A+ A-

Kalandos élet 1. rész

Kedves olvasók! Én egy olyan történetet osztanék meg veletek, amihez alapot a saját életem, ihletet pedig a vágyaim adtak. Tehát a történet annyira valós, mint ahogyan az a fejemben él. Bár fantázia, talán a legegyszerűbb, ha egyes szám első személyben írom le! Talán így egy kicsit én is jobban bele tudom élni magam!
Még általános iskolás voltam, amikor az egész kezdődött 12-13 éves, hetedik osztályos. A helyszín a fővárostól nem túl távoli, közepes méretű falucska iskolája, amolyan mindenki ismer mindenkit helyen. Valahogy mindig is éreztem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi srác, ha lányokról beszélgettek és kérdeztek, én max csak helyeselgettem, különösebben soha nem érdekeltek a lányok, annál jobban a fiúk... na, valahogy őket mindig sokkal jobban megnéztem. Tudjátok, tornaóra előtt az öltözőben, vagy amikor csak lehetett. Akkor még annyira nem értettem a miértjét, természetesen rájöttem utána, vagy inkább rávezettek... Egy szó, mint száz, elég vagányak és életrevalóak voltak itt a gyerekek, eléggé összeszokott társaság volt, nem is volt csoda, hogy a magamfajta betelepült fiúcska nehezebben illeszkedett be. Leginkább be se illeszkedtem, elvoltam magam. Kedveltem a művészeteket, külön rajzórákra meg mindenféle művészeti foglalkozásokra jártam, ezzel múlattam időmet. Nem nagyon ismertem senkit, mint ahogy a „tősgyökeresek” ismerték egymás életét, viszont így engem se nagyon ismert senki, pedig azért már jó ideje laktunk a községben. Talán ez az ismeretlenség volt a későbbiekben a szerencsém. Külsőmet tekintve én átlagosnak mondtam magam akkor, később erre valaki nagyon rácáfolt, amiről fogok mesélni, ha eljutok ahhoz a részhez. Szóval sima egyszerű srác, vékony, de nem csontkollekció, átlagos magassággal, rövid, barna hajjal és egészen élénk kék szemmel.
Hogy úgy mondjam, a srácok között menőség alapján klikkek, bandák alakultak ki. Nagy dicsőség volt egy-egy banda tagjának lenni. Én persze nem tartoztam sehova, az óraközi szüneteket általában egyedül, olvasgatással töltöttem, vagy a tanárokkal beszélgettem, ha úgy volt, szóval egy kicsit különc voltam. Történt egyszer, hogy hazafelé menet a szakkörök után, délután 3 és 4 között, amikor már nem nagyon voltak a suliban, csak azok, akik valamilyen délutáni elfoglaltságon vettek részt, elkapott egy ilyen fiúbanda. A folyosók ürességtől kongtak, én mit sem sejtve sétálgattam, amikor az egyik sarkon 5 srácba botlottam, akik épp pornóújságokkal üzleteltek és azokat lapozgatták, ahogyan ez talán ebben a korban normálisnak is mondható. Egy évvel felettem jártak, és mivel az iskolában ők voltak a rangidősek, a nyolcadikosok, ők számítottak a legmenőbbnek. Persze nem az összes srác volt ennek a bandának a tagja, csak a legmenőbb, a csajok szerint leginkább jól kinéző vagány srácok alkothatták eme klub tagjait. Mindenki tartott egy kicsit tőlük, ha valami nem tetszett nekik, akkor megvolt a joguk, hogy „intézkedjenek”. Szóval beléjük botolva egy kicsit megszeppenve, de annál gyorsabban próbáltam kikerülni a diszkréten sutyorgó és kuncogó fiúbandát, de ekkor már sorsom meg volt pecsételve. Az egyik srác hangosan felszólalt:
- Nézzétek, hogy eliszkolna előlünk ez a kis vakarék! Még csak meg se tiszteli az iskola nagyjait egy sziával se...
Erre egy másik srác kiadta a „parancsot”:
- Kapjátok el!
Természetesen elkaptak, 3-an utánam szaladtak, hogy elfogjanak, bár nem kellett igyekezniük, mert én az ijedtségtől kővé dermedve álltam a folyosó közepén. A háromból két srác a két karomat fogva szorosan mellém állva, a harmadik a nyakamat fogva a hátam mögött elhelyezkedve vezetett vissza a srácokhoz, akik körülálltak, és csendesen, hogy senki meg ne hallja, elkezdtek kérdezősködni.
- Ti tudjátok ki ez? – kérdezte az egyik
- Fogalmam sincs tesó!
- Szerintem én sejtem – felelt a harmadik – ezt a kis nyunyót a raktárépület melletti eldugott padon szoktam látni.
- Te vagy az a kis taknyos, aki folyton a könyveit bújja? – Kérdezte a srác, aki kiadta a parancsot, hogy kapjanak el. Én őt hittem a banda vezérének, ami aztán hamar kiderült, hogy nem ő az. Mindeközben engem még mindig az imént leírtak szerint fogott a két srác, szorosan hozzám simulva, nehogy egérutat nyerhessek. Kicsit ficánkoltam, de érezvén tehetetlenségemet inkább lenyugodtam. Egy szó nem sok, de annyi sem jött ki belőlem.
- Na, majd mi megtanítunk az életre! Majd mi megmutatjuk, hogy milyen kegyetlen és megalázó is tud lenni! – szólt az általam vezérnek hitt srác, majd a zsebéből egy öngyújtót előkapva, azt a legnagyobb lángon égetve egészen az arcomhoz közel tartva kérdezte:
- Félsz, mi? De ha azt hiszed, hogy egy sima veréssel megúszod, akkor nagyon tévedsz! – Na ekkor már tényleg eléggé be voltam tojva, a két srácnak akik fogtak, már szinte tartaniuk is kellett, mert a lábamból kiment az erő, úgy megijedtem.
- Mit szólnátok srácok, ha ezt a kis takonygombócot elvinnénk a mi vezérünkhöz, majd ő megmondja, mi legyen a büntetése a kis rohadéknak, hogy még csak köszönni se köszön, a rangban felette állóknak?!
- Vigyük, vigyük. – jött a válasz...
Azzal a lendülettel lehurcoltak az iskola földszinti részére, ahol éppen befejeződött a tesi-szakkör, és szállingóztak ki az emberek.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.64 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 91boy 2015. 08. 25. kedd 19:08
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat! Már feltöltöttem a 2. részt is, csak idő kérdése, hogy felkerüljön! Ez egy kicsit lightosabb lesz, az erotikus része igazán majd a 3. résztől indul be a történetnek! smile
#6 deajk2008 2015. 08. 25. kedd 11:09
imádom a homoszexet én is az is vok (bi vok)... 9p lett folytasd
#5 cscsu50 2015. 08. 25. kedd 10:24
türhető
#4 papi 2015. 08. 25. kedd 09:20
Egész jó
#3 Rinaldo 2015. 08. 25. kedd 08:27
Alakul.
#2 SzergelyOP 2015. 08. 25. kedd 00:23
Nemrossz smile várom a folytatást.
#1 Törté-Net 2015. 08. 25. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?