Gyönyörteli örökség 5. rész

Marika arra ébredt, hogy fázik. Imre nem volt mellette, és az űr, ami utána támadt, szinte már fájt.
– Hol vagy? – kérdezte.
– Mindjárt jövök – hallotta a férfi hangját a medence felöl. – Valami baj van? – bujt végül vissza az ágyba.
– Semmi – fordult vissza az asszony, – csak hiányoztál. Imre gyöngéden megcsókolta, aztán kíváncsian kérdezte:
– Akarsz egy kis finom stresszoldást?
– Igen – suttogta az asszony, és még jobban átölelte kedvesét.
– Akkor viszont engedj – mondta a férfi, és ismét kibújt az ágyból.
– Siess – kérte az asszony, a férfi pedig hamarosan megjelent a kezében egy körtebeöntővel. Felemelte az asszony lábait, és gyöngéd mozdulattal bevezette a lövet csövet, majd elkezdte beadni a beöntést.
– Ugye finom? – kérdezte, és közben az asszony melleit, hasát simogatta.
– Igen, annyira értesz hozzá – simogatta végig a férfi karját az asszony.
– Szép vagy – mondta a férfi a félhomályban. Befejezte a víz befecskendezését, majd kinyúlt az análkúpért, és bevezette az asszonyba, aztán felvették kedvenc pózukat, Imre Marika hátához bújt, és átölelve a melleivel játszott.
– Szeretlek – mondta az asszony. Rájuk borult az éjszaka csendje, és hamarosan megint mély álomba zuhantak.

Reggel arra ébredtek, hogy a számítógép melletti telefon megcsörren.
– Jé, ezt eddig észre sem vettem – nyújtózkodott Marika.
– Én sem – szállt ki az ágyból a férfi, és a készülékhez sietett. Rövid beszélgetés után le is tette.
– Tizenegyre vár minket az ügyvéd – mondta, miközben megvizsgálta az ételliftet.
– Hány óra? – nyűgösködött az asszony.
– Nyolc. Még van időnk egy gyors reggelihez, és egy finom beöntéshez.
– Annál finomabbat úgy sem tudsz adni, mint éjjel – húzta magára a takarót az asszony. Imre forró kávét és kiflit hozott és a tálcát az asszony ölébe akarta adni, de az bebújt a takaró alá.
– Na nézzék meg, nem akaródzik felkelni – tette le a tálcát az éjjeliszekrényre Imre, majd maga is a takaró alá bújt, és csiklandozni kezdte az asszonyt.
– Na, na, ez nem ér!!! – kacagott méltatlankodva az. – Inkább ezt nézd – mondta és férje kezét öléhez vonta, amely nedvesen várta az érintést.