A+ A-

Táborélet 1. rész

Misi ráérősen evett. Az étel - menzás jellege ellenére - finom volt, s a fiú evés előtt mindent odakészített asztalára, ami a kényelmét szolgálhatta : sót, kancsónyi hideg csapmellékit, kenyeret, szalvétát, fogpiszkálót. Minden pompásan indult, de váratlanul árnyék vetült fölé, s egy kicsit rekedtes női hangot hallott : - Bocsánat, elkérhetem a sótartódat?
A srác utálta, ha evés közben zavarták, ráadásul felnézve egy magas nőt látott, az ő alacsonyabb termetéhez pedig nem passzoltak az ilyenek, tehát agya és érzékei teljesen hidegen maradtak. - Vigyed, de majd kérem vissza! - mondta pár másodperc habozás után, s visszabújt a tányérjába... Evés közben végiggondolta, miképp került ide.
Tanárjelölteknek diploma előtt gyakorló tanításon is részt kellett venniük. Állt a rendszer, látszólag kikezdhetetlenül, s mivel az egyetlen párt támogatta az utánpótlás nevelését, működtek a kiszes vezetőképzők, a nyári táborok és az úttörővárosok. Utóbbiak olyan nagyok voltak, hogy egyszerre akár ezer leendő potenciális örsvezetőt is fogadni tudtak. Két nagy mozgalmi erőd télen és nyáron egyaránt folyamatosan fogadott gyerekcsoportokat. Az ország minden részéből toborozták havi váltásokban mind a gyermekeket, mind az őket foglalkoztató tanárokat. A helyhez szokott gyakorló pedagógusok kisebb lelkesedéssel hagyták ott iskolájukat, megszokott osztályaikat, közülük nehezebb volt csábítani, a befolyásos vezetők tehát elérték, hogy a tanárjelöltek kötelező egyhónapos gyakorlatukat ezekben a táborokban is teljesíthessék. Főiskolás fiúk és lányok sokasága érkezett tehát minden hónapban, s egyforma lelkesedéssel ismerték meg az úttörővárosi életet, a gyermeknevelés - oktatás módszertanát, és természetesen - ritka szabad idejükben - egymást.
- Bocsi, a vizedet is elkérhetem? - Már megint a tolakodó nő hangja. Misi felnézett bosszankodva, végre alaposabban szemügyre véve a kéregetős nőt. Fiatal lány volt az ő korosztályából, göndör vörösesbarna hajjal, khaki színű tábori egyenruhában, térdét is fedő szoknyával, karján ügyeletesi karszalaggal. Egy közeli asztaltól állhatott fel, apróbb barátnője ott mosolygott, asztalukon pedig volt minden : só, víz, kenyér...
- Szivatni akarsz? - morogta oda a lánynak - Nálatok is van víz!
- Lehet, hogy a tiéd finomabb. No ne mérgelődj már! Zita vagyok, és az ott a barátnőm, Gabi. Már most befogtak táborügyeletesnek.
- Örvendek. Misi vagyok. Ő meg a csoporttársam - intett Zoli felé, aki épp akkor érkezett az asztalához.
- Majd még találkozunk, most mennem kell! - A Zita nevű szemtelenke visszalejtett asztalához, összenevetett barátnőjével, majd felkeltek, távoztak. - Ez ki volt? - kérdezte Zoli. - Tudom is én? Idejött előbb sót kérni, majd vizet, de mindkettő volt náluk is. Szerintem csak szórakozott velem.
A két fiú ebéd után leendő munkahelyére ment, ahol késő délutánig tágították a fejüket a helyi teendőkkel, tudnivalókkal, megismerték a csapatépületüket és a munkatársakat. Kiderült, hogy Misi egy csapatba került az apró termetű Gabival, Zita barátnőjével. Jópofa, apró, de formás, nagydumás csaj volt, de nem tűnt Misi esetének. A lány is készült az ismerkedési estre, s említette, hogy barátnője is ott lesz az ügyelet után.
Estére kicsit hűvösebb lett, dzsekit kellett venniük a partra vezető sétához. Út közben Gabi elmondta, hogy a kíváncsiság vezette őket a Dunántúlra a messzi Egerből.
Misi és Zoli is elmesélték, hogy valamelyik tanszéki faliújságon látták a hirdetést, s nem kellett sokat győzködniük egymást, mindketten úgy vélték, tábori körülmények között talán nyugisabb, könnyebb a tanítási gyakorlatot teljesíteni, mint a már ismert gyakorló suliban. Jelentkeztek tehát, ajánlkozásukat elfogadták, s október közepe táján egy kevés utast szállító vonattal érkeztek meg az úttörőváros saját állomására.
- Messzire kell menni? - kérdezte Gabi, közben belekarolva Zoliba, nehogy elessen. - Nem, úgy tudom, max. két kilométer a part. Azt mondták az állandók, azért van olyan messze a Döglött Sirály, hogy a bulizók kijózanodhassanak, amíg visszaérnek a szállásukra. - Zoli nem tiltakozott a karolás ellen, Gabi hozzásimult a félsötétben.
- Döglött Sirály? - kérdezte a lány, csípőjét is Zolinak nyomva. - Igen, a helyi népnyelv így hívja a parti büfét, ahová tartunk.
A hosszú, egyenes utat lámpák világították meg, homályosan látszott az erdőszél is. Jövetelükkor - még délelőtt - gyönyörű, őszi természeti környezet fogadta őket, a távolban erdővel benőtt szelíd dombok látszottak, vörös, sárga lombdísszel, nem messze volt a Balaton, s társaikkal, a szintén ott leszállt néhány tucatnyi férfival és nővel vagy húsz percnyi gyaloglással értek be egy komoly, magas épületbe - a helyiek Központi épületként azonosították - , ott megkapták a besorolásukat. Hőseink mindketten más csapathoz kerültek, a csapatok külön iskolaépületekben tevékenykedtek, télen is használható sokerkélyes, háromemeletes házakban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2014. 10. 24. péntek 07:54
Jó.
#6 A57L 2014. 01. 24. péntek 06:50
Nagyon jó.
#5 sihupapa 2008. 12. 20. szombat 05:29
jóóóóóóóóóóóó jójó
#4 vidraa 2007. 10. 1. hétfő 19:30
nagyon jó.. ötletes.. cselekményes.. de ne bonyolítsd túl...
#3 akellla 2007. 10. 1. hétfő 14:41
Ennek 1000x jobb a sztorija,/ennek van sztorija/ 5letesebb, hosszabb, jobban megírt, izgibb,
mint a családi "jóéjt puszi" még is kevesebb a pontja
ez sem a csúcs de legalább a duplája
azért egy kérdés itt is érdekel.
csak ugy az utcárolbejőve, minden előkészités nélkül raktad már be? Be tudttad rakni?
#2 Howard 2007. 10. 1. hétfő 02:23
Remélem hamarosan olvashatom a folytatást.Nagyon jó a történetet.Csak igy tovább.
#1 Törté-Net 2007. 10. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?