A+ A-

Vonaton

Ismered magadat? Volt olyan időszaka az életemnek, amikor habozás nélkül igennel válaszoltam volna erre a kérdésre, pedig sem a lányokat, sem magamat nem igazán ismertem.
Egy osztálytársammal a középiskolában véd, és dacszövetséget alkottunk. Az osztályfőnöki órák egyik témája volt, hogy létezik-e barátság lány és fiú között, a barátságpártiak bennünket hoztak fel bizonyítékul, úgy látszott a többiek szemében, mintha mi csak barátok lettünk volna. Nem olyan értelemben, ahogy ma használjuk a barát szót, mert ha ma ugye valakinek a barátja vagyok, akkor az ágyában alhatom, akkoriban ez még nem volt divat, sőt a legnagyobb erkölcstelenségnek számított.
Mi sem voltunk tisztában egymás szerepével, mert úgy tartották, hogy a férfi legyen idősebb négy öt évvel, egyidősként tényleg csak a jóbarát szerepét tölthettem be, legalább is a világ előtt. Nagyon sikeresen titkoltuk, hogy mi igen szoros kapcsolatban voltunk. Mindezt azért tehettük, mert szüleim egy lakást béreltek számomra, mert vidéken tanultunk. A hatvanas években ez ritkaság volt. Egy véletlen hozott össze bennünket, egy kötelező olvasmányt ajánlottam fel Annának, aki meglepődött, hogy nekem külön lakásom van, és amikor a zárt ajtók mögött átöleltem, nem tiltakozott, csak a végén esketett meg, hogy a történteket senki nem tudhatja meg, sőt azt sem, hogy akár a kezét megfoghattam. Az eskümet tartottam, mert bíztam benne, hogy az ölelések, ölelkezések megismétlődnek. Egymás között sűrűn leszögeztük, hogy nincs közöttünk szerelem, hiszen a korkülönbség nincs meg, tehát úgy sem lehet a feleségem. Szüleink is csak azt tudták, segítünk egymásnak a tanulásban, és ebben volt is igazság, mert előtte és utána tanultunk is. Tudtunk egymás szívügyeiről, nekem mindig rosszul esett, ha végig kellett hallgatnom, hogy a felsősök közül valaki tette a szépet Annának, és nem árulhattam el, hogy több közöm van hozzá, mint gondolnák, hiszen az összes anyajegy, testének, minden zuga, minden íze ismert volt számomra. A teljes képet árnyalja, hogy Anna igen tartózkodóan viselkedett a fiúkkal, akkor is, ha nem voltam ott.
Az első alkalommal, nagyon óvatos voltam, kissé meg is lepődtem, amikor a hanyatt fekvő, meztelen lány arra a kérdésre, tudja-e kicsit fájni fog, mosolyogva nézett rám:
- Aligha, mert te a harmadik vagy. és marokra fogta a tétován combjait érintő rudat, majd egy határozott mozdulattal juttatott az örömbe.
Akkor, az első középiskola őszén, én már szintén tapasztalt férfi voltam, amit aztán pihenés közben jól ki is tárgyaltunk. Nekem Erzsiről, és Ágiról kellett beszámolni, ő pedig egy meglett férfiről, akinek boltja volt a falu szélén, és az unokabátyjáról, ez a fiú, szerinte ötös osztályzatot érdemelt volna, ha a szerelmet osztályozta volna valaki. Ha hét végén hazamegy, akkor mind a két szeretőjét boldoggá teszi, nincs részrehajlás, hiszen egyik sem lesz a férje. Unokabátyját minduntalan szóba hozta. Olyan jó az illatát érezni, sóhajtott, és én arra gondoltam , milyen oroszlánszag van a fiúk öltözőjében. Amikor a nyakamba szagolva egyszer kijelentette, hogy az unokabátyjának is ilyen szaga van, elhatároztam, hogy veszek egy üveg kölnit.
Megkönnyebbültem, mikor egy este, öltözés közben borús képpel jelenette be, hogy unokabátyja valahova a határ mellé, ment dolgozni.
Már évek óta nem találkoztak, mikor esküvői meghívót kapott Anna, az unokabátyja küldte. A legfontosabb kérdés az volt, ki kísérje el a hosszú útra. A hatvanas években még akár egy teljes napot is eltartott egy ilyen út, a vonatok is lassabban jártak, a csatlakozásokra is várni kellett. Végül is nagy köntörfalazások után, Anna anyukája megkérdezte, nem volna -e kedvem a lányukat elkísérni. Volt. Falusi lakodalmat nem láttam még, és ők is úgy gondolták, elég mulya alak vagyok, hogy ne tegyek kárt a lányukban. Nem tudták , hogy egy kezemen nem tudnám megszámolni a kártevőket, mert Annának volt egy igen jó szokása, hűségesen kitartott minden férfi mellett, akit egyszer a lába közé vett, így aztán kötelezettségei évről évre nőttek. Az érett korú boltos éppen úgy rendszeres örömökben részesült, mint a többi, aki utánam állt be a sorba, egyikünk sem érezhette magát elhagyottnak.
A Déli-pályaudvarról indult a vonat, a menetrendet az unokabáty levélben írta meg, tehát nem volt véletlen, hogy a pályaudvar előtt összefutottunk.
Anna még a szokottnál is elegánsabban öltözött az útra, szép, amerikából érkezett, krokodilbőr, magassarkú cipőt vett, melyben a lába vonalai igen nőiesek voltak, selyem szoknyája lábközépig ért, középen gombokkal, derekánál szűk alább harang formájú. Felső, karcsú része kiemelte csípőjét, minduntalan azon kaptam magam, hogy meg szeretném ezt a szoknyát simogatni, a gombokkal ellentétes oldalon. A szoknya alatt harisnyanadrágot viselt. Akkor, még ritka volt ez a ruhadarab, a nők irigyelték érte, én bosszankodtam, mert levenni, vagy alatta kalandozni, nagyon bonyolult manővert igényelt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.21 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 02. 11. kedd 06:08
Egész jó.
#2 smutz 2007. 11. 10. szombat 15:02
Király szépen előkészített és befejezett történet. Gratula, jöhet a következő!
#1 Törté-Net 2007. 11. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?