A+ A-

Gyönyörteli örökség 4. rész

Marika álmosan ébredt. Kezei lábai nehezek voltak. Felkelt, akkor vette észre, hogy az análizgató még mindig benne van. Kihúzta, és az erre fenntartott fertőtlenítős tálba rakta, úgy, hogy a motor nehogy elázzon, aztán a barlang végében álló zuhanyzóba ment, és vett egy forró zuhanyt, de fáradtsága nem múlt. Visszabújt az ágyba, és halkan, Hogy Imrét ne ébressze fel bekapcsolta a tévét. Reggel kilenc óra volt. Nézte a híreket, aztán valami természetrajzi film kezdődött. Imre is mocorogni kezdett, aztán álmosan felé fordult.
- Mi történt? - kérdezte.
- Kilenc óra - mondta az asszony.
- Fáradtnak látszol - ült fel a férfi.
- Az is vagyok, azt hiszem, túl sok volt az élmény - nevetett.
- Nem, nem csak az a baj - bólogatott a férfi, - hanem nem láttuk két napig a napvilágot. Azért ésszel kéne élvezkednünk. Ma délelőtt kimegyünk kicsit, és megnézzük, hogy a felszínen mit is örököltél.
- Jó, én már tusoltam - mondta az asszony.
- Irgumburgum, nélkülem? - fenyegette meg tréfásan a takarót magára húzó asszonyt Imre, majd aggódva nézte meg kedvese homlokát, hogy nincs - e láza, de az hűvös volt. Gyorsan letusolt, aztán hozta a reggelit. Az asszony lekváros kenyeret evett, és tejeskávét ivott rá. Látszott, hogy a lekvár napsütötte energiája jót tesz neki. Gyorsan felöltöztek, és felmentek Aliz néni nappalijába. Marika is nadrágot húzott, és mindketten pulóvert vettek fel, aztán átmentek a konyhába.
- Jó napot! - köszönt csodálkozva nekik Eva. - Nem érezték jól magukat?
- Dehogynem - mondta Imre - csak most már szeretnénk oda kint is körülnézni. Kaphatnánk két lovat?
- Persze - tette le a főzőkanalat Eva. - Előtte nem akarnak egy kávét, addig csomagolok maguknak, ha egész nap kinn akarnának maradni.
- Köszönjük, bár úgy terveztem, ebédre visszajönnénk, nem akarjuk önt feleslegesen fárasztani.
- Nem fáradság, mindenkire egyformán főzök - nevetett az asszony, és kihúzta a sütőből a malacot, amit vacsorára készített, legalább tizenkét emberre, és meglocsolta sörrel. - A nőtlen béresekre is én főzök - mondta, aztán odatette a tűzhelyre a kávét. Marikáék leültek, és élvezték az otthonias légkört. Bejött Peter is és ő is csodálkozva nézett rájuk.
- Lovagolni akarnak - közölte a tényt a férjével Eva, az pedig bólintott, és elfogadta Imre kézfogását.
- Ha megitták a kávét, jöjjenek hátra a karámokhoz. Marika asszony megkapja a nagysága lovát, és magának is kerítek egy jó hátast - Azzal ment a dolgára. A kávé illata bejárta a konyhát. Jólesően kortyolták, míg Eva bepakolt a táskákba.
- Este hatkor lesz a vacsora, ne hagyják ki - búcsúzott Eva kedvesen, a pár pedig kilépett a szabadlevegőre. Kellemes enyhe idő volt. Rocki, a kutya, álmosan indult utánuk. Peter épp egy almásderest nyergelt fel. A napégette mezők látványától lelkesen kapáló lovaknak már igen mehetnéke volt.
- No, megkávéztak? - kérdezte Peter.
- Igen, felelte Imre, és az átalvetős tarisznyákat, amikbe Eva csomagolt, a kerítésre akasztotta. Marika megsimogatta a felé szaglászó ló orrát, majd átmászott a kerítésen. Imre óvatosan fogta, hogyha mégis csak leesne, akkor tompítsa az esést, aztán maga is átlendült a másik oldalra.
- No, ez volt Aliz nagysága lova. A neve Kékvíz. Ez pedig a csikója, már négy éves, és pont olyan kezes mint az anyja. A neve Gyorspatak. Kíváncsi vagyok, hogy Kékvíz hogyan fogadja el Marika asszonyt.
Az asszony a zsebébe nyúlt, és elővett egy kockacukrot, amit még a konyhában vett magához, és kitárt tenyerében a ló orra elé dugta. Az örömtelin horkantott egyet, és boldog pofával vette el a csemegét. Harsogva elropogtatta, majd nagy fejét az asszony vállára tette.
- Látom, ért az állatokhoz, most már biztosan megtűri minden körülmények között a hátán.
Marika megsimogatta a ló fejét, és elindult felülni. Peter tartotta neki a bakot, az asszony pedig könnyedén pattant a nyeregbe. Imre szégyenkezve nézett kedvesére, neki nem jutott eszébe hozni valamit a hátasának. Marika nevetve léptetett mellé, és a zsebéből elővarázsolt még egy cukrot. Gyorspatak is hasonlóan reagált az ajándékra, így Imre is hamarosan nyeregbe került.
- Ha itt végig mennek addig a ligetig, ott nagyon szép a patak környékén. Ha messzebb vágynak, akkor ott forduljanak délnek, és a patak mentén lejutnak az itatókhoz. Ott rengeteg az állat. Főleg birkák és kenguruk. Emberbe nem igen akadnak majd. Aztán estére kerüljenek elő, csak jöjjenek Rocki után, ő hazatalál.
Búcsút intettek és elindultak a patak irányában. Rocki teljesen megváltozott. Bolondosan csaholt előttük, megugatva minden nagyobb fűcsomót, aztán mögéjük nyargalt, és a lovakat ugatta, de azok rá sem hederítettek.
- Szerintem, úgy kell majd este ölben hazahozni - nevetett Imre.
- Nekem is gyanús - mondta Marika és megveregette Kékvíz nyakát. Két kenguru legelészett a magas fűben, jöttükre lustán odébb ugráltak. A liget lassan közeledett feléjük. A nap kellemesen melegítette a hátukat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.11 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2013. 10. 29. kedd 04:45
Elég jó.
#7 Rinaldo 2013. 08. 2. péntek 11:15
Jó nagyon.
#6 gaborthefirst 2013. 08. 1. csütörtök 12:41
Nagyon-nagyon jó írás, minden szempontból csúcs, elismerésem footlove. Olvasás szempontjából jobb lenne, ha 5 percig kibírnák ... na jó 3? smile
#5 sipospista 2013. 07. 30. kedd 22:05
joo
#4 papi 2013. 07. 30. kedd 11:18
Nem rossz,de azért a következő rész lehet kicsit szinesebb is
#3 Andreas6 2013. 07. 30. kedd 10:46
Kissé már unalmas.
#2 genius33 2013. 07. 30. kedd 05:46
Nem jobb mint az előzőek.
#1 Törté-Net 2013. 07. 30. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?