Egy ital a szomszédnál

A szomszédunknál iszogattunk. A feleségem az asztal túloldalán ült, tőlem balra. Előttem Sam, a tulajdonos, a házban lakó két ember egyike. 67 éves, sima fehér haja hátra fésülve a fején.
A jobb oldalamon, az asztal túloldalán Ellie, egy 23 éves ápolónő hallgató, aki néhány hónapja lakott itt; az emeleti szobát bérelte. Az apja brit volt, de az anyja vietnami származású. A bőre egy kicsit sötétebb volt a fehérnél, a szemei pedig diszkrét tanúbizonyságot tettek ázsiai örökségéről.
Néhány hetente a feleségemmel, Amyvel átmentünk hozzájuk kicsit iszogatni, és ez csak az egyik ilyen alkalom volt. Bár most kicsit többet sikerült a szokásosnál.
Kettő... három... négy... Ittunk, és később egy nőn nevetünk, akivel Sam fiatalabb korában találkozott, és aki rengeteg plasztikán esett át.
– A mellei hatalmasak voltak! Mint egy bója! – Meg is mutatta.
Mindannyian nevettünk, mire ő hozzátette:
– És mégis, az egyik nagyobb volt, mint a másik!
Megint nevettünk, és Ellie válaszolt:
– De ez a legtöbb nő esetében így van.
– Ó, igen? Akkor neked melyik a nagyobb? – kérdezte tréfásan Sam.
Ellie a pulóveréhez emelte a kezét és megtapogatta a mellkasát.
– Hmm, azt hiszem, a bal. Nem mintha olyan nagy lenne a különbség. – A mellkasára mutatott.
Hogy őszinte legyek nem hittem, hogy az ő mellei olyan kicsik lennének, talán B vagy C méret, és elég hetykén állnak. Igazából nincs mit szégyellnie. Nem mintha már láttam volna őket de elég dögösnek találom és bevallom, időnként megnézem.
Nem hiszem, hogy a melltartóra volt szüksége hiszen valahányszor láttuk soha nem volt rajta. Sam háza olyan átkozottul meleg volt, hogy mindig csak egy pólót viselt. Mondanom sem kell némi erőfeszítésembe került, hogy ne bámuljam amikor a mellbimbói megkeményedtek, és átbújtak az anyagon.
Az alkohol folyt és Sam koktéljai halálcsapdát jelentettek. Isten tudja milyen arányban használt gint és tonikot, de az íze alapján 50/50 lehetett.
Sam kissé megborult, és miután újabb atombombát töltött nekünk egy koktélból, tovább elemezte annak a nőnek a műanyag melleit.
– Esküszöm, hogy a bal oldali kétszer akkora volt mint a jobb – mondta nyilvánvalóan eltúlozva.
– És akkor mi van? – Ellie válaszolt neki. – A mellek azok mellek és mint mondtam, a legtöbb nőnél egyébként is ez a helyzet.
– Ugyan...