Szomszédasszony

Na, hát négy éve annak, hogy elváltam és vettem ezt a lerobbant vályogházat a falu csendes felén. Hétszáz lelkes kis falu, senki sem siet sehová, de jó is volt így, lekötöttem magam a felújítással, 28 évesen. Szerencsémre a volt feleségem nem esett teherbe, úgyhogy ami pénzt az asztalos melóból megkerestem, lapszabászatban dolgoztam, nagy része a házra ment. Így legalább volt értelme a munka után hazaérni. A szomszédok is rendesek voltak. Főleg Gazsi. Ő villanyszerelő volt, a multinál tolta a négy műszakot, de mellette mindig talált időt maszekolni. És engem is beajánlott, mint asztalost. Haverok lettünk, pedig ő akkor már 41 volt, én meg... hát, fiatalabb. Gazsi felesége? Hát, arcra már inkább 40 felé, de teste... na, az rendesen rendben volt. Nyáron,  amikor ki-ki feküdt a kertbe napozni, mindenki irigyelte kicsit. Amúgy suttogva mondta el, hogy 32.
A falu hangulata? Béke, nyugalom. Mindenki tisztelte a másikat, mindenki segített, ahol tudott. Aztán jött a baj. Egy hónapja kezdődött az egész. Betörések, mint az eső a tavaszi mezőn. A körzeti megbízott kevés volt hozzá, nem tudta tartani a frontot. Volt egy kisbusz, rendszám nélkül, két fickóval, és a falu közepén lévő kamera szépen felvette őket. Nem vittek mindent, minden házból más-mást vittek,  volt ahonnan tévét, volt ahonnan ékszereket meg pénzt, másutt meg csak a baromfit. Ha valaki éppen aludt otthon, az se érdekelte őket.  Gazsiéktól is vitték el baromfit. A falu próbált védekezni, őrszemeket állítottak a faluba bejövő utakra, de ezek a fickók mindig kijátszották őket. Egyik este Gazsi hívott.
– Zsolti, hallod... most én éjszakás vagyok, vigyáznál a feleségemre? – mondta és hallottam, hogy komolyan gondolja.
– Persze, haver, átmegyek – válaszoltam.
– Köszi... csak... ne csinálj semmi hülyeséget, rendben? – intett, miközben én már tudtam, hogy a faluban mindenki számít a másikra, ha baj van.
– Hülye vagy... max ha bejönne valaki,  az árral lyukat fúrok beléjük. – sejtettem a hülyeséget nem biztos így értette.
Aztán átmentem, ahogy Gazsi indult, hogy legalább egy kis nyugalom legyen neki, a portának, míg a gazdi a műszakban robotol. Nálam Buksi a puli rendet tartott, jelzett, Gyilok a roti meg támadott,  ha kellett. Gazsival beszéltük is,  hogy a portákat elválasztó kerítést megkéne szüntetni.