Ha a Dunapart mesélni tudna 2. rész - Tapasztalatszerzés

Szavazás átlaga: 8.12 pont (52 szavazat)
Megjelenés: 2008. november 3.
Hossz: 20 704 karakter
Elolvasva: 2 199 alkalommal
Ismét a folyó parton, ismét egyedül. A megszokott helyemen voltam, késő nyár volt, fülledt meleg, szél semmi. Pont az az idő, amikor meg sem mozdulsz és már folyik rajtad mindenhol az izzadtság. Pont erre jó a hideg Duna víz, csak bemész és lehutöd magad. Többször is bementem a vízbe, de nem sokat ért, miután megszáradtam szinte azonnal újból izzadni kezdtem. És még csak reggel fél 10 volt! Mi lesz itt később? Nem fogom bírni, csak az árnyékban.

És eljött az a pillanat amikor tényleg be kellett vonulnom a huvösbe, megkerestem azt a kis tisztást ahol a múltkori történet megesett és letelepdtem. Jó kilátásom nyílt a kavicsos partra, és mégsem égtem szénné. A Duna semmit nem változott, talán a vízszint volt egy kicsit magasabban, mert a kavicsos part keskenyebbnek tunt, mint múltkor. Az öreg folyót semmi nem zavarta, se a kirándulóhajók okozta hullámok, se a kiabáló, nevetgélő vízitúrázok; megállíthatatlanul, könyörtelenül folyt tovább a távoli tenger irányába.

Nagy volt a forgalom a vízen, két túrakenus csapat és vagy 20 – 30 kajak – kenus haladt el a part közvetlen közelében. Engem most nem nagyon láthattak, de én egész jól láttam mindent. Csak az vehetett volna észre aki partraszáll. Lehet, hogy ott fekve egy kicsit elszundítottam, mert nevetgélésre ébredtem fel. Ráadásul elég volt.

Ott állt tőlem kb. 10 méterre két lány és rám mutogatva vihorásztak. Nem is tudtam mit csináljak, de mire észbekaptam volna az egyik már közelebb is jött.

– Te olyan mutogatós bácsi vagy? – kérdezte vihogva

Azt hiszem a lányok nem voltak százasok és aztán kiderült miért. Mindkettejük kezében egy – egy táncolt, szinte teljesen üresen. Zavarban voltam, nem tudtam hányan vannak, mert ha szerencsém van – vagy pechem, kérdés honnan nézzük –, akkor egy egész leánykollégium szállt partra és pár másodperc múlva már 40 lány fog rám viháncolva mutogatni. De nem történt semmi, úgy látszik csak a két Robinsonát vettette partra az ár.

Mit csináljak? Nem szoktam idegenekkel szóba elegyedni, – a múltkori szituáció se rajtam múlott, hogy olyan szép dolog keveredett ki belőle – és most sem akartam. Főleg látván állapotukat. Tény, hogy nem voltak , és csak egy üveg ihattak, de úgy látszik ez is egy kicsit a fejükbe szállt.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 10 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.12 pont (52 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2023. november 29. 11:43
#9
Ja ha engem kérdezne két fiatal lány nem kéretném magam
1
v
vasas62
2023. július 4. 13:09
#8
Szerencsés fickó.
1
z
zoltan611230
2020. december 31. 07:08
#7
Jó sokáig kérete magát.
1
Andreas6
2020. március 14. 10:18
#6
Csak azt nem értem, miért kéretted magad olyan sokáig? Tisztára, mint menyasszony a nászéjszakán!
1
cscsu50
2019. május 15. 09:55
#5
remek írás
1
p
papi
2014. január 14. 15:36
#4
Tetszik
1
a
A57L
2013. november 18. 04:52
#3
Egész jó.
1
t
tiborg
2010. október 14. 09:22
#2
jo folytatas! A 3. kovetkezik !!
1
T
Törté-Net
2008. november 4. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1