Az új digi-kamerám 1. rész

Pénteken teljesen kifosztva tértem haza a boltból, de sugároztam az örömtől. Az új szerzeményem – ami felemésztette a megtakarításaimat – egy legújabb generációs, 5 millió pixeles digitális fényképezőgép volt. Rázkódás-kiegyenlítés és egy jó nagy kapacitású memóriakártya. Azonnal felmentem a szobámba és kipakoltam mindent.
Azt hiszem, először elmagyarázom neked, hogy ki vagyok. Tehát:
A nevem Klaus, 18 éves vagyok, és hamarosan befejezem az autószerelői szakmai gyakorlatomat. Hárman lakunk egy kis sorházban.
A másik két személy: az elvált édesanyám Monika 42 éves, és a húgom Petra, aki most töltötte be a tizenkilencedik. Életévét.
Apám elhagyta anyámat, amikor még csak tízéves voltam. A házat amelyben élünk nagylelkűen anyámra hagyta, hogy ne legyenek problémáink. Anya azóta egyedül próbál átvészelni minket.
Most pedig térjünk rá a történetemre.

Csatlakoztattam a fényképezőgépet a számítógéphez, mindent kipróbáltam, és megismerkedtem a beállításokkal.
Másnap kimentem a városba és készítettem néhány szabadtéri felvételt. Némi gyakorlással egyre jobbak lettek.
Csináltam pár képet egy ismerősömről is akivel találkoztam, és az különösen tetszett nekünk, ahol vicces pózokat vett fel egy hirdetőoszlopnál a felragasztott plakátok mellett.
Amikor otthon felraktam a képeket a számítógépre és megszerkesztettem, bejött a húgom és figyelt.
Sokáig beszélgettünk arról, hogy mit tud ez a masina és megkérdezte: megkaphatná-e, ha el akarna adni pár holmit az E-Bay-en. Mivel nagyon jól kijöttünk egymással, természetesen beleegyeztem.
– Remek – mondta Petra – akkor később regisztrálhatok eladónak. Csinálj rólam egy képet. Szeretném látni, hogyan nézek ki a képernyőn.
– Akkor ülj a kanapédra a szobádban és megpróbálok néhány portrét készíteni. A te szobád jobb háttér mint az enyém.
Készítettem egy egész képsort, amelyek közül néhány jól sikerült, a nagyja pedig teljesen rossz lett. Ez azt jelentette: még sok gyakorlásra volt szükségem, hogy megfelelően bevilágítsam a tárgyaimat.
Végül megnéztük az összes képet a számológépen és nagyon tetszettek neki. Ezután feltoltam a képeket a számítógépére és ott már kedve szerint szerkeszthette tovább őket.
Már beesteledett, és anyánk vacsorázni hívott. Lementünk az ebédlőbe és segítettünk megteríteni.
Büszkén meséltem a vásárlásomról és arról, amit már fényképeztem.