A+ A-

A szerelmet tanultuk 4. fejezet - Felsőbb osztályban

Június harmadikán volt az utolsó tanítási nap, mert akkor a szombat még munkanap volt.
Már egy héttel előre megbeszéltük Zsuzsával, hogy együtt megyünk ki a pályaudvarra Ági elé. Délután négy óra tízkor érkezett a vonat, de én repültem volna már mindjárt ebéd után, és álldogáltam volna órákat az állomáson türelmetlenül várakozva, de Zsuzsának több esze volt, mint nekem, és nem engedte, hogy három óra előtt elinduljunk. A délutáni lanyha forgalomban hamar beértünk busszal a Keletibe, és így is volt vagy húsz percünk, a vonat érkezéséig.
A tavaszi szünetben, meg olykor hétvégéken, vagy hétköznap délutánokon talicskát toltam egy kőműves mellett, így a korábbiakhoz képest bőven volt pénzem. A virágbódénál emlékezve a nyár végi virággal kapcsolatos élményeinkre, készíttettem egy takaros rózsacsokrot, és azt szorongatva toporogtam a sínek mellett. Zsuzsa persze nyugodtan ült egy padon, és képes újságot lapozgatott, melyet sűrűn rendbe kellett tennie, mert rajta kívül a légmozgás is kíváncsi volt a filmvilág híreire, csak alighanem gyorsabban olvasott, mert folyton ellapozta a lazán összefűzött papírt.
Nem a csarnokba vártuk a vonatot, hanem a külső vágányokra, ezért hajunkat, és ruháinkat is állandóan megkócolta a pajkosan ide-oda csapkodó nyáreleji szellő.
Végre bemondták a vonatot a hangosbeszélőn, aztán kicsivel később meg is jelent a Százlábú Híd alatt a párás, fehér füstöt eregető mozdony által vonatatott szerelvény. Alaposan előre szaladtam a pálya mellett, hogy minél hamarébb megláthassam rég várt barátnőmet. Ő persze a lassító vonat valamelyik elülső fülkéjéből integetett ki, ezért aztán lihegve szaladtam vissza, hogy ne várassam a vonat megállásakor.
Mikor futásomat lefékezve megálltam az utolsó métereken lassan gördülő kocsi ajtajánál, elakadt a lélegzetem az ámulattól.
A tavalyi emlékeimben élő kamaszlány helyett, egy gyönyörű, fiatal nő állt a lépcső tetejénél. Vajszínű vékony dzsörzé anyagból készült rakottszoknyájának egymásra vasalt redőit a könnyű szél, lazán besimított a combjai közé, szépen kirajzolva vonalait. Halványszínű kötött pulóver, és a szoknya színéhez igazodó zsemleszínű kardigán lazán a vállára vetve - ez volt a viselete. Hosszú, barna haja, szép hullámokat vetve dúsan terült szét két vállára. Ahogy néztem a peronon álldogáló Ágit amint a nyitott ajtóban, az egyik kezével a kapaszkodót, másikkal lakktáskáját fogta, arra vártam, hogy lassan elindul valahol a körömcipő tájékán egy film főcíme, aztán a rendező, meg a szereplők neve, és kúszik felfelé, lassan, min a mozivásznon, egy szépkiállítású hollywoodi film elején.
Csak álltam, álltam, és álltam.
- Csukd be a szád. - bökött meg a könyökével Zsuzsa, amitől magamhoz tértem. - Menj érte! Rád vár.
Majdnem elszédültem. Azt mondta "Rád vár". - Az nem létezik, hogy ez a csoda, ez a szépség rám vár, és velem lesz egész nyáron. - gondoltam hitetlenkedve, és elindultam felé.
Nyújtottam a kezem, ahogy azt számtalanszor elképzeltem és végre nem csak a levegőt markolásztam, hanem finom ujjait tarthattam fogva. Lesegítettem a lépcsőn, majd levettem a csomagokat is a vonatról. Nyújtottam volna felé az addig a hátam mögött tartott virágot, de alig tettem le a földre a táskáit, két karja máris a nyakam körül volt, és öleltük egymást. Szavakkal nem is köszöntünk egymásnak, ez volt az üdvözlésünk. Aztán puha, meleg ajkai két oldalról bizsergető puszit nyomtak az arcomra. Újra össze akartunk borulni, de Zsuzsa elunta az ácsorgást, és megszólalt.
- Hahó fiatalok! Én is itt vagyok.
Pironkodva engedtem át Ágit a nagynénjének. Zsuzsa is kapott két puszit, meg egy ölelést, de ezek hevessége természetesen jócskán elmaradt az általunk egymásnak nyújtott forró pillanatokétól.
Elővarázsoltam a táskákra ejtett rózsacsokrot, papírját lefejtettem a bokrétáról, hogy jól látható legyen a virág, és átnyújtottam.
- Nekem? - kérdezte meglepve. - Az enyém? - még mindig kétkedve nézett rám. - Életemben először kapok virágot. - mondta meghatottan.
- Tavaly kellett volna adnom, de akkor még nem gondoltam rá. - szabadkoztam. Még mindig nem mertem elhinni, hogy egy ilyen lány azért vette fel kétszáz kilométerrel távolabb a legszebb ruháját, hogy szépnek lássam, amikor egy örökkévalóság után újra találkozunk, és azért mosolyog, gyöngyökből rakott fogsorát résnyire nyitott ajkain át megmutatva, mert engem lát.
- Fantasztikusan nézel ki! - ámuldoztam hangosan.
- Ezt a cuccot tegnap kaptam. - dicsekedett, a ruhájára mutatva. - Jó lesz a bizonyítványom, és ez a jutalom.
- Én is szeretnék neked jutalmat adni, de itt most nem lehet. - súgtam a fülébe.
- Ne sugdolódzatok! - korholt meg bennünket a nénje. - Majd otthon kibeszélgethetitek magatokat. Törődjetek bele, hogy én is itt vagyok, és rajtam kívül még vagy száz ember bámul benneteket. - kis szünet után hozzátette még, - mert nem vagytok ám csúnya látvány, ezért aztán sokan figyelnek rátok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.59 pont (92 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 deajk2008 2016. 11. 22. kedd 08:55
nagyszerű lett és szép történet...
#10 A57L 2014. 05. 21. szerda 05:16
Szép történet.
#9 Lemon Orange 2008. 09. 30. kedd 01:48
Kedves Remete,

köszönöm Neked, hogy ismét irodalmi alkotással örvendeztettél meg minket. Gyönyörűségeset alkottál megint. Csak azt sajnálom, hogy már megint milyen gyorsan a végére értem. Naphosszat el tudnám olvasni műveidet.
Úgyhogy várom a folytatást. És úgy fest, ezzel nem vagyok egyedül.
#8 sihupapa 2008. 09. 25. csütörtök 04:51
Kedves REMETE elég sok tőrténetet olvastam életem
során de ilyen szépen még nem irtak a szerelemről
és a bimbozó erotikárol. Kőszőnőm.
#7 Hell Angel 2008. 09. 24. szerda 22:45
Nahát, megint remekeltél!!! Köszönjük..:-))
Nálam is ll az értékelés, s várom a folytatást...
Üdv: Angel
#6 Olvasó 2008. 09. 24. szerda 12:40
pisti47-nek tökéletesen igaza van.:)
Várom a következő részt.
#5 loog 2008. 09. 24. szerda 10:55
Nagyszerűűű. 11!
#4 Tüse 2008. 09. 24. szerda 10:35
Természetesen 10 pont. Sokan várjuk az aktuális folytatást.
#3 Remete 2008. 09. 24. szerda 08:29
Kedves pisti47!
Köszönöm a pontokat.
Ha valóban jönnek miattam előfizetők az oldalra, annak csak örülök. Remélem, a jövőben is lesz, aki belenéz majd az írásaimba.
Üdv:
Remete
#2 pisti47 2008. 09. 24. szerda 06:38
Gondolom, sok előfizetőt köszönhetnek neked. Hát persze, hogy ez is 10 pontos.
#1 Törté-Net 2008. 09. 24. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?