A+ A-

A szerelmet tanultuk 3. fejezet - Intermezzo

A nyári meleg, szeptemberben végig kitartott, sőt még október közepén is kabát nélkül jártunk iskolába. Egy napon, Zsuzsa már kora délután hazajött a munkából. Valami lecsúsztatni valója volt, és az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy szobáját kifesse.
Éppen verset tanultam a verandán, mikor megláttam, hogy integet felém.
- Van pár perced a számomra? - kérdezte.
- Természetesen. - feleltem.
Bár a nyár vége óta nem beszéltünk hosszabban, azért a kialakult barátságos hangnemet köszöntésekben, és apró kis mondatokban, melyek szomszédok között oly gyakoriak, megőriztük.
- Ki kellene hozni a bútorokat a szobámból, mert holnap itthon maradok, hogy kifessem a szobámat. Segítenél-e?
Az jutott az eszembe, hogy többel is adósa vagyok annál, hogy ilyen aprósággal letörleszthetném.
- Semmiség. - mondtam hanyagul, és már indultam is.
- Nem kéretted magad sokáig. Mindig ilyen segítőkész vagy?
- Ha nem lennék az adósod, akkor is ugranék. De sokkal tartozunk neked mindketten. Azt hiszem, egy ilyen kis bútorráncigálással nem fogom letudni a restanciánkat.
- Ó te lovag! - mosolyodott el - Nem csodálom, hogy az Ági beléd esett. Néha mesélt nekem rólad, olyankor odáig volt attól, hogy milyen figyelmes, és udvarias vagy.
- Én meg azt hittem, hogy csak hozom a hétköznapi formámat - szerénykedtem.
- Talán minden lányismerősöddel így viselkedsz?
Ez tényleg jó kérdés volt.
- Nem is tudom. Közeli ismerőseim nincsenek, én egész idáig fiúiskolába jártam. Azokkal viszont, akiket a gimiben ismertem meg, talán tényleg igyekszem udvarias lenni. Lehet, hogy ez kicsit régimódi stílus, de nem gorombáskodom velük, nem bosszantom őket. Ám az ábrázoló geometria leckéért, amit otthon nem tudnak megrajzolni, és ezért rendszeresen tőlem vásárolnak meg, szigorúan bevasalom az öt Forintot. - Ezen elgondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy különbség van az osztálytársaim, és a szomszédom között. - Az Ágival nem tudnék ilyen szigorú lenni.
Összecsapta a kezét. - Pénzt keresel a leckemásolással? - szörnyülködött.
- Félreértetted. Nem arról van szó, hogy engedem nekik lemásolni a leckét, hanem arról, hogy kemény munkával elkészítem helyettük a feladatlapot. A tanár szegény állandóan megpróbál rajtacsípni a csaláson, mert olyan lányok, akik a táblánál még súgással is csak kettest tudnak elérni, kifogástalan leckéket raknak le elé.
- Tehát nem ők másolják, hanem te?
- Senki nem másol semmit. Becsülettel megdolgozom a pénzért, mert nem lehet a munkákon a csalást észrevenni. Szegény Api bácsi, - így hívtuk az ábrázoló tanárt, - hiába keresgéli a vonalak végén a gombostű nyomait, amivel átjelöltük egyik papírról a másikra a rajzot, hiába világítja át az ablaknál a dolgozatokat, hogy megtalálja a bizonyítékot arra, indigó másolatokat adtak be neki a csajok, semmi trükknek nem akad a nyomára, mert nincsen semmi trükk, a dolgozatok nem kópiák, hanem mind egyediek. Az egyetlen turpisság a feladatok körül az, hogy a leckét én készítem, és nem a lányok. Egyik sem másolata valamelyiknek, mert mindet külön megrajzolom, és ilyen értelemben a tisztességesen megoldott feladatlapot adunk be.
- Ugye azt nem tagadod, hogy a tisztesség szó használata, ebben az esetben nem a leghelyesebb?
- Nem tagadom, de a tettestársaimat, a velem egy csapatba valókat nem csapom be. Azt hiszem, ezt zsiványbecsületnek hívják.
- Szóval akkor az Ági bízhat benned, mert egy csapat vagytok, én meg legyek nagyon óvatos, mert ha meg akartok csalni, te fantasztikusan ügyes vagy az első osztályú csalások megszervezésében. Jól látom a dolgokat?
Szerettem volna kimosni magam a vád alól, meg különben is az volt a véleményem, hogy más dolog az iskolában való érvényesüléshez itt-ott kicsit ügyeskedni, és megint más dolog, a magánéletben egyenesnek maradni.
- Én úgy vettem észre, te nem egy másik csapatban játszottál, hanem a mienkben. De ha nem sértelek meg, nem hiszem, hogy te sose puskáztál a dolgozatíráskor.
Fejét csóválva válaszolt
- Jobb, ha tudomásul veszem, addig jó nekem, míg a ti csapatotoknak vagyok tagja.
- Hidd el, nem szegünk meg bármilyen szabályt pusztán sportból, és az Ágit se vittem bele semmibe, amiről ne számolhattunk volna be neked, vagy akár odahaza Debrecenben, az édesanyjának is.
- Nem kerülte ám el a figyelmemet a múlt idejű ragozás. - megfenyegetett az ujjával.
Míg beszélgettünk, szétcsavartam a néhány csavart, ami a heverőjét egyben tartotta, meg leszereltem a szekrényajtókat. Nekigyürkőztünk, és elkezdtük kihordani mindent a konyhába. Nem tartott soká a munka, mert az apróbb tárgyakat, a rádiót, lemezjátszót, meg a sok egyéb berendezési tárgyat már kihordta egyedül, mire engem segítségül hívott.
A szekrények tartalma a másik, Ági által használt szobába volt áthordva.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.39 pont (85 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2014. 05. 21. szerda 05:16
Jó írás.
#9 sihupapa 2008. 09. 23. kedd 04:52
Bár az én fiatalságom lett volna ilyen.
#8 Olvasó 2008. 09. 18. csütörtök 20:24
10pont és várom a folytatást:)
#7 Remete 2008. 09. 18. csütörtök 18:41
Bocsi a sok hibáért, de ha gyorsan írok, a billentyűzet nem tud követni. Ezt a cuccot nem zongorítáknak tervezték. Persze elolvashatnám a szöveget elküldés előtt, de ehhez sincs mindig türelmem.
Még egyszer elnézést kérek.
Remete
#6 Remete 2008. 09. 18. csütörtök 18:39
Kedves Northop!
A felhatalmazásom továbbra is érvényes, és a továbbiakra is vonatkozik, ha lesz további.
Nosztalgia...
Hát persze. Fiatal volta, kanos voltam, a lányok visszamosolyogtak rám...
A kort nem szerettem, néhány évtized távlatából semszeretem meg, de fiatalnak lenni jó dolog.
Üdvözölek:
Remete
#5 Northop 2008. 09. 18. csütörtök 18:16
Nosztalgiát érzek a szavaidban Remete, s nemcsak benned éledhet nosztalgia az akkori idők iránt. :) Részemről is megkaptad a tíz pontot, várom a folytatást.

ps.: ha nincs ellenedre, ezt is elkezdeném lementeni, és menne a Páternoszter mellé az e-könytáramba.
#4 Tüse 2008. 09. 18. csütörtök 10:43
Természetesen szórakoztat az írásod.A sok gyenge iromány között igazi felüdülés olvasni a történeteidet. Folytasd, csak ne kelljen sokat várni a következő részekre. 10 pont.
#3 Remete 2008. 09. 18. csütörtök 05:54
Bocsánat kedves pisti47!
Tehettem volna idézőjelbe is azt a három szót, de bár lesz még néhány utalás annak a nem teljesen eltűnt kornak a rémálmairól, ezt a történetet tényleg nam ezért írtam. Egy korszak persze olyan, amilyen, s ha valahogy őábrázolni akarjuk, akkor vissza is fognak köszönni a kor ismérvei, a lódenkabát, a rockand roll, ami tilos volt, (Innen nézve ez még érthető is.), meg a tömött vonatokon ingázó emberek ezrei, és a többi fel nem sorolt dolog.
A tíz pontot köszönöm, örülök, ha szórakoztat az írásom.
#2 pisti47 2008. 09. 18. csütörtök 05:28
"boldogabb kommunista jövő" jót nevettem. Nem ezért 10 pont.
#1 Törté-Net 2008. 09. 18. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?