A szerelmet tanultuk 3. fejezet - Intermezzo

Szavazás átlaga: 8.46 pont (97 szavazat)
Megjelenés: 2008. szeptember 18.
Hossz: 39 206 karakter
Elolvasva: 2 640 alkalommal
A nyári meleg, szeptemberben végig kitartott, sőt még október közepén is kabát nélkül jártunk iskolába. Egy napon, Zsuzsa már kora délután hazajött a munkából. Valami lecsúsztatni valója volt, és az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy szobáját kifesse.

Éppen verset tanultam a verandán, mikor megláttam, hogy integet felém.

– Van pár perced a számomra? – kérdezte.

– Természetesen. – feleltem.

Bár a nyár vége óta nem beszéltünk hosszabban, azért a kialakult barátságos hangnemet köszöntésekben, és apró kis mondatokban, melyek szomszédok között oly gyakoriak, megőriztük.

– Ki kellene hozni a bútorokat a szobámból, mert holnap itthon maradok, hogy kifessem a szobámat. Segítenél-e?

Az jutott az eszembe, hogy többel is adósa vagyok annál, hogy ilyen aprósággal letörleszthetném.

– Semmiség. – mondtam hanyagul, és már indultam is.

– Nem kéretted magad sokáig. Mindig ilyen segítőkész vagy?

– Ha nem lennék az adósod, akkor is ugranék. De sokkal tartozunk neked mindketten. Azt hiszem, egy ilyen kis bútorráncigálással nem fogom letudni a restanciánkat.

– Ó te lovag! – mosolyodott el – Nem csodálom, hogy az Ági beléd esett. Néha mesélt nekem rólad, olyankor odáig volt attól, hogy milyen figyelmes, és udvarias vagy.

– Én meg azt hittem, hogy csak hozom a hétköznapi formámat – szerénykedtem.

– Talán minden lányismerősöddel így viselkedsz?

Ez tényleg jó kérdés volt.

– Nem is tudom. Közeli ismerőseim nincsenek, én egész idáig fiúiskolába jártam. Azokkal viszont, akiket a gimiben ismertem meg, talán tényleg igyekszem udvarias lenni. Lehet, hogy ez kicsit régimódi stílus, de nem gorombáskodom velük, nem bosszantom őket. Ám az ábrázoló geometria leckéért, amit otthon nem tudnak megrajzolni, és ezért rendszeresen tőlem vásárolnak meg, szigorúan bevasalom az öt Forintot. – Ezen elgondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy különbség van az osztálytársaim, és a szomszédom között. – Az Ágival nem tudnék ilyen szigorú lenni.

Összecsapta a kezét. – Pénzt keresel a leckemásolással? – szörnyülködött.

– Félreértetted. Nem arról van szó, hogy engedem nekik lemásolni a leckét, hanem arról, hogy kemény munkával elkészítem helyettük a feladatlapot. A tanár szegény állandóan megpróbál rajtacsípni a csaláson, mert olyan lányok, akik a táblánál még súgással is csak kettest tudnak elérni, kifogástalan leckéket raknak le elé.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 18 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.46 pont (97 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. június 25. 07:28
#11
Kor hű írás.
1
a
A57L
2014. május 21. 05:16
#10
Jó írás.
1
sihupapa
2008. szeptember 23. 04:52
#9
Bár az én fiatalságom lett volna ilyen.
1
Olvasó
2008. szeptember 18. 20:24
#8
10pont és várom a folytatást:)
1
Remete
2008. szeptember 18. 18:41
#7
Bocsi a sok hibáért, de ha gyorsan írok, a billentyűzet nem tud követni. Ezt a cuccot nem zongorítáknak tervezték. Persze elolvashatnám a szöveget elküldés előtt, de ehhez sincs mindig türelmem.
Még egyszer elnézést kérek.
Remete
1
Remete
2008. szeptember 18. 18:39
#6
Kedves Northop!
A felhatalmazásom továbbra is érvényes, és a továbbiakra is vonatkozik, ha lesz további.
Nosztalgia...
Hát persze. Fiatal volta, kanos voltam, a lányok visszamosolyogtak rám...
A kort nem szerettem, néhány évtized távlatából semszeretem meg, de fiatalnak lenni jó dolog.
Üdvözölek:
Remete
1
Northop
2008. szeptember 18. 18:16
#5
Nosztalgiát érzek a szavaidban Remete, s nemcsak benned éledhet nosztalgia az akkori idők iránt. :) Részemről is megkaptad a tíz pontot, várom a folytatást.

ps.: ha nincs ellenedre, ezt is elkezdeném lementeni, és menne a Páternoszter mellé az e-könytáramba.
1
Tüse
2008. szeptember 18. 10:43
#4
Természetesen szórakoztat az írásod.A sok gyenge iromány között igazi felüdülés olvasni a történeteidet. Folytasd, csak ne kelljen sokat várni a következő részekre. 10 pont.
1
Remete
2008. szeptember 18. 05:54
#3
Bocsánat kedves pisti47!
Tehettem volna idézőjelbe is azt a három szót, de bár lesz még néhány utalás annak a nem teljesen eltűnt kornak a rémálmairól, ezt a történetet tényleg nam ezért írtam. Egy korszak persze olyan, amilyen, s ha valahogy őábrázolni akarjuk, akkor vissza is fognak köszönni a kor ismérvei, a lódenkabát, a rockand roll, ami tilos volt, (Innen nézve ez még érthető is.), meg a tömött vonatokon ingázó emberek ezrei, és a többi fel nem sorolt dolog.
A tíz pontot köszönöm, örülök, ha szórakoztat az írásom.
1
pisti47
2008. szeptember 18. 05:28
#2
"boldogabb kommunista jövő" jót nevettem. Nem ezért 10 pont.
1
T
Törté-Net
2008. szeptember 18. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1