A+ A-

A szerelmet tanultuk 7. fejezet - Nyári előkészítő

Lassan pergett az idő. A karácsonyi szünet után az egyik óraközi szünet után leült mellém a padba a Kata, és közelhajolva hozzám, halkan beszélni kezdett az általános zsongásban.
- Köszönettel tartozom neked.
Kérdőn néztem rá.
- Itthon volt a Karcsi, és igazad volt, nagyon rosszul esett volna, ha hazudnom kell neki. Így is voltak rossz pillanataim, de ez csekélység volt ahhoz képest, amit akkor éreztem volna, ha szabadjára engedjük magunkat a kiránduláson. Köszönöm. - mondta, és adott egy puszit az arcomra, aztán a helyére ülve ott hagyott.
A szalagavató bálra, hazaengedték a Karcsit, és Kata végre büszkélkedhetett partnerével. Örültem is neki, mert nem kellett ellenállnom a kísértésnek. Más lány, nem jelentett gondot a hűségemre nézve, Kata viszont komolyan veszélyes volt.
Ő egész este olyan volt, mint egy világítótest. Sugárzott belőle a boldogság, amin nem lehet csodálkozni, mert jól mutattak együtt ketten, a Karesszal. Látszott, hogy majd elolvad a szerelemtől, és a fiú kedvesen viszonozta a kapott érzéseket.
Március tizenötödikén, megint valami ostoba társadalmi munkán kellett részt vennünk. A fatelep járt az eszemben, ahol először láttam Katáékat ölelkezni, és azt hiszem, benne is felébredtek az emlékek, mert kutya rossz kedve volt egész nap. A francba kívánta megint a hadsereget, és igaza volt, mert oda is való az egész.
Akkoriban kezdődött, hogy komolyabban rákaptam az elektronikára, és barkácsképességemet mindenféle akusztikai kütyü javítására, szerkesztésére fordítottam. Az ismerőseimből alakuló zenekarnak, hangtechnikára volt szüksége, és mert valamennyire értettem hozzá, gyártottam nekik ezt-azt. Előbb csak egy kisteljesítményű keverőerősítővel kezdtem a barkácsolást, aztán hangfalat, nagy basszuserősítőt, meg visszhangosítót készítettem nekik. Sok időm volt, mert a tanulás könnyen ment, ezért dolgozhattam, amennyit csak akartam. Rövidesen kész volt az egész zenekari cucc, én pedig állandó tag lettem közöttük. Esténként a próbákra összeraktam a szerkót, aztán meg elcsomagoltam, amikor vége volt a gyakorlásnak. Eleinte nem hívták őket sehova fellépni, de az évzáró közeledtével, már fél órás repertoárjuk volt, amivel már meg lehetett szólalni. A közeli kultúrházban kaptak fellépési lehetőséget, és én, mint technikus, állandó tagként velük voltam.
A kultúrház igazgatója kibulizott nekünk valahogy egy ideiglenes működésiengedélyt, amire harminc forintot tudott fizetni minden estére, amikor a fiúk muzsikáltak. Ez arra volt elég, hogy a büfét ne kelljen nagy ívben elkerülnünk. Egy Forint tíz volt egy Ischler, Kettő tíz egy pohár sör, de mi többnyire csak bambit ittunk. A Colára még vagy nyolc évet kellet várni, akkor az még a nyugati fiatalokat ködös révületben tartó mákonynak számított.
Májustól, már minden második héten játszhattunk a művház kertjében egy rövid estét. Legalább nem unatkoztam a tanév végét várva, meg némi pénzt is kerestem. Nem voltak ugyan különösen gazdagok a fiúk, de egyikük apja fogorvos volt, így tudott egy kis dohányt szánni a gyerek hobbijára, és az elkészített cuccokért, fizettek nekem is egy keveset az anyagköltségen felül is.
Az utolsó tanítási héten táviratot kaptam. Rövid időpont megjelölést tartalmazott, vasárnap délutánra a Keletibe, és egy plusz szót "Szeretlek".
Végre megszólaltak körülöttem a madarak, szétoszlottak a felhők az égen, és meghallottam, az alig lombos fák koronája között bujkáló szellő neszezését. Vidáman kopogtattam be a szomszédba.
Zsuzsa hellyel kínált a konyhaasztalnál, ahol addig olvasott.
- Táviratot küldött az Ági.
- Nekem meg levelet az anyja.
Néztünk egymásra.
- Nem tudom zokon vennéd-e... - kezdtem hebegve a mondókámat, - de szeretném, ha egedül mehetnék be elé a vonathoz.
Mosolyogva nézett rám. - Nem fogom zokon venni. - felelte. Menj csak egyedül. - Váratlanul megcirógatta az arcomat. - Menj csak. - erősítette meg az iménti mondatot.
Most is virággal a kezemben álltam a peronon. Kíváncsian vártam, mennyit változott tavaly óta.
Befutott a vonat, és most is mosolyogva állt a nyitott ajtóban, mint egy évvel korábban. Alakja, arca alig változott valamit, hisz már tavaly is kész nőként szállt le a lépcsőről. Csak állt, és a Zsuzsát, meg engem keresett a magasból. Bele tellett néhány másodperc, míg rájött, hogy ebben az évben már csak én várom a pályaudvaron. Karját ölelésre tárva ugrott le a kocsiból, egyenesen a nyakamba. Tavaly kosztümszerű ruhájában úgy érkezett, mint egy hercegnő. Az idei viselet egy vakációra érkező álruhás királylányra emlékeztetett. Hófehér trapéznadrág, és hasonlóan vakító, vékony, nyakban V formában kivágott divatos pulóver volt rajta. Átvehette volna a szerepet Audrey Hepburn helyett a Római Vakációban, de az alakja sokkal szebb volt számomra, mint a Hepburné. Inkább hasonlított Lollobrigdidára, vagy Bardotra, mint a soványság első szimbólumának számító kiálló csontú hollywoodi szépségre.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.55 pont (76 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 A57L 2014. 05. 21. szerda 05:14
Nagyon jó történet.
#13 Bikmakkocska 2013. 01. 6. vasárnap 14:35
Remete, eszméletlenül jó!
#12 Remete 2008. 10. 23. csütörtök 22:08
Köszönöm mindenkinek!
Még van folytatás, rövidesen jön.
További jó olvasást: Remete.
#11 sihupapa 2008. 10. 23. csütörtök 19:32
Csatlakozom az elöttem szólókhoz. Köszönöm!!!!
#10 pisti47 2008. 10. 23. csütörtök 17:20
Követelem a folytatást.
#9 Hell Angel 2008. 10. 21. kedd 23:26
Ez biza megint egy tizes és köszönjük...:-))) Reméljük folyt.-köv...:-)))
#8 Olvasó 2008. 10. 21. kedd 14:48
..most mit írjak..?
Egyszerűen ismét 10pont,és ismét egy hét várakozás.:)
#7 Remete 2008. 10. 21. kedd 13:41
Szmájli nélkül is köszönöm.
#6 Lemon Orange 2008. 10. 21. kedd 13:26
Bocs. A szmájlim elveszett ...
#5 Lemon Orange 2008. 10. 21. kedd 13:24
Kedves Remete!

Azt hiszem, lassan feladom, hogy rendszeresen kommenteljem az írásaidat. Egyszerűen azért, mert nem tudok újat írni. Az meg olyen unalmas, ha csak mindig dícsérlek. Úgyhogy csatlakozom Freditorhoz. És tényleg hosszú lesz. :)

Szép napot!
#4 Remete 2008. 10. 21. kedd 07:49
Kedves Freditor!
Neked sincs miért szégyenkezni valód, te is szépen megírtad a magad történetét. Szívesen olvasnék Tőled újabbat.
Üdv Remete.
#3 Freditor 2008. 10. 21. kedd 01:36
Valami frappánsat kellenne ide írnom, de azt hiszem csak annyi tellik most, hogy köszönöm.
Ebben a kategóriában eddig nem az irodalom volt a lényeg... de azt hiszem a történeteidtől másban is megfogalmazódik majd rá az igény...
S hogy kedvenc írómtól is idézzek egy kurta sort:
"- Hosszú lesz megint a" hét... :)
#2 Ati 2008. 10. 21. kedd 01:21
Na végre bevontad a nagynénit ,talán a télen még történhet valami köztük?
#1 Törté-Net 2008. 10. 21. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?