Az utolsó nyári tábor 3. rész

Soha nem élveztem még akkorát, mint most, és kétlem, hogy valaha is fogok még egyszer. Van valami az első szeretkezésben életed szerelmével, ami örökre megváltoztat, és ez az élmény kitörölhetetlenül belevésődött az emlékeimbe.
Úgy öleltük egymást, mintha az életünk múlna rajta, érzelmeim szinte elszabadultak, ahogy a nőt, akit a lelkemmel szeretek, szorosan magamhoz öleltem. Csókunk Willow zokogásával ért véget, majd ellenőrizhetetlenül sírni kezdett, én pedig halálra rémülve, hogy most veszítettem el, szorosan tartottam. Könnyekkel teli szemekkel nézett fel rám.
– Annyira sajnálom, River, de nem tehetek róla. Olyan nagyon szeretlek, hogy majd szétrobban a szívem. Tudom, hogy nélkülem kell élned az életed, hogy megtaláld azt a nőt, akivel együtt kell lenned, de muszáj volt elmondanom. Szeretlek, szükségem van rád, és örökké akarlak.
Alig tudtam kinyögni a szavakat.
– Miért gondolod, hogy én nem ugyanígy érzek? Te vagy mindenem. Arról álmodom, hogy veled töltöm az életem, és nem tudom elképzelni, hogy ne így legyen, de tudom, hogy neked is a saját életedet kell élned. Meg kell találnod azt a különleges srácot, aki kiegészít, és az, hogy nem én leszek az, teljesen összetör. A világon a legjobban azt akarom, hogy én legyek az a srác.
Az ezt követő csók epikus volt, minden erőmmel azon voltam, hogy kifejezzem a szükséget iránta, és tudtam, hogy ő is ugyanezt teszi. Amikor ajkaink végre szétváltak, olyan egyértelmű vággyal nézett fel rám.
– Azt mondod, hogy szerelmes vagy belém? Hogy ugyanúgy akarsz engem, ahogy én téged? Kérlek, ne mondd, hogy igen, ha nem érzed teljes szívedből. Nem bírnám elviselni, ha csak azt mondanád, amit szerinted hallani akarok, és nem az igazat. Most nem a bátyámra van szükségem, aki kedves dolgokat mond. Arra a férfira van szükségem, akit szeretek, hogy elmondja, mit érez valójában.
– Úgy kellesz nekem, mint a levegő a lélegzéshez. Te teszel teljessé, és olyan szenvedéllyel szeretlek, amiről sosem gondoltam, hogy érezni fogok. A tiéd vagyok, ameddig csak akarsz, és még ha eleged is lesz belőlem, én soha nem unlak meg.
Fogalmam sem volt, hogy ennyi erő van a testében. Lábai és karjai körém fonódtak, és teljes erejével a testéhez szorított, én pedig panasz nélkül tűrtem a hátamra nehezedő terhet, majd újraéledt farkamat mélyen a saját spermámtól és az ő nedveitől tocsogó hüvelyébe döftem.