Wendy 3.1

Szavazás átlaga: 8.47 pont (34 szavazat)
Megjelenés: 2024. március 24.
Hossz: 66 530 karakter
Elolvasva: 1 335 alkalommal
Eredeti történet: WENDY
Szerző: TryAnything, Literotica: 2022

(Wendy tehát COO lett, Mary pedig a személyi asszisztense, ami felvetett egy problémát...
– Hé, és mi lesz a recepcióval? – kérdezte Mary Wendy-től már a liftben. – Ki fogja ezt a munkát elvégezni?
– Ez az első feladatod. Találni valakit. Bárki is az, képesnek kell lennie arra, hogy elvégezze a munkát és különösen jól illeszkedjen hozzánk. Minél hamarabb megtalálod és kiképezed, annál könnyebb lesz az életed. Nekem segítségre van szükségem, nagyon sok segítségre és azt tervezem, hogy nagyon elfoglallak. És akkor ott van még Jonathan.
– Remélem, azért még minden reggel meg tudom szopni a farkát – mondta Mary.
– Ez is olyasvalami lesz, amit az utódodnak meg kell osztania veled – nézett rá Wendy a boldog új személyi asszisztensükre.)
Wendy felöltözött, és elindult a Destinations-béli lakosztályába, de előbb megígérte Tonyéknak, hogy újra összejönnek egy kis móka kedvéért. Zuhanyozás után az ágyába esve szinte azonnal elaludt, csak délelőtt ébredt fel. Reggelit rendelt a szobaszerviztől, evett, lement a medencéhez, egy nagy ernyő alá helyezte a nyugágyát, majd úszás után elaludt. Felébredve, újra úszott, visszament a szobájába zuhanyozni és átgondolni, mit szeretne enni ebédre. A zuhany alól kilépve hallotta a telefon
c
alf
alf
rg
alf
és
alf
ét
, és Mary hangja hallatán jókedvűen vette fel.
– Most jöttem ki a zuhany alól – Wendy kihangosította a telefont. – Ebédet akartam rendelni. Szeretnél csatlakozni hozzám?
– Úristen, igen – válaszolta Mary. – Nagyon rosszul érzem magam, amiért tegnap magadra hagytalak. Annyira izgatott voltam, hogy nem is gondoltam arra, milyen nagy előléptetést és valószínűleg fizetésemelést is kaptál. Csak arra tudtam gondolni, hogy ünnepeljek és lefeküdjek.
– Rendben van – mondta Wendy. – Vacsora mellé egy üveg
p
alf
ez
alf
sg
alf
őv
alf
el
kedveskedtem magamnak. Megcsináltam a saját ünnepemet – magában mosolyogva Tonyra, Sara-ra és Hassanra gondolt.
– 10 perc múlva ott vagyok. Ne öltözz fel. A nyelvemnek és a cicádnak van egy randevúja.
Wendy letette a telefont, majd visszafeküdt az ágyra, amíg meg nem hallotta a csengőt. Az ajtóhoz lépve kinyitotta, és meglepődve látta, hogy Mary nincs egyedül. Két magas fekete férfival és egy szintén magas fekete nővel jött.
– Mary! – Wendy, nem tudta, mit tegyen, de nem akarta magát zavarba hozni azzal, hogy hiába próbálja eltakarni meztelenségét.
– Hát nem megmondtam, hogy gyönyörű? – Mary Wendyre vigyorgott. – Ők a legjobbjaim.  
Belépett, megcsókolta Wendyt, és körbenyúlt, hogy megsimogassa a fenekét. – A kedvenc haverjaim rajtad kívül.
– Igen, dögös – az egyik férfi fel-alá méregette.
– Forrón izzik – tette hozzá a másik.
– Szerintem is gyönyörű vagy – mondta a nő. Alig pár centivel volt alacsonyabb nála. A két srác valamivel magasabb mint ő. – Mary azt mondja, hogy szereted a nőket is. Én is, főleg a fehéreket.
– Talán be kéne jönnötök – invitálta őket Wendy pillangókkal a gyomrában.
– Ő itt Daryl és Chris, ikrek, ő pedig Shirelle – mutatta be őket Mary.
– Mary, mi a fenét csinálsz? – Wendy, próbálta némileg uralni a helyzetet, és körülnézett a ruhái után.
– Meg fogunk baszni – közölte Mary vigyorogva Wendy meglepett arckifejezésén, amikor az megállt és rábámult. – persze csak ha érdekel a dolog. Ha nem, nézhetsz minket. Nem igazán álltunk meg tegnap este óta. Sőt, kiéheztem. Rendeltél már ebédet?
– Légy a vendégem – Wendy csak rázta a fejét Mary pimasz vakmerősége láttán.
– Azt mondta, szeretsz szórakozni – mentegetőzött Shirelle, miközben Mary felvette a telefont, és felhívta a szobaszervizt. – Azt mondta, szereted a meglepetéseket.
– Ez azért már túl van a meglepetésen – Wendy végigmérte Shirelle-t.  
Magas arccsont. A nagy, sötét színű szemei olyanok, mint a feneketlen tócsák. De a leginkább feltűnők a hatalmas mellei voltak a póló alatt, az oldalán kidudorodtak, és a nagy mellbimbói kinyomták az anyagot. Testhez simuló farmert viselt, amelyben szépen látszottak a karcsú lábai és a feneke.
– Mary azt mondta, nem hiszi, hogy valaha is voltál fekete nővel – mondta Shirelle gyengéden megfogta Wendy egyik meztelen mellét, hüvelykujja előre-hátracsúszott a kemény mellbimbóján, a másik keze pedig lenyúlt, hogy átfogja a fenekét és megsimogassa.
– Én... még nem – Wendy érezte, hogy a puncija elázik és nem tudta, mit tegyen.
– És szeretnél? – Shirelle odahajolt, hogy megszívja a mellbimbóját, és addig harapta, amíg Wendy fel nem sóhajtott.
– Igen – lehelte Wendy.
– Hol van a hálószoba? – Shirelle a nyelvét Wendy ajkára csúsztatta, majd lágyan megcsókolta. – Mary azt mondta, hogy szeret nyalni téged mert finom vagy. Megkóstolnálak én is.
Maryre pillantott, aki az íróasztal fölött telefonált, az egyik srác lehúzta a rövidnadrágját, miközben ebédet rendelt. Megfogta Shirelle kezét, a hálószobába vezette, és felsóhajtott, amikor érezte, hogy a lány kinyújtja a kezét, hogy megsimogassa a fenekét.
– Gyönyörű segged van – mondta Shirelle. – Daryl és Chris igazi segg-bolondok. Néha arra gondolok, hogy jobban szeretik, mint a puncit. Az tetszene neked?
– Igen, de már egy ideje nem csináltam – pirult el Wendy. Leült az ágya végére, és nézte, amint Shirelle lehámozza magáról a pólóját. Szabadon engedte hatalmas melleit, nagy, sötét mellbimbói ráncba húzódtak. Megbámulta őket.  
– Olyan nagyok!
– Túl nagyok – Shirelle kibontotta a farmerét, és elkezdte letolni. – A legtöbben csak őket látják amikor velem beszélnek.
– Tudom, az milyen – mondta Wendy.
– Nem igazán bánom – és Shirelle kilépett a farmeréből, hogy meztelenül álljon Wendy előtt. – Szeretem tudni, hogy az emberek vágynak rám.
– Még mindig zavarba ejtesz – Wendy a punciját bámulta, és látta, hogy hosszú belső ajkai nedvesen csillogva kilógnak egy nagy csikló alatt.
– Biztosan nagyon zavarban vagy – mondta Shirelle, és finoman hátranyomta Wendyt, hogy lefeküdjön. – Olyan gyönyörű vagy, hogyan is segíthetnének neked az emberek, ha nem néznek rád, és nem akarnak téged? – kérdezte letérdelv. Felemelte a lábát, majd széttárta térdét, amíg a matracon feküdtek, teljesen szétnyitva a punciját. – Milyen szép punci – felnézett és rámosolygott. Lehajolt, és áthúzta a nyelvét az ajkain.  
– És nagyon finom – ezzel belemélyesztette a nyelvét. Wendy felnyögött, és nézte, ahogy elkezdik nyalni.
– Istenem, te olyan könnyen kicsordulsz – Shirelle megnyalta az ajkát. – Ez tetszik. Mintha szökőkútból innék – és ismét a puncijához tapasztotta a száját.
– Engedd meg. Én is akarlak téged – kérte Wendy amikor egy újabb orgazmus hasított végig a testén.
– Oké – értett egyet Shirelle, felmászott az ágyra, átlendítette a lábát Wendy testén, és a pináját közvetlenül az arca elé helyezte. Lehajtotta a fejét, hogy folytassa a ténykedését.
Wendy-t ámulatba ejtette, ahogy Shirelle arca előtt széttáruló pináját bámulta, a sötét belső ajka és a csikló közötti éles kontrasztot, valamint a mély vörösbor színű belsejét, amely lenyűgözte. Látta, hogy egy csepp lehullani készül, és kinyújtotta a nyelvét, hogy elkapja. A saját punciját újra elöntötte a nedv amikor megérezte a pézsma-ízt. Felemelte az arcát, hogy megnyalhassa, beszívta a hosszú, vastag belső ajkakat. Finoman rágcsálta őket és érezte, ahogy vonaglik, miközben a nedvek zuhataga fürdeti a nyelvét. Érzékelte, hogy megmerevedik, amikor elkezdte szívni a kövér csiklóját, és azt is, hogy Shirelle a puncijába sikolt.
– Tudtam, hogy szeretni fogjátok egymást – szólalt meg Mary az ajtóból. Nézte, ahogy egymást kényeztetik. – Itt az ebéd, ha készen állsz.
– Ennék már mást is, mint ezt a finomságot – mondta Shirelle, és felnézett. – Te leszel majd a desszert.
Mindhárman átmentek a másik szobába, ahol az ikrek már ettek. Wendy észrevette, hogy egyiküknek csillog a farka. Mary több mint elég ételt rendelt, plusz néhány üveg
f
alf
eh
alf
ér
alf
bo
alf
rt
, és mindannyian megtömték magukat. Egy pillanatra átsuhant rajta a gondolat, hogy a cég fogja állni a számlát, és úgy döntött, elmondja majd Tomnak, hogy ezt most ő fizeti. Az új fizetésével már megengedheti magának.
Mary eltűnt a hálószobában az ikrekkel, így Wendy és Shirelle fejezte be a második üveg
b
alf
or
alf
t
.
– Örülök, hogy Mary áthozott – mondta Wendy mosolyogva. – bár eleinte kicsit kiakadtam.
– Kinyitottad az ajtót meztelenül, és azonnal tudtam, hogy kedvellek.
– Ez azért volt, mert Mary azt mondta, ne öltözzek fel, átjön megkóstolni a puncimat – magyarázta Wendy. – Nem vette a fáradságot, hogy megemlítse, barátokat is hoz egy rögtönzött orgiára.
– Ha már itt tartunk – Shirelle, kiürítette a poharát, és felállt. – Csatlakozzunk hozzájuk.

A hálószobába lépve Maryt az egyik iker farkán ülve találták, a másikat pedig mögötte, a faszával a fenekében.
– Mondtam neked – mondta Shirelle, miközben nézték.
– Gyerünk – Wendy lerántotta a mellettük lévő ágyra. – Ezúttal a csúcson akarok lenni.
– Daryl, tudod, mennyire utálom, amikor a seggembe nyúlsz – tiltakozott Mary.
– De minden alkalommal megteszem – válaszolta nevetve Daryl.
– Még mindig utálom – mondta Mary. – Ez olyan piszkos. Neked nem? – zihálta a lány. – Chris!
– Úgyis mész takarítani, akkor mi a franc van? – Chris, éppen megtöltötte a punciját.
– Egy nap nem foglak megbaszni – fenyegetőzött Mary, majd nevetni kezdett. – Istenem, de jó érzés.
– Soha nem fogsz megváltozni, és még azt sem tudod, hogyan mondj nemet, amikor a dugásról van szó – szögezte le Daryl. Kihúzta a farkát a fenekéből, ő pedig leszállt Chrisről. Felállt, és a sperma végigfutott a lábán.
– Megyek zuhanyozni – mondta Mary.
– Csatlakozom hozzád – Daryl önként jelentkezett.
Wendy felemelte a fejét, hogy nézze, amikor meghallotta Maryt, és most Chris csillogó,
k
alf
ok
alf
alf
ll
alf
al
borított farkát bámulta. Megcsavarta a testét, hogy le tudjon hajolni, megnyalta, nyelvét a tövétől felfelé húzta a fejéig, mielőtt a szájába vette volna, és felnyögött, amikor megízlelte rajta Maryt is. Tetszett neki, olyan Jonathan-méretűnek gondolta.
– Neked is meg kéne dugnod őt – javasolta Shirelle. – akkor hadd kóstoljalak meg újra, ha már nagyon nyálkás vagy, esetleg tele vagy cumóval.
– Szeretem szopogatni őket, amikor kilőnek. Tudod megint, ilyen hamar? – kérdezte Wendy, és Chrisre nézett. Megnyalta az ajkát, érezte, a fasz megkeményedik a markában, ahogy lassan felemeli.
– Biztosan – bólintott Chris.
– Mindketten ilyenek – mondta Shirelle. – Mindig készen állnak. Többek között ez az egyik oka annak, hogy annyira szórakoztatóak.
Wendy odacsúszott Chris-hez, lenyúlt maga alá a farkáért, és a puncijához vezette. Felsóhajtott, amikor lerogyott rá. Mary és Daryl visszatértek a zuhanyból.
– Mondtam, hogy szeret szórakozni – mondta Mary mosolyogva, miközben nézte, ahogy Wendy megdugja Chris-t.
– A fenekét akarom – közölte Daryl, és odament az ágy lábához, hogy közvetlenül hátulról nézze. Kinyújtotta a kezét, és ujját a csillagos rózsabimbójához nyomta, amitől a teste megrándult. – Szereted a fenekedben? – kérdezte, és felmászott az ágyra, a térdét Chris lábán kívül tartva.
– Soha nem csináltam ilyet, kettővel egyszerre – Wendy megdermedt amikor érezte, hogy a férfi farka az ánuszához súrlódik.
– Én már igen – mondta Daryl büszkén. – Jó lesz neked is, hidd el.
– Ennél már csak három pasi a jobb – kotyogott bele Mary.
– Jó, jó, de lassan – egyezett bele Wendy. Próbált ellazulni, mikor érezte, hogy a férfi nekinyomódik, de ezt nehéznek találta Chris farkával a puncijában. – Ó! – zihálta, amikor megérezte az ujját a csiklóján, majd felnyögött, ahogy Daryl farkának feje a fenekébe csúszott. Hihetetlenül nagy, sokkal nagyobb, mint bármi ami valaha is volt ott. Igazából nem is történt meg olyan sokszor, bár szerette. A legtöbb srácot csak a puncija érdekelte.
– Igen, ez az – Daryl néhányszor ki-be pumpálta a farka fejét a fenekéből, még többet nyomott belé, megállt, amikor ellenállást érzett, és még jobban belenyomta.
Nem telt bele sok idő, a farka a fenekébe temetkezett, és Wendy érezte, hogy mindkét férfi mélyen lüktet benne.
– Ó Istenem! – nyögte. Orgazmus hasított belé.
– Ember, a puncid szopja a farkamat – zihálta Chris, mert érezte, hogy görcsbe rándult, és erősen megszorította, ahogy elélvezett.
– Ez az – dörmögte megnyugtató hangon Daryl. Lassan dugni kezdte a fenekét. – Szép a feneked, szép és feszes.
– Remek, nem? – kérdezte Mary. Felmászott az ágyra, és Wendyre mosolygott, majd letérdelt Shirelle széttárt lábai közé.
– Ó Istenem – a két fiú összeszokottan dolgozott Wendy punciján és a fenekén.
– Figyelmeztettem őt – mondta Shirelle, közben Mary lehajolt, a nyelvét a pinájába csúsztatta, és elkezdte lefetyelni. – És ne élvezz bele a fenekébe! – figyelmeztetett.
– Az arcomra lehet – emelte ki a fejét Mary Shirelle puncijából.
– Olyan átkozottul csúnya vagy – nevetett Shirelle, amikor Mary visszahajtotta a fejét a combjai közé.
Wendy még soha nem tapasztalt orgazmust úgy, ahogy most, miközben a két bika tovább dugta. Ez volt a világ leghihetetlenebb érzése. Átnézett Shirelle-re, és látta, ahogy őt nézi, Mary pedig tovább nyalja a punciját.
– Szórakoztok még? – kérdezte Shirelle.
– Ez nagyszerű – zihált Wendy mosolyogva. – Olyan nagy.
– Tényleg azt akarod, hogy küldjem az arcodba? – kérdezte Daryl néhány perccel később.
– Igen – Mary felemelte arcát Shirelle puncijáról. – Próbálj meg nem a szemembe kerülni. Azt utálom. A számba, az orromba, az államra mehet.
 A hátára gurult, fejével az ágy szélénél. Wendy felé fordult, és figyelte, amikor meglátta, hogy a vastag sperma sugarak Daryl farkának végéről Mary
f
alf
el
alf
alf
alf
lt
arcára lövöldöznek, kinyújtott nyelvére, szájába, orrába és mindenfelé az arcán.
– Nincs tovább – figyelmeztetett Chris.
Wendy gyorsan lecsusszant a farkáról, megfordult, és a szájába vette, éppen akkor, amikor az felrobbant. Elárasztotta a szája hátsó részét, majd beborította a nyelvét.
Amikor végül befejezte a szopást, Maryre fordult, és azt találta, hogy egyik ujjával a szájába kotorja Daryl adományát.
– És én még azt hittem, tudom, milyen őrült vagy – nézett rá Wendy majd lehajolt, hogy megcsókolja, azután megnyalta az arcát.
– És nekem sem volt fogalmam, te milyen őrült lehetsz – vágott vissza Mary. – De én ezért csak még jobban szeretlek.
– Én jövök – mondta Shirelle. Wendy felnézett, és látta, hogy Daryl visszatér a fürdőszobából, majd felkúszik az ágyra Shirelle lábai közé, és belesüllyeszti a farkát, felemelve a lábát, hogy a dereka köré tekerje, miközben megbaszta.
– Ez olyan őrültség – bukott ki belőle
– Gyere, ülj az arcomra – kérte Shirelle.
– Mint Cancún-ban – vetette közbe Mary. Wendy leereszkedett Shirelle szájára.
– Jobb, annál sokkal jobb – Shirelle takarítani kezdte az eláztatott punciját.
– Én jövök – mondta Mary néhány perc múlva, és lerántotta Wendyt Shirelle arcáról a mellette lévő ágyra.
– Oké – mondta Wendy mosolyogva. – Ez egyébként remek ötlet volt. Kösz.
– Ahogy mondtam, mindketten megérdemeljük az ünneplést – mondta Mary, és 69-be fordultak.
– Igen, szopd meg rendesen – hallatszott oldalról. Wendy odafordult, és látta, hogy Daryl farka Shirelle szájában van, Chris pedig a lábai között fekve dugja őt.
– Ez nagyon szép – mondta Wendy, amikor Mary megfordult és ráfeküdt, az orruk összeért.
– Örülök, hogy tetszik – mondta Mary mosolyogva, és lágyan megcsókolta. – Te vagy az, amit valaha is kívánhatok egy testvértől.
– Egyetértek – mondta Wendy, és megölelte.
– És köszönöm, hogy átadtad a régi állásodat. Ez sokat jelent nekem.
– Nem adtam át neked semmit. Több mint megérdemelted, és képes vagy rá. Okos üzleti döntés volt. Nem kell majd kiképezni egy új asszisztenst, és a recepciós képzése is sokkal egyszerűbb lesz.
– Ne húzd az időt, Chris – mondta Shirelle. – Tudod, hogy a mama mennyire ideges lesz, ha elkésünk a vasárnapi vacsoráról.
– Nem tehetek róla – mondta Chris, és kihúzta csillogó farkát a puncijából. – Csak egy nagy fasz vagyok.
– Kellemes társalgó – gúnyolódott Shirelle, de elmosolyodott, ahogy felment a feje mellé, és a szájába dugta a farkát, sóhajtott, majd felnyögött és ejakulált.
– Ki...? Ki az a mama? – kérdezte Wendy halkan, amikor Shirelle befejezte Chris kiszívását.
– Anyánk – válaszolta Shirelle. – Ki más lenne a mama?
– Te... ti... Testvérek vagytok? – Wendy szeme tágra nyílt a döbbenettől.
– Ezt nem mondta el neked? – kérdezte Shirelle. – Nem számít. Felnőttek vagyunk. Képesek vagyunk saját döntéseket hozni arról, hogy mit csinálunk a testünkkel, és ez senki más dolga, csak a miénk. Az összes
v
alf
ér
alf
fe
alf
rt
alf
őzési
tilalom teljesen jogos a nem felnőttek védelmére, de ha felnőtt vagy, az már más.
– Soha nem is gondoltam rá – mondta döbbenten Wendy. – Csak meglepődtem, ez minden. Nem ítélkeztem.
– Most már tudod – mondta Shirelle. – Megváltoztatja a véleményedet rólunk?
– Nem – Wendy azonnal a fejét rázta. – Semmiképpen.
– Szóval nem bánnád, ha újra megtennénk? – kérdezte Shirelle.
– Épp most? – válaszolta Wendy szélesen mosolyogva.
– Akkor rendben – mondta Shirelle mosolyogva. – Különben is nagyon jó tudni, hogy ha a srác, akivel éppen vagyok, már nem érdekel, akkor hazajövök, és rendelkezésemre áll két remek fasz, és nincs gond velük. Ráadásul imádják a puncimat.
– A francba is, igen – erősítette meg Daryl.
– Túlságosan is – csatlakozott hozzá Chris.
– Engem is vegyél be a klubba – Wendy elvörösödött. – Örökké élvezhetném az ízeidet.
– Én is téged – viszonozta a bókot Shirelle. – Mary nem hazudott, amikor azt mondta, hogy tiéd a legfinomabb punci, amit valaha kóstolt. El sem tudod képzelni, hogy ez mennyire kíváncsivá tett.
– Akkor most ki is fogja felidegesíteni anyut, ha elkésünk? – kérdezte Daryl, és szedelőzködni kezdtek.
Wendy hosszan zuhanyozott, amikor elmentek, és megpróbálta rendezni különféle és néha ellentmondásos érzéseit mindazzal kapcsolatban, ami azóta történt, hogy besétált a Clandestine-be az állásinterjúra. Soha nem képzelte el magát abban a pozícióban, amibe most került, de tetszett neki. Az egyetlen dolog, amit akart, az a „még több” volt.

– Nézz magad mögé – üdvözölte Mary másnap reggel, amikor megérkezett az irodába.
Wendy megfordult, és meglátta az ajtaján a nevét tartalmazó sárgaréz tábla alatt az új kiegészítést, amelyre az „Operatív Igazgató” feliratot vésték.
– Istenem, ez igazi – mondta Wendy, ujját végighúzva a betűkön.
– Én személy szerint akkor hiszem majd el, ha megkapom nagyobb fizetést – szögezte le Mary. – Hozok kávét. Csak rád vártam.
– Hozz magadnak is egyet – kérte Wendy. – Te a mi asszisztensünk vagy, aki a recepciós szerepet csak addig tölti be amíg nem találunk egy újat.
Wendy elmosolyodott azon az örömön amit Mary arcán látott amint megfordult, hogy elmenjen a kávéért, majd belépett Jonathan irodájába.
– Csak nem a napfényt személyesíted meg? – mondta Jonathan, amikor meglátta. – Jól telt a hétvége?
– A legjobban – Wendy helyet foglalt, és képtelen volt eltüntetni a mosolyt az arcáról.
– Jó neked – mondta Jonathan. – Reméltem, hogy ünnepelsz.
– Megtettem. Köszönöm az új ajtótáblát. Egyszerűen csodálatos.
– Szívesen.  
Mary lépett be három kávéval egy tálcán, letette mindet az asztalra, majd helyet foglalt Wendy mellett.
– Ez tetszik – Jonathan felvette a kávéját. – Mi újság a héten? Mary, először te.
– Nos, azon kívül, hogy nem tudom, mit kérsz majd tőlem, találtam valakit, aki helyettesít engem.
– Máris!? Ez gyors volt.
– Nem tudom helyettesíteni Wendyt és ellátni a recepciós munkáját is anélkül, hogy elrontanék valamit, ezért igyekeztem – magyarázta Mary. – Van munkája, de hajlandó változtatni, ezért be kell jönnie az ebédidőben egy interjúra, 12: 00-ra. Remélem nem baj.
– Jó lesz – mondta Jonathan. – Wendy?
– A fejvadászokkal ma fogok beszélni az ügyvezető séf posztról – válaszolta Wendy. – Úgy tűnik, a Hospitalio Recruitment a legjobb fejvadász a szállodák és éttermek számára.
– Együtt fogok dolgozni a hirdetőkkel azon a példányon is, amely a hirdetéseinkhez tartozó kiadványaikban lesz. Ahol vannak képeim, amiket felhasználhatunk, ott lesz, de ez még mindig szűk keresztmetszet. Beszélni fogok erről Freddel, megnézem, milyen előrelépést ért el a különböző menedzserekkel.
– Felveszem a kapcsolatot a Berkshire Hathaway HomeServices-szel is, és egy előzetes megbeszélést folytatok. Ugyanebben a szellemben fogok beszélni Freddel azokról az egységekről, amelyeket eladásra bocsátunk. Szeretnék egy vizuális vázlatot készíteni minden egyes ingatlanról, amely bemutatja az eladásra
k
alf
ín
alf
ál
alf
ni
kívánt egyedi egységeket. Úgy gondolom, hogy jó lesz látni, hogy milyen előrelépéseket teszünk a különböző egységek forgatásával kapcsolatban. Fel fogom venni a kapcsolatot Phillel és Tommal is, és megnézem van-e olyan probléma amiben segítségre van szükségük.
– Most már érted, miért lettél COO? – kérdezte Jonathan. – Most először nem vagy visszahúzódó. Nem tőlem vársz jóváhagyást. Tudod, hogy mit kell tenned és meg is fogod tenni. Ha bármiben szükséged van a segítségemre, szólj. Ki tudja, talán még a golf tudásomat is felfrissíthetem. Feleslegessé fogsz tenni engem.

Wendy a számítógépébe merült, amikor Mary bekopogott az ajtón, és bedugta a fejét.
– Recepciós interjú.
– Ó, tényleg – Wendy teljesen megfeledkezett róla.
Felállt, követte Maryt a fogadótérre, és tátott szájjal bámult.
– Shirelle? – A lányon egy hihetetlenül rövid lila miniszoknya és lila selyem felső volt, aminek gombjai a nagy melleihez feszültek, és jól látszottak a nagy, sötét mellbimbói. 3”-os sarkú cipő emelte ki az amúgy is magas termetét.
– Wendy! – Shirelle csuklott egyet.
– Oké, egyikőtöknek sem mondtam el – lépett közbe gyorsan Mary. – Wendy a főnököm is. Ő a COO. Neki és Jonathannek is dolgoznál.
– És neked – mutatott rá Wendy.
– És nekem – bólintott Mary. – Azt mondtad, fontos, hogy olyan valakit vegyünk fel, aki ideillik. Biztos vagyok benne, egyetértesz azzal, hogy Shirelle beilleszkedik majd. Ráadásul túlképzett a feladatra, akárcsak egy nemrégiben előléptetett PA, akire jól emlékszem.
– Nos, menjünk, találkozzunk Jonathan-nel – javasolta Wendy. – Amúgy imádni fogja az öltözékedet.
Wendy nehezen tudta elfojtani a mosolyát Jonathan arckifejezésén, ahogy meglátta Shirelle-t.
– Ő Shirelle Jones – mutatta be Mary kicsit idegesen, amikor az íróasztalához közeledtek. – Jonathan Hooks, a vezérigazgató és a főnökünk.
– Hello Shirelle – mondta Jonathan, felállt és kezet fogott.
– Hello – viszonozta Shirelle. – Nem mondtad, hogy ő Mr. GQ*. – mondta Mary felé fordulva.
– Hát, köszönöm – nevetett fel Jonathan. – Számít?
– Szívesebben dolgozna csúnya nőkkel? – kérdezte Shirelle, és szándékosan Maryre, majd Wendyre nézett.
– Ott a pont – nevetett Jonathan. – Ebben a szellemben jól beillene. Kérem üljön le – mondta, és megvárta, míg mindannyian leülnek. – Van jelentkezés vagy valami? – kérdezte Maryről Wendyre nézve.
– Meg sem fordult a fejemben – mondta Mary.
– Azt javaslom, tegeződjünk. Nos, mesélj magadról, Shirelle – kezdte Jonathan.
– Először is tudnod kell, hogy egész életemben ismertem Maryt – kezdte Shirelle. – Együtt jártunk iskolába és együtt érettségiztünk. Ő a legjobb barátom.
– Ez egy plusz – Jonathan és látta, hogy a lány vállai enyhén ellazulnak. – Nem tudom, mit tudsz rólunk, de szeretek családként gondolni magunkra.
– Elég csintalan egy család – dünnyögte Mary.
– Amikor elvégeztem a középiskolát, a 'Chick-fil-A” – nál kaptam munkát – magyarázta Shirelle. – Azóta náluk dolgozom.
– Milyen minőségben? – kérdezte Jonathan.
– Kezdtem a pultnál, majd minden pozíciójukban dolgoztam. Jelenleg a menedzser asszisztense vagyok, alig több mint két éve. Tudok gépelni, számítógépes ismereteim átlagon felüliek. Ismerem a rendelés és az ütemezés folyamatait. Tudom, hogyan lehet követni a teljesítményt a bevételekkel.
– Miért szeretnél menedzser-asszisztensből recepciós lenni? – kérdezte Jonathan.
– Nincs hova előre lépnem – válaszolta Shirelle. – Üvegplafon.
– De miért? – kérdezte Jonathan. – Képes vagy a menedzser munkájára?
– Már egy ideje én végzem helyette – mondta Shirelle némi megvetéssel. – Lusta seggfej, de férfi és fehér.
– Értem – Jonathan. Zavarba jött attól, amit az imént hallott.
– Soha nem láttam Maryt boldogabbnak, mint amióta elkezdett itt dolgozni – folytatta Shirelle. – Állandóan arról beszél, hogy mennyire szereti a munkáját, és azt hogy neked dolgozhat. Most azt mondta, hogy előléptetést kapott, és itt az embereket a teljesítményüknek megfelelően kezelik. Nincs előítélet vagy ilyesmi.
– Nagyra értékeljük Maryt – mondta Jonathan. – és emiatt komolyan vesszük az ajánlását. Itt nincs olyan előítélet, amiről valaha is hallottam, és nem is lesz, amíg ez az én társaságom. Az embereimet a termelékenységük alapján ítélem meg. Évek teltek el úgy, hogy senkit el nem kellett bocsátanom. A lemorzsolódási arányunk szinte nem létezik.
– Ezért már érdemes munkahelyet váltani – bólintott Shirelle.
– Így öltözködsz a Chick-fil-A-ban is munka közben? – nézte végig Jonathan.
– Nem – Shirelle ránevetett. – Átöltöztem az egyenruhámból. Mary elmondta, hogy szereted, ha a női alkalmazottaid dögösnek tűnnek, rövid szoknyák, átlátszó felsők, fehérnemű nélkül, ilyesmi. Gondoltam megmutatom, hogy megfelelek.
– És ez nem okoz kényelmetlenséget? – kérdezte Jonathan.
– Egy kicsit sem. Szeretek dögösnek látszani. Szórakoztató felpörgetni az embereket.
– Mennyit fizetnek neked a Chick-fil-A-ban? – firtatta Jonathan. – Lehet, hogy csökken a fizetésed ha idejössz dolgozni.
– Nem érdekel – vonta meg a vállát Shirelle. – Még mindig otthon élek az ikertestvéreimmel és a Mamánkkal. Évente 24 000 dollárt fizetnek nekem.
– Menedzser asszisztensként? – hitetlenkedett Jonathan.
– Úgy van – válaszolta Shirelle. – A menedzser harmincezer dollárt kap, és nem csinál szart se. Sajnálom, csak úgy kibukott belőlem – tette hozzá elkeseredve.
– Wendy? – kérdezte Jonathan.
– Egyértelmű – Wendy hangja határozott volt. – Ő tökéletes lesz.
– Egyetértek. A kezdő fizetésed itt 30 000 dollár.
– Jaj nekem! – sikkantott Shirelle, és a szájához kapta a kezét.
– Mikor tudsz kezdeni? – kérdezte Jonathan.
– Épp most – vágta rá Shirelle. – Mit szeretnél, mit csináljak?
– Nem akarsz senkit értesíteni, vagy ilyesmi?
– Nem érdemlik meg – válaszolta Shirelle. – Basszák meg magukat. Sajnálom, bocsánat.
– Úgy látom, van valami közös benned és Mary-ben – nevetett fel Jonathan. – Hihetetlenül színes szókincse van neki is.
– Így fejeznéd ki? – kérdezte Mary.
– Akkor rendben – zárta a beszélgetést Jonathan. – Teljesen a tiéd, Mary. Ha segítségre van szükséged, kérdezd meg Wendyt vagy engem.
– Köszönöm – Shirelle nagy szeme sarkában könnycseppek jelentek meg. – Nem fogod megbánni.
– Tudom – mondta Jonathan mosolyogva.
– Ez az ebédidőd, igaz? – kérdezte Wendy, amikor elhagyták Jonathan irodáját.
– Igen – válaszolta Shirelle.
– Ettél már?
– Nem. Túlságosan siettem és túl ideges voltam.
– Mi sem. Mary, kérlek rendelj ebédet hármunknak. Az irodámban leszek.

Valamivel 3 óra után Wendy látta, hogy Marge megérkezik, és belép Jonathan irodájába. A szíve hevesen dobogott, amikor széles mosollyal az arcán kinyitotta az irodája ajtaját.
– Készen állsz az új szerződésed aláírására? – kérdezte.
Izgatottsága és idegessége ellenére Wendy figyelmesen elolvasta mindhárom oldalt, mielőtt aláírta, majd Jonathan, és Marge tanúként két példányt, egyet neki, egyet a cég irattárának.
– Ez egy igazolás, amelynek értéke a társaság teljes részvényeinek 1%-a – magyarázta Marge, és átnyújtotta neki. – Ez ma körülbelül 150 millió dollárt ér, de természetesen 3 évig nem lehet mit kezdeni a részvényekkel.
– Azta! – Wendy szinte félve tartotta a kezében a pecsétekkel és aláírásokkal tarkított iratot.
– Ezzel Ön a Fortune 500-as cégek valaha volt legfiatalabb vezérigazgatója – Jonathan hangja nagyon ünnepélyesen csengett. – Nem rossz 2 hónap után az első munkahelyén, mondhatnám.
– Nem is tudom, mit mondjak – Wendy a fejét csóválta.
– Van széfed? – kérdezte Marge.
– Még bankszámlám sincs – nevetett fel Wendy.
– Egy perc – Jonathan, felvette a telefont és tárcsázott. – Kent, itt Jonathan Hooks. Jó, jó, mi van veled? És Sally? Nagyszerű. Nézd, Kent, felvettem egy új COO-t, és neki banki szolgáltatásokra van szüksége. Kaliforniából származik. Le fogom küldeni. Készítsetek neki mindent, fiókot, széfet, hitelkártyát, oké? Nagyszerű. Nagyon köszönöm.
Jonathan, letette a telefont. – Az épület első emeletén, a Bank of America. Azonosításra lesz szükséged.
– Itt van az útlevelem – mondta Wendy.
– Jogsi? – kérdezte Jonathan.
– Soha nem kaptam – válaszolta elpirulva Wendy. – Szeretek sétálni, a busz pedig könnyebb, ha túl messze van a cél. Vagy a vonatok. Valahogy soha nem volt szükségem rá.
– Hogyan élted túl? – kérdezte Jonathan.
– Csak a szálloda éttermében eszek.
– Van valamennyi pénzed? – kérdezte Jonathan
– Kicsit több mint 1000 dollár – pirult el Wendy.
– Ez így elég nagy szerencsejáték volt, eljönni ide az interjúra – mondta Jonathan gyönyörködve.
– Nem volt vesztenivalóm – Wendy vállat vont.
– És most nézz magadra – mondta Jonathan, majd rábámult. – Várj csak! Te még nem kaptál fizetést!?
– Nem tudom – válaszolta Wendy. – Nincs bankszámlám.
– Mi a fene! – hökkent meg Jonathan.
– Nem igazán gondoltam rá – vallotta be Wendy.
– Szóval, hogy érzed magad, hogy már nem te vagy a legmagasabb nő az irodában? – kérdezte kis szünet után.
– Ha képes lettél volna arra, hogy levedd a szemed a melleiről, akkor láthattad volna, hogy 3 collos sarkú cipőt visel – vágott vissza Wendy. – Pár centivel elkaptam.
– Oké, nyertél – nevetett Jonathan.
– Kérdésem van – nézett rá Wendy.
– Mondd.
– Ahol most lakom, az része volt a hat hónapos próbaidőmnek. Azt hiszem, ennek most vége.
– Most már megengedheted magadnak, hogy ott élj, ahol szeretnél – mondta Jonathan. – Vegyél házat, társasházat, bármit. A tőzsdei igazolás és a munkabéred bőven fedezi. Nem lesz gondod a jelzáloghitel felvételével. Beszélj Kenttel, amikor lemész hozzá, és meglátjuk, mit mond.
– Arra gondoltam, hogy szeretek a szállodában lakni – mondott ellent Wendy. – Közel van és minden van ott, még egy étterem is.
– Meg akarod venni az egyik eladni kívánt egységet?  
– Szeretnék elsőként vásárolni. Saját pénzemből szeretném alátámasztani az ötletemet. Akár az értékesítési reklám része is lehet: ez olyan jó üzlet, hogy a Clandestine COO-ja is vett egyet.
– Egyáltalán nincs bajom ezzel az ötlettel – egyezett bele Jonathan. – Beszélj Freddel, mondd meg neki, melyik egységet szeretnéd, és megkérem Marge-et, hogy készítse el a papírokat.
– Én is kérnék egy szívességet – folytatta kicsit idegesen Wendy.
– Oké – Jonathan igyekezett komoly maradni.
– Szeretném, ha a Clandestine adna nekem egy három évre szóló 'ballon' jelzálogkölcsönt. A részvényigazolás a kezes, bármelyik egységre vonatkozóan – mondta Wendy. – Fizetem a mindenkori kamatot.
– El akarod magyarázni? – kérdezte Jonathan.
– A 'ballon' jelzáloghitelnél a kamaton kívül nem kell havi törlesztőrészletet fizetnem – fejtette ki Wendy. – A harmadik év végén kifizetem a hitel teljes összegét.
– Majd beszélek róla Tommal és Marge-el. Akármi más?
– Még egy dolog. Hol legyen Mary irodája??
– Mary? Ez egy jó kérdés – gondolkodott el a férfi. – Előtted a tisztviselők az én irodámat használták amikor helyre volt szükségük.
– Az én irodám nagy, nagyobb a kelleténél – mutatott rá Wendy. – Miért nem teszünk oda neki egy másik asztalt? Őt fogom használni a legtöbbet, és ez megkönnyíti a dolgát.
– Te vagy a COO, Wendy – emlékeztette Jonathan. – Nem kellene megosztanod az irodád.
– És a korábbi PA-k esetében neked sem kellett volna – emlékeztette Wendy. – Én nem bánom, és azt hiszem, sok okból ez lesz a leghatékonyabb.
– Nos, ahogy mondtam, te vagy a COO, szóval azt csináld, amit a legjobbnak gondolsz.
– Oké – mondta Wendy. – Kösz. Mindenért.
Wendy visszament az irodájába, felvette a telefont, és felhívta Fredet.

– Fred, meg tudnál beszélni nekem egy találkozót a Destinations vezetőjével? – kérdezte Wendy.
– Természetesen – válaszolta Fred. – Valami különleges ok?
– Meg akarom nézni a penthouse-t.
– Gondolkozol a vásárláson? – kérdezte Fred nevetve.
– Igen – bólintott Wendy.
– Igazán?! Nos, most megengedheted magadnak. Honnan jött ez az ötlet? – kérdezte.
Wendy elmagyarázta neki, hogy gondolkodik.
– Mikor hagyod abba a gondolkodást ezeken a nagyszerű ötleteken? – kérdezte Fred nevetve. – Azt hiszem, ez marketing szempontból zseniális húzás.
– Teljes árat akarok fizetni érte – mondta Wendy.
– De miért? – kérdezte Fred. – Biztos vagyok benne, hogy Jonathan beleegyezne, és különleges árat dolgozna ki neked.
– Marketing okokból – válaszolta Wendy. – Megkérdőjelezné az egésznek az eredményességét, ha én egy kedvezményes üzletet kötnék. Ha a leendő vásárlók azt látják, hogy a teljes árat fizettem, az még hatásosabb lesz. Ha jól beárazzuk a dolgokat, gyorsabban tudjuk eladni az egységeket. Nem akarjuk éveken át húzni. Szeretném, ha a legtöbbet egy éven belül eladnánk. Ez az értékesítési vonzerejüket is befolyásolja, ha az emberek látják, hogy adunk engedményt is. Még ha egy kicsit olcsóbban is kell áraznunk, mint amennyire tudnánk, számos okból előnyünkre válik, ha gyorsan eladjuk őket. Jelenleg ezek az egységek veszteségesek. Olyanok, mint a púp a hátunkon.
– Feltételezem, hogy szeretnéd látni őt még ma? – kérdezte Fred.
– Ha neki megfelel.
– Wendy, te vagy a COO – nevetett fel Fred. – Ő dolgozik neked, nem fordítva. Adj pár percet, és visszahívlak.
– Köszönöm, Fred – mondta Wendy, és éppen akkor tette le a telefont, amikor Mary és Shirelle belépett az ebéddel.
– Boldognak tűnsz – mondta Mary, miközben leültek a székekre az íróasztalával szemben.
– Soha nem voltam még boldogabb – mondta Wendy, mosolya azzal fenyegetett, hogy kettészakadt az arca.
– Az elmúlt öt évben ilyen volt számomra az itteni munka – mondta Mary. – És ez csak egyre jobb.
– Még mindig nem hiszem el – ingatta a fejét Shirelle. – Alig várom, hogy elmondhassam anyámnak. Annyira boldog lesz. Hogyan befolyásolja mindez a munkán kívüli kapcsolatunkat?
– Egyáltalán nem – válaszolta Wendy. – A munka az munka, a magánéletünk pedig már csak ilyen. Csak emlékeznünk kell arra, hogy amikor a munkahelyen vagyunk, akkor Jonathannak dolgozunk.
– Hihetetlenül dögös – mondta Shirelle. – A főnök. És nyilvánvalóan egy szex-imádó, a mi öltözködési követelményeinkből ítélve. Tudod, soha nem próbálkozik semmivel?
– Wendyvel nem – nevetett Mary. – Kitűnő főnök és rendes a munkahelyén.
– Elég nehéz komolyan venni, hogy ilyen fiatal vagyok, ráadásul nő is – mondta Wendy. – Ha az emberek azt gondolnák, hogy a főnökkel kavarok, senki sem tisztelne.
– Egy szívdobbanásnyi idő alatt megbasznám – mondta Shirelle. – Olyan magas, olyan jóképű. Gondolom, házas?
– Várj, amíg találkozol Verával – nevetett Mary. – Ő a legjobb.
– Mit gondol arról, ahogy a férje öltöztet minket? – kérdezte Shirelle.
– Amikor idekerültem, nem sok volt a ruhatáram – válaszolta Wendy. – Elvitt vásárolni. Ez az egyik ruha, amit vett nekem. Soha nem mertem volna így felöltözni, főleg nem a munkahelyemen.
– Biztos valami más, ha nem aggódik amiatt, hogy egy olyan dögös nő, mint te, ilyen öltözékben férje közelében van – mondta Shirelle.
– Ő valóban valami más – nevetett Mary. – Alig várom, hogy lássam a reakcióját, amikor találkozik veled.
– Oké, telefonálnom kell – mondta Wendy. – Mit fogsz tenni?
– Leviszem Shirelle-t a személyzetibe, és mindent elintézünk, majd elkezdem megmutatni neki, mit csinálok, és hol vannak a dolgok – válaszolta Mary.
– Jonathan azt mondta, hogy rakhatok ide egy plusz asztalt neked – Wendy látta a Mary arcára kiülő örömteli meglepetést, ahogy Shirelle-lel felálltak. – Kivel beszéljek erről?
– Nem kell beszélned senkivel – mondta Mary. – Ez az én feladatom. Én vagyok a PA-d, ne feledd. Majd én gondoskodok róla. Nincs több hétköznapi feladat az Ön számára, hölgyem. Ez most már az én dolgom.

Wendy vett egy mély levegőt, amikor elmentek, felvette a telefont, és tárcsázta a Hospitalio Recruitment számát.
– Hospitalio Recruitment, miben segíthetek? – válaszolta egy kellemes női hang.
– A nevem Wendy Rose – válaszolta Wendy. – A Clandestine Group COO-ja vagyok. Ügyvezető szakácsot keresünk.
– Hadd kapcsoljam össze Mr. Reynolds-al. Ez az ő osztálya. Egy perc türelmét kérjük.
– Richard Reynolds – szólalt meg néhány másodperccel később egy mély, nyájas hang. – Hogyan segíthetek.
Wendy bemutatkozása után gyorsan elmagyarázta, mit keres.
– Nem tudtam, hogy a Clandestine-nek van COO-ja.
– Én vagyok az első – magyarázta Wendy. – A mai naptól.
– Nos, gratulálok. A Clandestine nagyon jól ismert nálunk. Hét Michelin-csillagos étterem van a csoportjában.
– Azt akarjuk, hogy minden éttermünk Michelin-csillaggal rendelkezzen – magyarázta Wendy. – Szükségünk van valakire, aki ezt meg tudja valósítani. Szeretnénk minél ismertebbek lenni a szállásaink luxusáról és az éttermeinkről is.
– Csak kevesen képesek erre.
– De vannak ilyen emberek?
– Biztosan – válaszolt Reynolds. – De nem lesznek olcsók. Évente legalább 150 000 dollár.
– A fizetés másodlagos fontosságú ahhoz képest, amit elérni próbálunk – mondta Wendy. – Készek vagyunk egy nagylelkű csomagot ajánlani, amely a megállapodás szerinti alapbér felett az eredményeket is jutalmazza.
– Ez minden bizonnyal vonzóbbá teszi a pozíciót. 2-3 napon belül tudok néhány nevet adni. Ez kielégítő lesz?
– Az remek lenne – válaszolta Wendy és megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Akkor felveszem néhány szóba jöhető személlyel a kapcsolatot. Nagyra értékeljük, hogy ezzel a problémával minket keresett meg.
– Várom a válaszát – mondta Wendy. – Köszönöm.
Wendy hátradőlt, és rájött, hogy a szíve hevesen kalapál. Épp most tette meg az első nagy lépését ügyvezető igazgatóként, és ennek a mértékét csak most fogta fel. Ekkor megszólalt a telefonja, amitől megdöbbent.
– Wendy Rose – válaszolta automatikusan.
– Wendy, a Destinations menedzsere 16: 00-kor találkozik veled, ha megfelel – mondta Fred. – Addig vannak más találkozói, különben azonnal megtette volna.
– 16: 00 jó lesz – mondta Wendy. – Ma korán végzek. Köszönöm, Fred.
– Örömömre szolgált – mondta Fred. – Mondd majd el, hogyan ment, és érdekelne, milyen benyomásaid vannak róla. A neve Jared Rodrigues. Hat éve van velünk. Azt hiszem, ő az egyik legjobb emberünk.
– Hát, eddig is szerettem ott élni. – mondta Wendy. – Mindig minden tiszta, és a szolgáltatás nagyszerű.
– Mondd el neki is, és egy életre a barátod lesz – javasolta Fred.
– Elmondom – ígérte meg Wendy. – Köszönöm még egyszer.
Éppen letette a telefont, amikor újra
c
alf
alf
rg
alf
öt
alf
t
, és látta, hogy Tom az
– Szia Tom – mondta Wendy, amikor felvette a telefont. – Miben segíthetek?
– Jonathan felhívott, és megkérdezte, miért nem fizettünk még neked – válaszolta Tom. – Nem tudtam, hogy nem. Miért nem szóltál semmit?
– Csak azt hittem, hogy eltart egy ideig amíg megszervezitek – válaszolta Wendy. – Ráadásul a mai napig még bankszámlám sem volt. És mivel eddig a Clandestine gondoskodott minden kiadásomról, valahogy én is megfeledkeztem róla.
– Ezúton is szeretnék gratulálni az előléptetésedhez – mondta. – Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű munkát fogsz végezni. Az eddigi ötleteid valóban lendületet adtak a dolgoknak.
– Köszönöm – mondta Wendy. – Nagyon várom, hogy továbbra is mindenkivel együtt dolgozhassak.
– Küldd el a banki adataidat, és a nap végére az első két hónap bére a számládon lesz – mondta Tom. – Szörnyen érzem magam, hogy még nem fizettünk ki.
– Kösz – mondta Wendy. – De valóban nem okozott problémát.
Wendy gyorsan elküldte neki a szükséges információkat e-mailben. Elkezdte feltérképezni a különböző részlegek személyzetét, és megpróbálta megismerni azokat az embereket, akikkel jó munkát végezne. Körülbelül egy órát töltött azzal, hogy mindenki számára e-mail kapcsolatokat, valamint címcsoportokat hozott létre, hogy minden osztályon mindenkinek küldhessen e-mailt, valamint egy csoportot az összes osztályvezető számára. Létrehozott egy e-mail aláírást is, ezután írt egyet amelyben bemutatkozott és elmagyarázta elképzelését a cégről. Hangsúlyozta, hogy szívesen fogad bárkitől bármilyen megjegyzést és javaslatot, hozzátéve, hogy az ajtaja mindig nyitva lesz. Aztán elküldte mindenkinek, és hátradőlt, a szíve hevesen dobogott.
– Ez csak neked jött – mondta Mary, és egy dobozzal a kezében belépett az irodájába. Letette az asztalára.
– És ez mi is? – Wendy, kinyitotta a dobozt, és meglátta a névjegykártyákat.
Kihúzta az egyiket, és könnybe lábadt a szeme. „Wendy Rose, a Clandestine Group COO-ja”, valamint az e-mailje és telefonja.
– Már kivettem egyet. Én akartam lenni az első.
– Mary, ez olyan őrült és olyan csodálatos. Csak remélem, hogy jó munkát végzek és nem okozok csalódást senkinek.
– A pokolba is! Kizárt, hogy ez megtörténjen. Te vagy a legjobb és ezt mindenki tudni fogja.
– A francba! – Wendy észrevette mennyi az idő. – El kell mennem egy találkozóra. Felhívnád nekem az autót, kérlek?
– Azonnal – válaszolta Mary, és már csak a hátát látta, miközben az irodából a lift felé szaladt.

– Mr. Rodrigues, Wendy Rose vagyok. Elnézést kérek a késésért.
– Azt hiszem, eléggé el van havazva. És kérem, hálás lennék, ha Jarednek hívna.
– Elég őrült első napom volt – nevetett Wendy. – PA-tól COO-ig egy nap alatt. Ez elég különleges.
– Gratulálok neked. Mr. Hooks nem hozta volna meg ezt a döntést anélkül, hogy tudta volna mit csinál. Várom, hogy együtt dolgozhassunk. Megkaptam az e-mailedet. Köszönöm.
– Köszönöm, nagyra értékelem – mondta Wendy. – Mindenkire számítok, hogy segítsen jó munkát végezni.
– Fred elmagyarázta nekem azt a tervet, hogy a legtöbb lakosztályunkat lakássá alakítjuk. Tudom, hogy az egyikben maradnál, bár nem tudtam, hogy a cégnél dolgozol.
– Szerettem itt élni – mondta Wendy mosolyogva. – Mindenki nagyon kedves, és a hely mindig jól néz ki. Valójában azt tervezem, hogy megveszem az egyik lakást.
– Ez nagyon hízelgő. Úgy gondolom, hogy elősegíti az értékesítést, ha a COO-nk vásárolja meg  valamelyik egységünket.
– Ez is megfordult a fejemben – mosolygott rá Wendy. – Szeretném megnézni a tetőtéri egységet ha nem bánod. Láttam, hogy jelenleg nincs lefoglalva.
– És ez igazán szégyen – mondta Jared a fejét csóválva. – Rendkívüli egység, de tavaly még csak 23 napra volt lefoglalva. Túl drága ez ebben a városban. De gyere velem, szívesen megmutatom.
– Amint látod, a tetőtéri lifthez speciális kulcs van – magyarázta, és megnyomta a PH (Penthouse) gombot a kulcsa használata után. – A készüléken lévő gomb megnyomásával azonban kioldható. Ez az egyetlen tetőtéri egység, két hálószobás lakosztályok, mindkettő saját fürdőszobával, valamint egy kisebb hálószoba saját fürdőszobával, teljes konyha csúcskategóriás berendezésekkel, étkező és nappali, iroda/könyvtár, valamint fedett, szabadtéri étkezősarok nyári konyhával a medence mellett.
– Van saját úszómedencéje, a tetőn? –  Wendy elámult. A lift lelassult.
– És egy jakuzzi – tette hozzá Jared, amikor kiléptek a márványos előcsarnokba. – Összességében több mint 9000 négyzetláb  (~830 négyzetméter. ).
Wendy követte Jaredet az egység körül, és rácsodálkozott a luxusra. A nappalit és a hálószobákat is plüss szőnyeg borította, minden érintetlennek tűnt.
– A konyha teljesen fel van szerelve Le Creuset edényekkel – magyarázta, és kinyitotta a nagy középső sziget alatti szekrényeket, hogy megmutassa neki.
– Ez egyszerűen elképesztő – ámult el Wendy heves pulzussal, ahogy az úszómedence mellett állt, és a városra nézett. Mosolygott, amikor még feljebb kellett néznie, hogy lássa Tony és Sara lakását.
– Mennyit fizetnek ezért a vendégek?
– 5000 dollárt éjszakánként. – válaszolt.
– Azta! – akadt el Wendy lélegzete. – Megyek és kiveszem.
– Pontosan így? – kérdezte Jared döbbenten.
– Igen – válaszolta mosolyogva Wendy.
– Nos, szó szerint te vagy a főnök – nevetett Jared.
– Le van foglalva a közeljövőben? – kérdezte Wendy.
– Hálaadásig nem – válaszolta Jared.
– Még nem kezdtünk bele az eladásokba, de nyilván értesítenünk kell azokat akik a jobb lakosztályokat már lefoglalták, hogy azok már nem elérhetők – mondta Wendy. – Arra számítok, hogy egy hónapon belül forgalomba tudom őket helyezni. Holnap találkozom a Berkshire Hathaway HomeServices munkatársaival a kizárólagos marketingjogok átadásáról. Az ösztöneim azt súgják, hogy mindenkinek a megtartott lakosztályok egyikét fogjuk felajánlani, és kifizetjük a tartózkodását. Jobb, ha veszítünk egy kicsit, és jó, hűséges ügyfeleket szerzünk. Dicsekedni fognak a barátaiknak, hogy milyen jól bánunk velük, és ez még több üzletet generál majd.
– Nos, ügyfélkapcsolati szempontból ez egy csodálatos ötlet – mondta Jared. – bár nem vagyok olyan derűlátó a végeredményünk költségeit illetően.
– Ezen nem lehet segíteni. Ez lesz a helyes megoldás – bólintott Wendy. – Ha valaki visszautasítja ajánlatunkat, mert nem akar gyengébb minőségű szállást, akkor sem felejti el szándékunkat.
Azoknak a vendégeknek is felajánljuk, hogy segítünk elköltözni valahova, hogy elégedettek legyenek a szállás színvonalával.
– Ez nem lesz probléma – mondta Jared. – Kiváló kapcsolatunk van a versenytársainkkal. Várhatóan mikor veszed majd birtokba ezt az egységet? Szeretném, ha a takarítás gondoskodna arról, hogy készen álljon.
– És most nem áll készen? – kérdezte. – Nincs lefoglalva.
– Elnézést?! – dadogta Jared döbbenten. – Most azonnal?
– Miért ne? Egyébként tiszta őrültség az egész. Nem tudnék aludni, ha rá gondolok. Valószínűleg így sem fogok tudni aludni.
– Helyesen feltételezem, hogy a legutóbbi változások, amelyekről Fred beszélt nekem, tőled származnak?
– A vád igaz – ismerte el Wendy.
– Miss Rose, külön öröm lesz veled együtt dolgozni, és egyben rezidensnek is lenni – mondta Jared.
– Köszönöm – mondta Wendy. – De számodra Wendynek kell maradnom. Az isten szerelmére, te vagy ennek a helynek a menedzsere, és valószínűleg 20 évvel idősebb nálam. Ha magázódunk, ez azonnal gátat állít közénk. Nem bánod?
– Nem, megtisztelsz vele, Wendy – mondta Jared mosolyogva. – Felhívom a személyzetet, és kérem, hogy vigyék át helyetted a dolgaidat – javasolta. – Örülnék, ha csatlakoznál hozzám vacsorázni. Mire végzünk, mindennek készen kell lennie.
– Ez nagyon kedves – mondta Wendy. – Köszönöm. Nagyon szeretném. Majd felrobbanok az izgalomtól minden miatt, és jó lenne, ha lenne kivel beszélgetni. Barátok leszünk, ha itt élek.
– Már alig várom – mondta Jared, és felemelte a telefont.
Wendy annyira izgatott volt, hogy nehezen ette meg a vacsoráját, bár azt sikerült megtudnia, hogy Jared házas, három
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
e
van. Ő is mesélt neki a hátteréről és arról, hogyan került abba a helyzetbe, amelyben most találta magát.
– Amikor azt mondtam abban az e-mailben, hogy mindenki segítségét kérem, komolyan is gondoltam. Elsőrangú végzettségeim vannak, és jól teljesítettem az egyetemen, de nincs sok valós tapasztalatom. Még csak 24 éves vagyok. Vannak elképzeléseim arról, szerintem hogyan kellene a dolgoknak működni, és Jonathan hajlandó engedni, hogy megpróbáljam megvalósítani ezeket. Nagyon hálás lennék, ha mindig elmondanád, ha bármilyen tanácsod vagy javaslatod van.
– Megígérem, hogy megteszem – bólintott rá Jared.
Ekkor jött oda az egyik embere a recepciós pultból, és átadott Jarednek egy kulcskészletet.
– Köszönöm – mondta mosolyogva. – Ezek a tieid – mondta, és átcsúsztatta őket az asztalon. – A nagy szögletes a bejárati ajtóhoz való. Mindig van valaki szolgálatban, de hajnali 1 után bezárjuk. A kisebb kulcs a lifthez. Mindegyikből kettő van. Ha több példányra van szükséged, csak szólj. A penthouse most már a tiéd.
– Azta! – Wendy felvette a kulcsokat. – Azta!
– Természetesen folytatjuk a napi takarítást – mondta Jared.
– Erről is beszéltünk – mondta Wendy. – Az új tulajdonosoknak választási lehetőséget adunk, hogy vagy az egyes ingatlanokkal szerződnek a takarítási szolgáltatásokra, vagy sajátjukat kapják. Gondolom, ezeket a részleteket ki kell dolgozni, hogy mennyi lesz az ára és hasonlók. Fogalmam sincs, mennyibe kerül egy egység gondozása. Holnap beszélek róla Freddel és Jonathannel.
– Van olyan napszak, amikor szeretnéd? – kérdezte Jared.
– Hát, ha választhatnék, akkor ha nem vagyok ott, mondjuk délelőtt 10: 00-kor, és hétvégén egyáltalán nem, hacsak nem kérem – válaszolta Wendy.
– Biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz probléma – mondta Jared. – Megkérem, a ház fenntartási vezetőjét lépjen kapcsolatba veled. Ő el tudja magyarázni az összes különféle szolgáltatást. Ezeket ő jobban tudja, mint én.
– Ez jól hangzik – mondta Wendy.
– Elkísérjelek az új otthonodba? – kérdezte Jared, miközben felálltak.
– Köszönöm, de már haza kellene menned a családodhoz – mondta Wendy. – Nagyszerű voltál, és én távol tartottalak tőlük.
– Örömömre szolgált – biztosította Jared. – Ezt a napot nem fogom egyhamar elfelejteni. Soha nem láttam még senkit, még kevésbé egy veled egyidős fiatal nőt ilyen monumentális, életre szóló döntéseket hozni, mint te.
– Az élet bináris – mondta Wendy mosolyogva. – Vagy nulla vagy egy. Hajlamos vagyok a helyes döntéseket meghozni. Bízom magamban, az ösztöneimben. Ezen kívül mit veszíthetek, ha megveszem ezt a lakást? Még ha a legrosszabb bekövetkezne is, bármikor el tudnám adni. Addig is nagy élvezet lesz itt élni.

Wendy úgy érezte, mintha egy álomban élne, amikor kiszállt a liftből új otthonában, és alig merte elhinni, hogy mindez valóságos. Egy órát töltött azzal, hogy lassan végigjárta az egyes szobákat, mindent megérintett, minden szekrénybe és fiókba benézett, minden széken és kanapén ült. A hálószobában találta a ruháit a komódba rakva, és a gardróbban is lógtak. A king-size ágy párnáján egy La Madeline au Truffe csokoládé volt. A fürdőszobába lépve elcsodálkozott a nagy zuhanykabinon és az oroszlán-lábas kádon. A WC külön helyiségben volt a bidével együtt, a pult és a zuhanyzó pedig tele volt Bvlgari piperecikkekkel.
De a kedvenc része az volt, amikor kilépett a tetőre az üveg tolóajtón keresztül a medence fedélzetére, ahol egy gyönyörű, kerek étkezőasztal volt körülötte négy székkel, valamint egy pár heverő. Mind teakfa Az egyik oldalon volt a nyári konyha. Az erkély hosszában egy öt láb magas korlát futott végig amely bekeretezte az egész egységet.
Hagyta, hogy ruhája a földre hulljon, Wendy meztelenül nézett ki a városra, nem törődve azzal, hogy ki láthatja őt. A lágy szellő felkavarta derékig érő vörös haját és megsimogatta rubin mellbimbói kemény csomóit. Felnézett és látta a Tejút hullámzó sávját az égen hanyagul szétszórt szikrázó csillagokat. Belépett a medencébe, és meglepődve tapasztalta, hogy a víz meleg. 30 láb hosszú és 8 láb széles volt  (10x2. 5 méter), csak néhány láb mély, ahol a lépcsők beértek a vízbe, a másik végén fokozatosan mélyülve alig több mint 5 lábnyira. A medence peremére támaszkodott, kinézett a városra és örömkönnyek folytak végig az arcán.

Másnap reggel az irodába lépve Wendy úgy érezte magát, mint aki újjászületett. Végül elaludt, majd élete legjobb zuhanyozását élte át amikor felébredt. Bőrét hihetetlenül selymesnek érezte a Bvlgari krémektől.
– Jaj nekem! – lihegte, amikor meglátta Shirelle-t.
Hihetetlenül rövid, rózsaszín miniszoknyát viselt áttetsző rózsaszín felsővel, ami méretre túl kicsi volt. Hatalmas mellei jól látszottak, nagy, sötét mellbimbói kiemelkedtek.
– Tetszik? – kérdezte Shirelle mosolyogva.
– Istenem, igen – nevetett Wendy. – Elájul tőled a szám.
– Alig várom, hogy lássam Jonathan arcát, amikor meglátja – mondta Mary vigyorogva. – Megmutatom neki, hogyan kell kávét főzni. Egy percen belül ott leszünk.
– Jó reggelt kívánok – üdvözölte Jonathan amikor meglátta Wendyt. – Úgy hallottam, hogy elköltöztél.
– Te... már tudod? – Wendy leült.
– Jared Rodrigues kiváló menedzser. Amikor valami olyan felkavaró történik mint te, természetesen felhív, hogy ellenőrizze, igaz-e, mert ez számára biztosan sci-fi-nek tűnik.
– Akkor nem bánod? – kérdezte megkönnyebbülten Wendy.
– Természetesen nem – válaszolta Jonathan. – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
– Ó, igen, határozottan – sóhajtott Wendy. – A tegnap este varázslatos volt, a medencében, kilátással a városra. És annyi hely van!
– Mit fogsz csinálni annyi szobával? – kérdezte Jonathan.
– Fogalmam sincs.
– Beszéltem Tommal és Marge-val – folytatta Jonathan. – Egyikük sem lát okot arra, hogy ne finanszírozzunk eladásokat is, feltéve, hogy a vevő 20%-ot tesz le.
– Nagyszerű – mondta Wendy mosolyogva.
– És egyetértek az új lakásod jelzáloghitel-kérelmével – mondta Jonathan. – Fred azt mondta nekem, ragaszkodsz ahhoz, hogy a meghatározott
p
alf
ia
alf
ci
értéket fizesd. Nem mondhatom, hogy ez túl okos dolog. Szívesen adok egy sokkal jobb árat.
– Lehet, hogy nekem személy szerint sokkal kedvezőbb lenne, ha szívességi árat adnék érte, de a társaságnak nem – mondta Wendy. – Sokkal erőteljesebb ha azt látják, hogy teljes árat fizetek. Végül is részvényes vagyok, és szeretném növelni a részvényeim értékét. Bármilyen őrülten is hangzik, az a néhány millió dollár amit most megtakaríthatok, semmi lesz a részvényeim értékéhez képest amikor a dolgok egyenesbe jönnek. És egyelőre tényleg nem költök pénzt, csak a kamatokra. Tehát nem is fog hiányozni. Az igazat megvallva számomra mindez csak számok egy papíron.
– Az egyetlen kávé, amiért felelősséget vállalok, az Jonathané – Mary lépett be az irodába, majd Shirelle követte a tálcán egyensúlyozva a kávékat. – Megmutattam neki, hogyan kell csinálni a tiédet, aztán hagytam, hogy elkészítse Wendyét és az enyémet – mondta, miközben Shirelle az íróasztalra tette őket, majd ránézett a leeső állú Jonathanra, és elmosolyodott.
– Tetszik?
– Jézusom! – suttogta megbűvölve Jonathan. – Egyszerűen hihetetlen. Igen, tetszik.
– Ezek a te szabályaid – emlékeztette Shirelle és megfordult, hogy induljon. – Lássuk, mennyit bírsz belőlük – mondta az irodából kilépve.
– Elég dögös, nem? – kérdezte Mary önelégülten.
– Nem találok szavakat – mondta Jonathan fejcsóválva. – Ó, nem tud róla...?
– Miről? Arról, hogy minden reggel szopom a farkad? – Mary szeme huncutul csillogott. – Természetesen nem. Akarod, hogy én mondjam el? Ismerem Shirelle-t. Úgy megszívná a farkad... – és csettintett az ujjaival. – Együtt nőttünk fel. Ugyanannak az éremnek a két oldala vagyunk.
– De Wendy-nek elmondtad – mutatott rá Jonathan.
– Wendy volt a PA-d. Elkapott ahogy kijövök az irodádból, és a szám sarkában egy spermafoltot látott. Mivel már nyilvánvaló volt, elmondtam neki.
– Akkor még ne mondd el neki – javasolta Jonathan. – Szeretném látni, ahogy Vera reagál rá – széles mosoly suhant át az arcán.
– Ó, arra én is kíváncsi lennék – csatlakozott hozzá Wendy.
– Mit
k
alf
ín
alf
ál
alf
sz
ma nekem? – érdeklődött Jonathan.
– Tegnap beszéltem a Hospitalio Recruitmenttel az ügyvezető séf pozíciójáról. Azt mondták, hogy 2-3 napon belül megkeresnek néhány névvel. Miközben beszélgettünk, volt egy ötletem, amit említettem nekik, hogy bár meglesz a szükséges fizetés, de az eredményekért is fizetünk bónuszt, például Michelin-csillagért vagy megnövekedett bevételért.
– Ez egy jó ötlet – bólintott rá Jonathan. – Semmi sem olyan erős ösztönzés mint az emberek motiválása, és nincs is jobb ösztönző a pénznél.
– Ma kapcsolatba léptem a Berkshire Hathaway HomeServices-szel – folytatta Wendy. – Valakit küldenek, hogy beszéljen velem. Meglátjuk mi lesz.
– Ne félj megfenyegetni a versenytársakkal, ha nem tetszenek a feltételei – javasolta Jonathan. – Ezzel te irányítasz. Ők pénzt akarnak keresni. Csak meg kell győzni őket arról, hogy kevesebbet keressenek, mint amennyit szeretnének, szemben a semmivel.
– Beszélni szeretnék Fred-del a lakásvásárlókkal kötött háztartási szolgáltatásokról – mondta Wendy. – Remélem, tudni fogja az egységenkénti tényleges költségeket, hogy kidolgozhassuk a tervet.
– Valószínűleg igen, de ne félj megkeresni Jared Rodriguest, és megkérdezni tőle – mondta Jonathan. – Nincs kétségem afelől, hogy ő tudja.
– Ó, igen, ha Jaredről beszélünk – mondta Wendy kissé színezve. – Valahogy megvolt az egyik ötletem, amikor tegnap este vacsora közben beszélgettem vele, és elmondtam neki: úgy gondolom, hogy ha a lakások eladása miatt le kell minősítenünk a meglévő foglalásokat, akkor ki kell fizetnünk a vendég tartózkodását. Ha nem szeretnének leminősített szállást, segítünk megtalálni az igényeiknek megfelelőt. Nem hiszem, hogy kifejezetten lelkesedett volna az ötletért.
– Nem is csodálom – mondta Jonathan. – Ez csökkenti a bevételét, amelyre részben a bónuszokat is alapozzuk.
– Ezt figyelembe véve nem lehet olyan nehéz a bónuszokat módosítani – mondta Wendy. – Csak azt gondolom, hogy ami az ügyfélkapcsolatokat illeti, annak ez a legklasszabb módja. Minden barátjuknak elmondják. És ha figyelembe vesszük a lakosztályok, és különösen a kiemelt lakosztályok kihasználtsági számát, ez nem igazán sok pénz.
– Van értelme, és ez most a te kihívásod – mondta Jonathan. – Beszéljetek róla Fred-del és kérdezd meg, ő hogyan látja. Biztos vagyok benne, hogy ő megtalálhatja a legjobb megoldást. De a végén a döntést neked kell meghoznod, bár tetszik, hogy értékeled a gondolataikat.
– Nagyon is értékelem – Wendy elégedett volt.
– És te, Mary? Szükséged van valamire vagy el akarsz mondani valamit? – kérdezte Jonathan.
– Shirelle igazán okos – felelte Mary. – Ezt mindig is tudtam. A középiskolában mindig az osztályelső volt. Elsőre megérti a dolgokat, és úgy tűnik, nem ijeszti meg sem a munka, sem semmi. Még egy-két nap, és azt hiszem, készen áll majd a saját lábára állni anélkül, hogy én vigyáznék rá a háta mögött.
– Nem tudom elképzelni, hogy bármi megfélemlítené azt a nőt, aki úgy tud öltözködni, mint ő – Jonathan a fejét csóválta. – És ami azt illeti, hogy okos, eléggé túlképzett a feladatra. Azon gondolkodom, hogyan tudnánk jobban kihasználni a képességeit.
– Tudtam, hogy tetszeni fog – vigyorgott Mary. – És a valódi képességei még az eszedet is elveszik.

Wendy felnézett a számítógépéből, amikor Mary bekopogott, majd belépett.
– Megérkezett Pamela Grimes a Berkshire Hathaway HomeServices-től – jelentette be.
– Remek! – mondta Wendy és felállt. – Kérlek, kísérd be.
– Helló –   egy negyven körüli nő lépett be mosollyal az arcán, és kezet nyújtott. – Pamela Grimes vagyok.
– Wendy Rose – válaszolta, kezet rázva. – Kérem, üljön le. Kér egy kávét vagy teát?
– Nem, köszönöm – válaszolta Pamela. – Nagyon kíváncsivá tett minket, hogy a Clandestine Group eladásra tervezi a legtöbb lakosztályát. A cég egy ikonikus luxusmárka. Miért tenne ilyet?
– Mert a kihasználtsági számaink nem indokolják azt az erőfeszítést és költséget amelybe a jelenlegi állapotuk fenntartása szükséges – válaszolta Wendy. – A befektetés megtérülése ennek alapján nem megfelelő. Úgy érezzük, hogy ha a lakásokat végleg eladnánk társasházként, az jobb hosszú távú stratégia lenne számunkra. Mivel csak a legjobb darabjainkat adjuk el, ez megerősíti luxusmárkánkat, mivel általuk potenciális vevőket vonzunk.
– Továbbá készek vagyunk ön-finanszírozni minden vásárlást, amennyiben a vevő minimum 20%-ot fizet – folytatta Wendy. – Jelenleg azon dolgozunk, hogy az új tulajdonosoknak takarítási szolgáltatási csomagokat tudjunk ajánlani, bár ezt ők maguk is intézhetik.
– Milyen árkategóriában gondolkodnak? – érdeklődött Pamela.
– Kutatásaink azt mutatják, hogy a hasonló ingatlanok 1, 5 millió dollár körül kezdődnek a legjobb lakásokkal, a prémium lakosztályok és penthouse-ok pedig 5-10 millió dollárért kelnek el. Összességében körülbelül 230 darabot nézünk, amelyek összértéke körülbelül 500 millió dollár.
– Ez nagyon érdekesen hangzik – mosolyodott el Pamela. – Problémája lenne azzal, hogy értékbecslőinkből álló csapatunk megvizsgálja az Ön által értékesített ingatlanok egy részét, hogy meg tudjuk határozni, szerintünk mi legyen a reális érték és ár?
– Egyáltalán nem. Sőt, nagyra értékelnénk. Számaink csak azon alapulnak, amit az interneten fel tudtunk kutatni. Ez a fő oka annak, hogy először Önöket kerestük meg – mondta, és észlelte, hogy Pamela szeme enyhén összeszűkült, amikor ezt meghallotta. – Az hírnevük megegyezik a miénkkel. Önök a bölcs befektetéseikről ismertek, a mi hírnevünk a luxusszállodákban és üdülőhelyeken van. Azt hiszem, ez egy jó társulás lenne.
– Biztos vagyok benne, hogy szívesen képviselnénk Önöket – mondta Pamela. – Ennek azonban kizárólagos megállapodásnak kell lennie az összes eladni kívánt ingatlanra vonatkozóan.
– Nem is csinálnánk másképp – értett egyet Wendy.
– A megszokott jutalékunk egy ilyen szolgáltatásért általában 5% – vetette fel Pamela.
– Igen, ezzel tisztában vagyok – válaszolta Wendy. – de ezt aligha lehetne normálisnak vagy megszokottnak minősíteni, nem ért egyet? Gondolataink inkább a 3%-os tartományban mozognak, a csomag összmérete és a luxus színvonala miatt, ami sokkal könnyebbé teszi az eladást.
– Nem hiszem, hogy ez lehetséges – Pamela a fejét csóválta. – Soha nem volt még megállapodásunk ilyen alacsony százalékon.
– Ezt tudom – mondta Wendy. –, de úgy gondolom, hogy sokat nyerhetnek, ha hosszabb távon kapcsolatban állnak velünk. Szeretnénk, ha ez egy éven belül megtörténne, ha lehetséges.
– Ez minden bizonnyal befolyásolná az árat – mondta Pamela. – Ha gyorsan akarja mozgatni, nem kapja meg a maximális árat. Hadd vigyem vissza javaslatát azoknak, akiknek dönteniük kell. Biztos vagyok benne, hogy sikerül valamiféle megegyezésre jutnunk. Addig is, ha átadja nekem a tervezett ingatlanok listáját, megbeszélhetem, hogy az értékbecslő meglátogat néhányat vagy mindegyiket.
– Ez ésszerű javaslatnak tűnik – mondta Wendy mosolyogva. – Mivel nagyon várjuk, hogy felpörögjenek a dolgok, mit gondol, mikor számíthatok rá?
– Egy héten belül – mondta Pamela, és átnyújtotta a névjegykártyáját, amit Wendy viszonzott a sajátjával. – Ez a személyes telefonom és e-mailem.
– A lista várni fogja, amikor visszaér az irodádba – ígérte Wendy. – Nagyra értékelem, hogy eljött hozzánk beszélgetni.
– Ezt a munkánk – mondta Pamela, miközben felállt. – Remélhetőleg sikerül üzletet kötni.
– Egyetértek – mondta Wendy, miközben kezet fogtak.
– Hogy ment? – Mary lépett az irodába, miután Pamela elment.
– Nem vagyok benne biztos – válaszolta Wendy. – Nem számítottam rá, hogy tetszeni fog neki, amit hajlandók voltunk jutalékként fizetni. Nem is tetszett. De majd meglátjuk. Meg akarnak nézni néhány ingatlant, hogy eldöntsék, szerintük mit tudnának eladni. Azt mondta, egy héten belül visszajön hozzám. Azt ígértem, hogy e-mailben elküldjük neki a szállodatulajdonok listáját a telefonszámmal s a menedzser nevével együtt – mondta, és átnyújtotta neki Pamela névjegykártyáját.
– Mindjárt megteszem – mondta Mary.
– Mary, akarsz velem vacsorázni ma este? – kérdezte Wendy. – szeretnék társaságot és...
– Az „és” részét szeretem a legjobban – nevetett fel Mary. – Persze, nagyon jó lenne.

A szálloda éttermében vacsora után ittak még egy üveg
b
alf
or
alf
t
, majd elindultak a liftek felé.
– Miről van szó? – kérdezte Mary, amikor látta, hogy Wendy a kulcsát használja, mielőtt megnyomta a gombot.
– Én... szobát cseréltem – a lift felemelkedett.
– Miért? – kérdezte Mary. – Az a szoba olyan szép volt, mint egy palota. Remek volt a kilátás is.
– Most kaptam előléptetést és fizetésemelést. Nagy emelést – válaszolta Wendy, miközben a lift lelassult. – Gondoltam, frissítek egy kicsit – mondta, amikor a lift megállt, és az ajtók kicsúsztak.
– Mi a... – sikkantott Mary, ahogy kilépett a liftből az előcsarnokba. – Wendy, mi ez?
– Az új otthonom – válaszolta Wendy.
– Az új otthonod?! Mi ez a hely? – kérdezte Mary, és bement a lakosztályba. – Ó, istenem! – sikoltotta, amikor meglátta a nappalit és a kilátást a medencére és azon túl. – Te... Tényleg itt fogsz élni?
– Igen – válaszolta Wendy. – Jonathan beleegyezett, hogy jelzálogkölcsönt adjon, de három évig csak kamatot kell fizetnem. Addigra a fizetésem akkora lesz, hogy ki tudom fizetni.
– Itt fogsz lakni! – ámult Mary, majd nézelődni kezdett. – Ez még fényűzőbb, mint Jonathan-é és Veráé – mondta a hálószobába lépve. – Jaj, gardrób – mondta mélyet szagolva. – Imádom a cédrus illatát. Ó, ez csodálatos – mondta, és felvette a párnán lévő csokoládét. – Tudod, mi ez? – kérdezte, és feltartotta.
– Igen, csokoládé. Nagyon jó csoki – válaszolta Wendy.
– Wendy, ez itt La Madeline au Truffe. A világ legdrágább csokoládéja. Ez a kis darab 250 dollárba kerül.
– Ez őrület – Wendy megbámulta. – Hogy lehet ilyen drága a csokoládé?
– Minden este felteszik ezt a párnádra? – kérdezte Mary.
– Nem tudom, ez még csak a második éjszakám – válaszolta Wendy. – Honnan tudsz arról a csokiról?
– Nem a szex az egyetlen függőségem. Megrögzött csokimániás is vagyok.
– Ó – mondta Wendy mosolyogva. – Akkor megkaphatod.
– Komolyan? – kérdezte Mary.
– Komolyan.
– Istenem, ez majdnem olyan jó, mint a szex – nyögte Mary, miután beleharapott. – Ó Istenem.
– Várj, amíg meglátod a fürdőszobát – mondta Wendy az utat mutatva.
– Ó, szeretnék fürödni abban a kádban – mondta Mary, amikor meglátta. – Ez a hely egyszerűen csodálatos. Van több is?
– Csokoládéból? – kérdezte Wendy.
– A lakásból, társasházból, bármiből – válaszolta nevetve Mary.
– Egy másik hálószoba – Wendy mutatta az utat.
– Wendy, mi a fenét fogsz kezdeni ezzel a hatalmas térrel? – kérdezte Mary, miután meglátta a második hálószobát és fürdőszobát.
– Fogalmam sincs – ismerte el Wendy.
– Tényleg megengedheted magadnak, hogy itt élj? – kérdezte Mary.
– Igen – Wendy vállat vont. – Sok pénzt fizetnek nekem.
– És mindig vannak bónuszok is, ne felejtsd el – mutatott rá Mary. – Tavaly kaptam 10 000 dollárt.
– A legjobbat a végére tartogattam – Wendy kivezette az üveg tolóajtón át a medencéhez.
– Wendy, ez egyszerűen csodálatos! – ájult el Mary. – Olyan gyönyörű – tette hozzá  kinézve a városra.
– Akarsz úszni? – kérdezte Wendy, és hagyta, hogy a ruhája a földre hulljon.
– A francba, igen – mondta Mary, levetkőzött, majd beugrott a medencébe. – Hé, a víz ugyanolyan meleg – az egész arca sugárzott az örömtől, ahogy a vízben lubickolt.
Wendy nyugodtabban lépett be a lépcsőn, és sóhajtva süllyedt a vízbe.
– Ki tud még erről? – Mary a hátán lebegett, vastag rubin mellbimbói kiálltak a vízből.
– Csak Jonathan és Jared a menedzser, azt hiszem. És biztos vagyok benne, hogy Fred és Tom is tudják.
– Szóval még nem járt itt senki? – kérdezte Mary.
– Te vagy az első – mondta Wendy.
– Ez azt jelenti, hogy én leszek az első, aki kinyalja a puncidat az új otthonodban – jelentette ki Mary. – És a te puncid lesz az első, ami az enyém lehet itt.
– Ez igazán jól hangzik – Wendy felugrott a medence partjára, és hátradőlt a kezére, lábát a szélére emelte, és széttárta. – Ez benne a legjobb – sóhajtott, és kinézett a városra, miközben Mary a puncijára tapasztotta a száját és nyalogatni kezdte.
– Úgy érzem magam, mint egy filmben – mondta Mary, amikor sok perccel később helyet cseréltek, Nagyot sóhajtott, ahogy megérezte, Wendy nyelvét a szeméremajkain.
– Folyton azon gondolkodom, mikor ébredek fel – Wendy felmosolygott rá mielőtt folytatta volna a kényeztetését.
– Azt hiszem én magányos lennék ha egy ilyen nagy helyen egyedül élnék – morfondírozott később Mary, amikor Wendy hátradőlt, lihegve lélegzett, és megnyalta az ajkát.
– Ezen gondolkodtam én is – nézett rá Wendy. – Ezért szeretném, ha a szobatársam lennél.
– Az nem lehet! – Mary szemei tágra nyíltak. – Nem gondolod komolyan!
– Nagyon is komolyan mondom – biztosította Wendy. – Megkaphatod a második hálószobát. Hiszen testvérek vagyunk, nem? Igazából egyikünknek sincs családja. Mondd, hogy megteszed... kérlek.
– De Wendy, ez a hely olyan... ez... biztos vagy ebben? – kérdezte fuldokolva. – Kérlek, ne ingerelj.
Wendy, belecsúszott a vízbe, és a karjába vette. – Te vagy a legjobb barátom és a húgom. Szeretlek. Azt akarom, hogy itt élj velem.
– Én is szeretlek – zokogott Mary, megcsókolta, és szorosan fogta. – Soha nem is álmodtam ilyesmiről.
– Én sem – Wendy élvezte azt az érzést ahogy összefonódik Mary-vel a vízben. – Ez még inkább ok arra, hogy szobatársak legyünk. Kérlek, mondj igent.
– Igen – kiáltotta Mary. – Igen, igen, igen, igen! – könnyek között tört ki, és arcát a vállába rejtette, miközben kizokogta a szívét. Wendy arcán is végigcsordultak a könnyek.
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 8.47 pont (34 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
didide
2024. március 26. 09:31
#9
Mint mondtam ez egy regény. De nagyon jó regény.
1
Éva596
2024. március 24. 22:01
#8
Ha hibát találok, azt inkább megírom, a sodrófa, nem igazán jó fegyelmező eszköz. Akkor inkább a tulipános mintás vágódeszkát venném elő. Várom a folytatást.
1
Ez egy válasz salsa 2024. március 24. 16:47-kor írt üzenetére.
salsa
2024. március 24. 16:47
#6
Nagy becsben tartom a véleményed is, a vágódeszkát is. Ahányszor feltöltök egy fejezetet ránézek és arra gondolok: vajon kapok-e vele jutalmul néhány paskolást? Viszont, ha következetlenséget vagy pongyolaságot találsz azonnal vedd elő a sodrófát is, nehogy elbízzam magam. 🙂 Hajlamos vagyok rá, de messze még a vége. A történet negyedénél tartunk...
1
Éva596
2024. március 24. 15:58
#5
Én már letettem eléd a tetszésem bizonyítékát, az azóta kultikus tárggyá váló nyeles vágódeszkával. Ha azt élvezted, fogadj tőlem még néhány csapást élvezeted növelésére, gratulációm gyanánt ezért a részért, no meg az előző kettőért.
1
salsa
2024. március 24. 11:53
#4
Köszönöm, nagyon jólesik a dicséreted (ahogy 'sportyman-é is). Makacs egy nőszemély volt, nem adta magát könnyen, ezért nagy figyelemmel kellett bánni vele. 🙂
2
Lolamacko
2024. március 24. 11:25
#3
Tudtam, hogy Wendyt szeretni fogják. Gratulálok. Jól választottál és jól oldottad meg.
2
sportyman (alttpg)
2024. március 24. 09:46
#2
Nagyon tetszik Sok finom szex, jó üzleti oktatás! Kiemelt karrier lehetőség! Jól sikerült magyarra fordítás, amihez külön gratulálok!
3
T
Törté-Net
2024. március 24. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1