A+ A-

Mea Culpa 4. rész - Szemi

A szemináriumban nagyon furcsa volt, úgy éreztem itt megállt az idő, minden olyan ódonnak, réginek tűnt. Az itt kapott fehér reverenda sem követte a legújabb divatot. Harmincan voltunk első évesek az az novíciusok, és bizony nem sokuk szemében láttam az Isteni tűzet. A meglepetések nem értek véget, egy hatalmas hálóban helyeztek el bennünket. A házirend nagyon szigorú volt, ébresztő reggel öt órakor, hajnali mise félhatkor, a nap nagy részét a kápolnában töltöttük imádkozással, a többi időt munkával.
Azt mondták az első év, arról szól, hogy megismerjük Istent, szeresük, és elfogadjuk őt.
Miséről nem lehetett hiányozni, mert szigorúan megbüntettek érte bennünket. Negyedikes diáktársaink felügyeltek minket, és bizony a legenyhébb fegyelemsértésért is kemény büntetés járt. A lényeg az volt, hogy mentálisan és fizikailag is megtörjék az újakat. Akit megbüntettek nem igen beszélt róla, sőt volt aki teljesen magába zárkózott, és olyan is aki elhagyta a szemináriumot. Sajnos hamar rám került a sor, az egyik hajnali misén elaludtam, villám gyorsan kivezettek. A kápolna mellett volt egy cella ahol a fenyítéseket végezték, mire felocsúdtam már kikötöttek egy nagy asztalhoz. A lábaim az asztal lábához voltak szijjazva, felsőtestem pedig az asztallapon feküdt, kezeim szintén odakötözték.
- Huszonöt vesszőcsapás a büntetésed növendék, mert elaludtál a misén - hirdetek ítéletet.
A reverendám felhajtották, és az alsó nadrágom lehúzták.
A vessző suhogva hasította a levegőt, és lecsapott, égő fájdalmat éreztem. Nem ütöttek nagyot, de a fenekem mégis nagyon fájt, és égett. A vesszőzés után nem tudtam, hogy miért nem oldoznak el, suttogást hallottam, majd ketten az asztalra szorítottak, míg a harmadik mögém állt.
Rémülten döbbentem rá mi következik, esélyem nem volt védekezni. A hátul álló széthúzta a sajgó farpofáimat, és kemény dákóját a végbelembe tolta. Iszonyú érzés volt, vajon ezt érezhették azok a nők akikkel én csináltam ezt, morfondíroztam magamban. Próbáltam kicsit ellazulni, már nem is volt olyan kellemetlen. Hamar a csúcsra ért a mögöttem munkálkodó fiú, és hörögve élvezett belém. Eloldották a szíjaimat, a padlóra térdeltettek, és elém állt az a két fiú, aki eddig az asztalra szorított. Rám parancsoltak, hogy szájjal elégítsem ki őket, minketőjük fegyvere keményen meredezett. A kisebb péniszt választottam, keményen megmarkoltam, és fejni kezdtem, néha megnyálaztam, hogy ne legyen száraz. Munkám hamar eredménnyel járt, alig tudtam a fejem félre rántani a kilövellő ondó elől.A harmadiknak elég volt a látvány, lüktetve élvezett el.Még háromszor büntettek meg ebben az évben, ezeken a dolgokon hamar túl tettem magam. Szerencsére magas izmos,férfivé fejlődtem, és talán ezért nem igen kívántak. Sokkal nagyobb sikerük volt a vékony, nőies kinézetű fiuknak. A nők és a normális szeretkezések nagyon hiányoztak, én aki régebben intenzív szexuális életet éltem, most csak az emlékeimből éltem. Sokat jártam a könyvtárba, holott nem volt kötelező, de valamivel le kellett kötni magam. Karácsonykor mehettünk haza először, volt mit bepótolnom. Hálát adtam az Istennek, hogy Ilonát felvettem és megtartottuk.
Három napig alig hagytuk el az ágyat, az önbizalmam visszatért, és bizony Gizi mamával is eltöltöttem egy mozgalmas éjszakát. Itthon tudtam meg, hogy a háborút elveszítettük, szerencsére a bátyám épségben hazatért. A születésnapom még megünnepeltük, aztán irány vissza a szemináriumba. Meg kellett tanulni az alapvető liturgikus dolgokat, volt, amit magamévá tudtam tenni. Azonban volt olyan, amit eleve elvetettem, ilyen volt a Tízparancsolat hatodik (ne paráználkodj!) és kilencedik (felebarátod házastársát ne kívánd!) parancsa.
A második évben már könnyebben voltunk, négyszemélyes cellákba költöztünk, és csak a tanulásra kellett összpontosítanunk. Szerencsére könnyen tanultam, tanáraim kedvence lettem.
A nyári szünidő első napjait töltöttem otthon, amikor hangos harangzúgásra ébredtem.
1920. június 4.-e volt, a szégyenletes Trianoni szerződés napja.
Sokként élte meg ez a sokat szenvedett nemzet történelmének legnagyobb tragédiáját.
Elvették az ország háromnegyedét (72%-át), és népességének kétharmadát (64%-át).
Szeptemberben a harmadik évfolyamot kezdtem, és egy új imádságot tanultunk a Magyar Hiszekegyet.
Negyedikesként az első évesek duktora lettem. Rám és néhány társamra várt a feladat, hogy betörjük az újoncokat. Kemény voltam, éltem a hatalmammal, és bizony néha vissza is éltem vele. És valóban mi is a szőrtelen, lányos kinézetű fiúkat kedveltük. A büntetések ugyanott a kápolna melletti cellában történtek most is. Kezdtem kedvelni az anális szexet, nem rossz dolog az bizony, csak az nem mindegy, hogy az ember a fasz melyik oldalán áll. A vessző suhogó hangja, ahogy szeli a levegőt mindig izgalomba hozott. Az első páciensem egy kövér novícius volt, nagyon hamar kiérdemelte a büntetést.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.98 pont (98 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 tiborg 2016. 03. 25. péntek 04:57
Na ne mar! Meg meggyozol, ho
#4 papi 2016. 02. 25. csütörtök 20:08
Nem nagy szám
#3 A57L 2014. 11. 22. szombat 06:02
Nem tetszik.
#2 sihupapa 2008. 11. 16. vasárnap 21:58
nocsak nocsak.
#1 Törté-Net 2006. 03. 4. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?