Válásom után

Egy csodásnak hitt házasságban éltem életem első szerelmével, 18 éves koromtól. Cecíliát az érettségire készülve pillantottam meg a strandon. Vörös, hosszú haj, vékony testalkat jellemezte, vékony volt rajta minden. Pici mellei, lapos popsija, az akkori női ideálom megtestesítője volt. Éppen naptejezte magát, de a hátát nem érte el.

– Szia! Segítsek? – Léptem oda hozzá. Végig mért. Nem egy kigyúrt állat voltam, de izmos voltam, és kezdett az arcomon, testemen pihésedni a szőrzetem.
– Szia. Köszi, ha megteszed. – Nyújtotta a flakont.
– Örömmel! – Mondtam, és már kentem is a hátát.
Voltak pattanásai, de ennyi idős korban kinek nem? Jól sikerült a kenegetés, mert a nap hátra lévő részében egymáson csüngtünk. Cecília akkor 20 éves volt, és egy szépségszalonban dolgozott kozmetikusként. Két hét múlva lefeküdtünk egymással. Életem első nőjeként beleszerettem, mert olyan jó volt a szex. Nálam leszállt a rózsaszínű köd, és fel sem szállt huszoniksz évig. Boldogságunkat tetőzte, amikor terhes lett. Én egyetemre mentem kémia-biosz tanári szakra, ő meg GYES-re. Idős szüleim örömmel vállalták, hogy anyagilag eltartanak mindhármunkat, míg én is keresőképes leszek, Cecil szülei pedig átalakították lakásnak a melléképületet. Ők odaköltöztek, mi maradtunk a nagy házban. A feleségemnek ez óriási segítség volt, így tudott dolgozni, és én is elvállaltam minden adódó munkát. Jártam kőműves mellé, nebulókat korrepetáltam kémiából, voltam pizza futár és még sok egyéb az egyetem mellett. Boldog voltam, és úgy éreztem, hogy a feleségem is az. Második gyereket nem akart, nehogy tönkre menjen a modell alakja. Kezdetekben heti kétszer szexeltünk, majd pár év után ez heti egyre csökkent. Később az az egy is leredukálódott a misszionárius pózra. Vakságomban, az iránta érzett szerelem miatt, elég volt ennyi is, hiszen beláttam, hogy neki a munka mellett ott volt a gyerek, és ahogy anyósom gyengült, a háztartás nagy része is.
Én a helyi általános iskolában tanítottam, egy zárt, vagy inkább zárkózott kollektívában. Az igazgatónő magányos, magába forduló volt, vénlányságára inkább apácának való. Az erőt, dinamizmust a helyettese, Tibor képviselte, ha lehetőséget kapott rá.