A+ A-

Önzés és önzetlenség

Számos ország - köztük hazánk - morálja és közfelfogása azt tartja, hogy a szexről, testi szerelemről nem illik beszélni, azt "csinálni" kell. Illik - nem illik, általában mégis sokat beszélünk róla. Tudományos - szexológiai - szempontból azonban azt kell mondani, hogy ahogyan beszélünk róla, az mélyen színvonal alatti. Mert rendszerint vagy malackodva, vagy bűntudattal tesszük, és amit mondunk, az is legtöbbször nem más, mint valamilyen eseménynek vagy fantáziának a felidézése. A szakemberek azt állítják, hogy pedig igencsak jó lenne, ha "rendesen" beszélnénk róla, vagyis a szexualitás ténylegesen szükséges ismereteiről és valós problémáiról tárgyalnánk.
A szex ugyanis nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan ugyancsak a közfelfogás elhitetni igyekszik velünk. Nem automatikus működés az emberben, bizonyos fokig ezt is tanulni kell. Mindenképpen tanulni kell az érzett, kölcsönös, megfelelő érzelmi harmóniában zajló, mindkét partner számára magas fokú örömérzetet nyújtó nemi életet. Ez nem megy magától! Ehhez egy sor pszichológiai készség szükséges, de bizonyos viselkedési rutin, szexuális kultúra is kell. Nagyon hasznos és üdvös volna tehát, ha a fiatalok szerezhetnének valamilyen érvényes ismeretet a megfelelő nemi életről és nem csupán a nemiség izgató tényeit és fantáziaképeit (vagy manapság valódi képeit, pornográf vagy "művészi" fotók formájában) ismerhetnék meg. Jó volna, ha részben a szexuális nevelés során az érett, kölcsönös örömszerző szexről beszélnének nekik, és ha az emberek egymás között is, az ún. "szexuális folklór" keretében szóba hoznák ezeket a problémákat.
Jelenleg a közfelfogásnak csak elég kevés fogalma, elmélete vonatkozik erre. Talán az egyetlen igazi, ténylegesen jelentős koncepció a szexuális önzés és önzetlenség fogalmi ellentétpárja. Leginkább a szexuális önzést ismerik, és ismerik fel az emberek. Szexuális önzésnek azt a viselkedést nevezik, amikor a nemi élet során az egyik partner csak a saját örömével törődik, és nem törődik azzal, hogy a másik is kielégüljön. Ez sajnos elég gyakori. Tekintettel arra, hogy a kielégülés elérésének képességeiben a nemek között nagy különbség van, a szexuális önzés főleg az egyik nem jellegzetes bűne, - és ezáltal a másik nem óriási problémája.
A bűnösök - a férfiak. Mint tudjuk, a férfiak kielégülése biológiailag biztosítva van. Megfelelő pszichikus és mechanikus ingerlésre a magömlés bekövetkezik, és ezzel elválaszthatatlanul együtt jár a kéjérzés tetőfoka. A megfelelő pszichikus inger és mechanikus ingerlés könnyen elérhető, gyakran ezekből nagyon kevés szükséges (például amikor a férfiak szexuális ingerküszöbe alacsony), ezért a kielégülés szinte mindig létrejön. Nem így a nőnél -, aki általában a szexuális önzés áldozata.
A nő kielégülése nem ilyen egyszerű. Bár jól tudjuk, hogy az alapvető mechanizmus hasonló a férfiakhoz - ugyanúgy a nemi szervek vérbősége jár együtt a szexuális izgalommal, és ez oldódik fel a kielégüléssel -, a nők a kielégüléshez vezető szexuális izgalomfokozódásig lassabban jutnak el, és rendszerint az izgalom kellő szintig való induló emelkedéséhez is bonyolultabb pszichológiai feltételekre van szükségük.
A nők túlnyomó többségének megfelelő hangulat és érzelmi biztonság kell ahhoz, hogy a nemi izgalom egyáltalán elkezdődjék náluk. A szexuális önzés általában már ott kezdődik, hogy a férfiak ezt nem veszik figyelembe. Az átlagos férfi gyorsan kerül szexuális ingerületi állapotba, hamar beáll a merevedés, és ilyenkor már "akcióképes" is, sőt, türelmetlenül várja a közösülés megkezdését. A szexuálisan gyakorlatlan vagy éppen már a nemiségében, "képességében" elbizonytalanodott férfi fél is attól, hogy a közösülés késleltetése megszünteti a merevedést.
A férfiak tehát többnyire siettetik a közösülést és gyakran már akkor megkezdik, amikor a nők még nem kerültek megfelelő alapizgalomba. Nagyon sok nőnél ilyenkor nem tud bekövetkezni a kielégülés, még ha minden további ingerlés jól is folytatódik. De a rossz kezdést csak nagyon ritkán követi jó folytatás. Az a férfi, aki nem alakítja ki a megfelelő hangulatot, aki nem veszi észre, hogy partnere akarja-e már a nemi aktus megkezdését, kellő izgalomban van-e, az rendszerint elhanyagolja az előjátékot is. Pedig az előjátékra nagy szükség van! Ez fokozza fel a nő izgalmát arra a szintre, amelyről már a közösülés el tudja vinni az orgazmushoz, a kielégüléshez. Ez még mindig nem közösülés! Fontos a nő erogén zónáinak megtalálása és simogatásos ingerlése, ennek a simogatásnak a végpontján jut el a kéz a nemi szervekig és kezdi meg a csikló izgatását. Ilyenkor már a hüvely vérbő, megnedvesedik, a hímvessző behatolása könnyűvé válik, a nő szexuális ingerületi állapot megfelelő szintre emelkedik és ez tart mindaddig, amíg létre nem jön az orgazmus hirtelen ingerületi fokozódása és oldódása. (A megfelelően önzetlen partner segítségével ez rövid időközökben egymás után többször is kialakulhat.)
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.09 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2014. 06. 3. kedd 05:12
Nem rossz
#4 Shavo 2011. 10. 18. kedd 00:43
Elmegy.
#3 okostóni 2003. 08. 23. szombat 14:45
A fő baj nem ez, hanem az, hogy a nők állandóan mindenféle furfangos indokkal elzavarják a férfiakat, hogy most hagyjál békén. Lehet, hogy e miatt egyes férfiak önzővé válnak, de ez azért nem a többség. Ha hagyja a párom - kb. 20 kísérletből egyszer - akkor nekem is az a célom, hogy ő is eljusson.

Persze a természet jól kicseszett a férfiakkal, hogy jobban kívánják. De hát valószínűleg a jóistennek volt egy kurva pártfogoltja is, akinek munkát kellett találnia.
#2 K.O.M.C. 2003. 08. 23. szombat 13:27
Remek írás. Kár, hogy azok, akiknek el kellene olvasni az "A bűnösök - a férfiak." mondatnál egy hangos "baszdmeg"-gel kilépnek.
#1 Törté-Net 2003. 08. 23. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?