Első állásom története 17. rész

Reggel kicsit morcosan ébredtem, még éreztem a tegnap este megindult menzeszem apró görcseit. Igazából, amióta itt vagyok, nem is figyeltem rá, valahogy kiment a fejemből, és meglepett, amikor időre megjött. Ez most egy kicsit át fogja alakítani a hetemet, nincs úszás, nincs szauna, meg szomorúan kell tudomásul vennem, még ha akarnak, akkor se tudnak megdugni. Megfürödtem, majd mentem reggelizni. Utána, a presszóban megkaptam a kávémat, és kértem egy Martinit is. Marcsi a pultos hozta is. Ő ezen a környéken született, és ismert mindent, ami látnivaló.

– Éva! Itt nem messze van egy kis horgásztó, ligetes területtel körülvéve, főző-sütő helyekkel, padokkal és asztalokkal. Nem jártál még arra? Lehetne egy jó program a vendégeknek.

– Köszönöm. Nagyon jó ötletet adtál. Milyen messze van, és hogy lehet odajutni?

– Az üdülőből kilépve, jobbra kell fordulni, majd kb. Négyszáz méterre balra, van egy elég széles ösvény, azon tovább haladva, olyan fél kilométert, van a legszebb tisztás, a tó mellett. Egy kellemes húsz perces séta. Ja, el is felejtettem mondani, hogy van ott egy büfé, a környék legjobb boraival, és is vannak, sőt, aki akar, harapnivalót is kaphat.

– Remek. A könyvtár után kikerekezek, megnézem, majd az ebédnél meg is hirdetem, biztosan lesznek, akik szívesen eljönnek. Köszi, és vendégem vagy egy Martinire.

Kiöntött magának is egy pohárral, majd koccintottunk, és felhajtottuk az italt.

Nyitottam a könyvtárat, nem sokan jöttek, szép idő miatt, volt időm utánanézni a horgásztónak. Nagyon jókat olvastam róla, amiről meg is győződtem, mert amikor bezártam, az üdülő kerékpárján kitekertem. Nagyon szép környék, kellemes árnyékos leülőkkel. Ebédnél kihirdettem a sétát, és sokan jelentkeztek. Kettőkor indultunk, és tényleg huszonegy perc alatt ott voltunk. Szabadjára engedtem a népet, voltak vagy huszonöten, én meg leültem egy árnyékos padra. Nemsokára Erika és Laci telepedtek le mellettem. Sajnálkozva mondtam, hogy nálam mikulás napok vannak, de ígéretemet, hogy a táncest után elmegyek hozzájuk, be fogom tartani. Láttam rajtuk, hogy a hírnek nem igazán örültek.

– Ne búslakodjatok! Erika, így legalább Laci jól megdöngöl, én meg nyalni, falni foglak. De van egy kérésem, Laci az én torkomban élvezzen el.

– Sajnáljuk, hogy így alakult, de ezen nem lehet változtatni. – mondta Erika. Azért mindent megteszünk, hogy megint egy isteni jót élvezkedjünk.