Unokatesóm 13. rész

... Amikor visszatértem, a szobában a férjem enyhén szőrös hátát, szinten szőrös fenekét pillantottam meg. István Éva előtt térdelt meztelenül. Egyik kezével a mellét markolta, a másikkal a térd alatti lábcsonkot simogatta, és egyre haladt felfelé a combjai között a puncija felé. Megálltam az ajtófélfának támaszkodva, és egy darabig néztem, mit művel a szerelmemmel a vén kéjenc. Már fordultam volna ki, amikor Éva eltolta magától István fejét, és rám nézve így szólt:
– Gyere, Ildi, vedd át István helyét, mert – meg ne haragudj – megsimította a volt férjem haját –, szúr az arcod, és olyan nyálasan nyalsz, hogy az már illúzióromboló. Olyan nyálkát hagysz magad után, mint a csiga. Ildi ezerszer érzékibb, finomabb. Igazából csak egy érdekel, a farkad, mert arra a testrészre a múltamból sem emlékszem. – Láttam, hogy a férjem romokban hever Éva őszinteségétől, így nevetve válaszoltam:
– Kis szerelmem, nem tudsz az ügyészi voltodból kivetkőzni, nyers és modortalan vagy. – Mindketten mosolyogtunk. – Ne lepődj meg, ha ezek után a kicsi pöcse fel sem áll már szegény embernek, ezzel a beszólással nyomorékká tetted nemileg – fejeztem be sziporkázó mondókámat, ezzel én is ütöttem egyet az exemen. Ő persze köpni-nyelni nem tudott, csak lepillantott a férfiasságára, és felém fordulva mondta:
– Miért áztatsz e gyönyörűség előtt, nézd meg, áll ez... – Én csak néztem az ismert testet, és láttam, hogy a mellkasa trimmelve van, a pocakja nagyobb, mint emlékeztem. A nemi szőrzete a farka felett és az alhasán dús, mint mindig, csak a farka és golyói vannak borotválva. Persze érzéketlen voltam a felgyülemlett fájdalmam miatt, amit a megcsalásommal okozott, és most mindezt rázúdítottam.
– Tudod, apóka, fiatalon sem volt kemény és vastag, most meg csak egy félárbocra eresztett, kivénhedt valamit látok... Csodálkozol, hogy csak a pénzed kellett és más kúrta a fiatal pinát. Látod, Évikém, egy többszörös nyomoréknál keresel felüdülést. Nem tud nyalni sem, a farka sem áll, de még nem elég öreg, hogy reszkessen a keze... – mondtam egy szuszra, de ahogy levegőt vettem, Éva közbevágott.
– Hagyd már, drágám, ne szívasd! Fordulj ide, Istvánka, hadd nézzem, miről prédikál ez a hisztis, sértett picsa! Te meg gyere, kedvesem, közelebb, hadd érezzelek.