Életünk a tanyán 1. rész

A konyhában már áradt a frissen főtt kávé és a sült szalonna illata, amikor a nap első sugarai elérték a tanya udvarát. Kint a szél csendesen mozgatta a régi pajta ajtaját, bent viszont feszült csend uralkodott.
János, az apa, az ablaknál állt, kezében a gőzölgő bögrével, és a kerítés felé nézett. Magas erős 42 éves parasztember volt széles vállakkal kérges kézzel melyek nagyon gyengédek tudtam lenni Klári testén. Klári, a 37 éves 170 cm magas kellemesen ringó mellű édesanya, a tűzhely mellett kavargatta a reggelit, de a mozdulatai gépiesek voltak. Mindketten tudták, milyen nap van: péntek.
– Megint el fognak menni, igaz? – kérdezte Klári halkan, anélkül, hogy felnézett volna.
János sóhajtott, és visszasétált az asztalhoz.
– Máté már két napja a hirdetéseket bújja a telefonján. Tizennyolc lesz a jövő hónapban, Klári. Úgy érzi, itt a tanyán megállt az idő. Dávid meg... ő meg csak követi a bátyját.
Tizenhat évesen a szomszéd község diszkója tűnik a világ közepének.
– Nem tehetek róla, de szorul a szívem, amikor péntek délután összepakolnak, és vasárnap estig alig látjuk őket – mondta Klári, miközben leült az urával szemben. – Szeretem ezt a tanyát, de megértem őket is. Itt nincs semmi, ami a korukbeli fiatalokat megtartaná. Csend van, munka van, meg mi vagyunk.
– Meg kell fognunk őket valahogy – mondta János határozottan, de a hangjában inkább gondterheltség érződött, mint szigor. – Nem tiltással, mert attól csak jobban feszülnek. Olyan dolgot kell kitalálnunk, ami miatt ők maguk döntenek úgy, hogy itthon akarnak maradni.
Klári elmosolyodott, bár a szeme szomorú maradt.
– Mégis mit? Építsünk egy mozit a pajtába?
– Nem is hülyeség – nézett rá János hirtelen megvilágosodással. – Vagy legalábbis valami hasonlót. Mátét a szerelés érdeklik, Dávid meg oda van a zenéért meg a grillpartikért. Mi lenne, ha a hétvégéken nem csak a munkáról szólna a tanya? Mi lenne, ha átalakítanánk a régi nyári konyhát egy olyan közösségi térré, ahova akár a barátaikat is áthívhatják?
Klári elgondolkodva nézett a férjére.
– Barátokat áthívni ide? Gondolod, hogy lejönnének a városból?
– Ha csinálunk egy rendes sütögető helyet, megcsináljuk a műhelyt a régi garázsban, és adunk nekik teret anélkül, hogy a nyakukra járnánk... szerintem elgondolkodnának rajta