A+ A-

Észrevétlen szerelem 1. rész

Fordítás
Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

A szerző előszava:

A következő történet valós eseményeken alapul. Részletei igazából is megtörténtek két emberrel, akiket szívből szeretek, és akik hozzájárulásukat adták a történet megírásához. A személyazonosságukat viszont megváltoztattam, hogy valódi kilétük titokban maradhasson.

Ez a történet mindenkinek rendelkezésére áll, aki élvezi, amennyiben megjelöli az eredeti szerzőt. Így fair. Ha viszont nem érdekel ez a fajta történet, nem kötelező elolvasni. A többieknek jó szórakozást!
Halkan felnyögtem, ahogy letelepedtem az asztalomhoz és megmasszíroztam a vádlimat.
- Túl sok séta a fénymásolóhoz, Jessica? - kérdezte a főnököm együttérző mosollyal az arcán, miközben a harmadik kávéját iszogatta.
Már épp levegőt vettem, hogy válaszoljak, amikor ismét visszafordult az irodája felé, majdnem teljesen becsukva maga mögött az ajtót. Megráztam a fejem, majd ismét visszatértem sajgó lábamhoz. Nem az én hibám, hogy a fénymásoló az épület másik végében, egy távoli emeleten volt. És nem is Diane hibája volt. Hogy annyit kellett fénymásolnia.
Még alig egy éve voltam csak Diane asszisztense. Ez volt az ötödik munkahelyem, ahol igyekeztem elhelyezkedni. Az első főnököm egy kedves idős úr volt, de a második szívrohama után nyugdíjba kényszerült. Nekem pedig utána nem jutott normális állás. A második főnököm evidenciaként kezelte, hogy az asszisztensek munkaideje hajnali háromig tart. Félreértés ne essék, semmi bajom a túlórákkal. Nem volt igazán magánéletem, amivel ütközött volna. De ha tizennyolc órát akartam volna dolgozni naponta, jogi iskolába mentem volna, és nem asszisztensként dolgoznék éhbérért. A harmadik és a negyedik állásom pedig... Nos, azokról minél kevesebbet beszélünk, annál jobb.
Aztán vállaltam munkát az Elsin és Társainál, egy kis jogi vállalkozásnál, ami mindössze Diane Elsinből és a társából, egy idős úrból állt, akinek a praxisát egyszer majd Diane átveszi.
Diane-nek szintén volt két beosztottja, de őket nem láttam túl gyakran. Ők egy másik emeleten dolgoztak, úgyhogy nagyjából csak névről és az irodák között cipelt üzenetek címzéséből ismertem őket.
Diane Elsin már a húszas évei végén, a harmincas évei elején járva is sikeres ügyvéd lett, és most is még csak a negyvenet taposta. Többnyire nagyobb cégek alkalmazták jogi tanácsadóként. Azonban még most is megnyerő külsőt tudott ölteni, ha nagyritkán tárgylásra ment. Magas, vékony alakjával, szőke hajával, hosszú lábaival és fagyos kék tekintetével egy igazi vérszívó ügyvédnek nézett ki.
Én mindig is nagyon vonzó nőnek tartottam. Csendesnek és a magánéletét abszolút magában tartónak, de ugyanakkor olyan embernek is, aki nem riad vissza egy higgadt mosoly kimutatásától sem. Emellett pedig azon kevés ügyvédek közé tartozott, akikkel életemben találkoztam, aki nem úgy kezelte az asszisztenseit, mint a rabszolgákat. És nem volt az a fellengzős, kényelmeskedő típus sem. Amikor arra kért, tegezzem, az nem leereszkedő nagylelkűség volt, és kávét sem szíre-szóra hozatott velem, csak ha tényleg nem tudott felállni a munkájától.
Persze jelenlegi helyzetemben még az is nagy teljesítmény volt, ha egyáltalán meg tudtam szólítani. Én az aprócska termetemmel, rövid vörös hajammal, nagy zöld szemeimmel, és túl sok szeplővel az orromon egy huszonnyolc éves nőnek. A testemen pedig bármennyit is dolgoztam, épp annyira lett csak fitt, hogy néhány házas férfi tekintetét magamra vonjam, akik legalább huszonöt évvel idősebbek voltak nálam. Az pedig, hogy nem randiztam egy sráccal sem a középiskola óta, még kevésbé segített. Már meg sem próbálkoztam. Már tizenhat éves korom óta tudtam, hogy leszbikus vagyok, amikor felfigyeltem rá, hogy maszturbálás közben egyáltalán nem a fiúkra gondoltam. Elég volt néhány randi pár lánnyal, hogy minden a helyére kerüljön. De legalább szerencsésnek mondhattam magam. Az egyetemen se zaklattak, a barátaim támogattak, még az anyám is megérteni látszott. Még az apám is igyekezett jól hozzáállni, mondván „Ne feledd, kicsim, egy nő is lehet ugyanolyan seggfej, mint egy férfi!” Kösz, apa!
Diane azonban már túl is volt egy házasságon, habár így se tudtam túl sokat a magánéletéről. Ő az a típusú ember volt, aki előbb szed ki belőled mindent, mint hogy ő egy szót is ejtsen magáról.
De legalább a mellette végzett munkám a lehetőségek végtelen tárháza volt. Gyakran elbeszélgettünk a kávékról és a péksüteményekről, és gyakran elvitt vacsorázni, a cég többi tagjával együtt, ha egy nagy üzletet ütöttek nyélbe. Úgyhogy, kis túlzással, nevezhette barátomnak. Vagy legalábbis baráti munkatársnak.
- Jessica?
Azonnal felkaptam a fejem, ahogy kimondta a nevemet, majd felpattantam, elfintorodva a lábamba nyilalló fájdalomtól.
Diane felnézett rám. Telefonjának fülhallgatójával a fején, az asztala pedig tele papírokkal.
- Jess! - némította le a telefonját. - Nem találom azokat a szerződésmásolatokat, amiket a múlt héten küldtek.
Bólintottam.
- Az akták között vannak. Azonnal hozom. - Azzal az iroda sarkába léptem, ahol nagy tároló szekrényekben tartottuk az akták tucatjait, össze-vissza. Ez persze nem volt szokatlan. Diane zseniális ügyvéd volt, de szívesebben intézett mindent elektronikusan. A papír alapú dokumentáció nem az ő világa volt. Türelme sem volt hozzá. Úgyhogy a papírmunkát javarészt én végeztem. Így nem kellett amiatt aggódnia, hogy a gyűlölt papírokkal kellene szöszmötölnie.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 listike 2014. 12. 24. szerda 11:16
Nagyon tetszett.
#8 veteran 2014. 11. 26. szerda 10:26
Jó kezdet.
#7 Andreas6 2014. 11. 26. szerda 08:00
Jó írás, tetszett.
#6 Rinaldo 2014. 11. 26. szerda 07:30
JÖHET A FOLYTATÁS.
#5 zsuzsika 2014. 11. 26. szerda 06:50
Nem rossz.
#4 A57L 2014. 11. 26. szerda 06:15
Nem rossz történet.
#3 feherfabia 2014. 11. 26. szerda 06:14
6P
#2 joozsi 2014. 11. 26. szerda 03:53
Bevezetésnek jó, bár hosszú.
#1 Törté-Net 2014. 11. 26. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?