Unokatesóm 15. rész

... Reggel megegyeztünk: Az én kérésemre sietünk mindketten haza, az este történteket át szeretném beszélni. Már 5 után otthon voltunk. Éva az utcai redőnyt kezdte lehúzni szokásunk szerint, ne lehessen illetékteleneknek véletlenül is betekinteni, mikor Éva ijedten felsikított. Oda ugrottam, a fekete Daciából Böbe ugrott ki zaklatottan, és szó szerint kiszakította az utcai bejárati ajtót. Éva bukdácsolva, sírva rohant ki. Anyai szívem nekem is összeszorult, és elkezdett folyni a könnyem. Az ajtóban kapta el Böbe vállát, megrázta és könyörögve, a sírástól alig hallhatóan kérdezte a síró lánytól:
– Ugye nincs baj...?
– De nagy baj van! – zokogva nehezedett Évára, aki nem bírta tartani, és mindketten térdre estek.
– Hol a fiam? Mi van vele? – rázta a lányt, aki zokogva nyögdécselte:
– Álmi jól van, Ancsival, a féltesómmal van baj. Kérlek, ha Istent ismersz, segíts, csak te tudsz segíteni. – borult ismét Éva vállára, aki megkönnyebbülve kezdett megnyugodni. Szipogva kérdezte:
– Mi baj van?
– Kurválkodni kény... , fogva van tartva, fogva tartják. Lehet, csak holnap tud ismét hívni. Nincs cím, de lehet lesz, apám őrjöng, ha előbb találják meg, vérontást csinál. Segíts, az életemre kérlek! – Segítettem felállni nekik. Éva a támolygó lányt a nappaliba vezette, én egy pohár vizet vittem.
– Anyukám nyugodj meg! – már a higgadt, tárgyilagos Éva volt, aki ölelgette a lányt. – Kezdjük az elején...
– Segíts, könyörgöm, Szűz Máriára esküszöm... – szinte háborodottan beszélt Böbe.
– Idd meg a vizet, és kezdd az elején! Nyugodj meg! – erőltette Éva a lányba a vizet. – Mondj el mindent, csak akkor tudunk segíteni.
– Ancsi a pótérettségi után anyával Moldáviába költözött 5 hónapja. 4 hónapja nem adott életjelet magáról. Ma délután egy papforma ember hívott, aki Ancsinál volt, mert kurva lett. Tömören elmondta az ember, hogy több lakás van, és minden nap más helyen vannak. Kocsiban vannak a címek. Ancsival is beszéltem. Anyja egy moldvai stricinek adta el pár tízezer lejért, és havi fix jutalékért, apám már pengével átszabatta az arcát a rohadéknak, és Pestre készülnek. Holnap ismét megy Ancsihoz az ember, és felhív, hogy hol van. Ha Te nem segítesz, apám megy érte, de akkor kinyírnak mindenkit. – itt leállította Éva a még mindig remegve síró lányt.
– A kocsiban hol vannak a címek?