Unokatesóm 19. rész

... Végre eljött az én időm egy dédelgetett álmom megvalósítására. Évát kizárva intéztem mindent, szerveztem le a meglepit, amit a SZERELMEMNEK terveltem ki. A beavatottak is partnereim voltak a megvalósításban a következő szombatra. Anikónak köszönhetően az értekezletek, megbeszélések között ezerrel szervezkedhettem. Sokat segített a dokumentációban, archiválásban. Még a sors is az én malmomra hajtotta a szelet, hiszen Éva pénteken Szerbiába utazott. Egy megbeszélésre ment, és tudtam, hogy jó, ha éjfél után nem sokkal ér haza. A lányomat persze kizártam, hiszen közölte, hogy ő az ilyenekből inkább ki szeretne maradni. Természetesen tiszteletben tartottam a kérését. Anikó és Böbe partnerek voltak benne, sokat segítettek, bár a lényeget ők sem tudták, csak azt, hogy az új házrész félig berendezett emeleti szobájában egy „bűnbarlangot” szeretnék kialakítani. Férjem titokban csinálta a rejtett, szelíd, és mégis izgis világítást. Böbe birkaszőröket hozott Erdélyből. Pénteken beborítottuk az infrapanellel fűtött puha, szivacsos padlószőnyeget birkaszőrrel, meg rengeteg piros és mélyvörös díszpárnával. Rejtett hangszórókkal, Bluetooth-os házimozi szettel és más hasonló okosságokkal is felszereltük a szobát.
Jól számoltam ki az időt. Anikó és Böbe segítségével este kilenc órára készen is lettünk. Kulcsra zártuk a helyiséget, hogy ha Éva ellenőrizné is az aznapi utolsó simításokat, ne tudjon bemenni – bár ezt kétségesnek tartottam. Miután végeztünk, le is feküdtünk, hiszen a lányoknak reggel még lesz dolguk. Bekapcsoltuk az elektromos illatosítót Éva kedvenc illatával, a kamasutrával, de a füstölő intenzitását nem lehetett pótolni. Anikó kért Bélától meditációs zenét, amit végtelenített. Kellemes, halk hangulatzenével terítette be a jó nagy szobát, aminek még az akusztikája is jó volt a nagy mérete miatt. Megbeszéltük, hogy ha a reggeli teendőkkel végeznek, elmennek majd itthonról, és nem jönnek haza, amíg nem szólok. Anikó és Böbe még a csengőt is kikapcsolta és kívülről riasztottak be. Én az előszobában hagytam egy cédulát, amin rengeteg szívecske közé ezt írtam Évának: „Szeretlek EGYETLENEM! Gyere, bújj mellém, aludjunk reggel sokáig. Te is, én is fáradtak vagyunk. Puszi, csóközön! ” Kettő után jött meg, hozzám bújt, puszilgatott, izgatni próbált, de hárítottam: