SikeresOtto hozzászólásai

Erre mondják, hogy "orr-nehéz". Ezért nézi a földet, ha bárhova megy. … mert szánt.

Garády Viktor nevével kapcsolatban sajnos kevés információ áll rendelkezésre. Az általad említett "Fajankó" című mű esetében úgy tűnik, hogy ő lehetett a magyar fordító vagy adaptáló. A 19-20. század fordulóján nem ritka, hogy az eredeti szerzők mellett a fordítók vagy adaptálók is jelentős szerepet kaptak a művek lokális adaptációjában, így Garády Viktor is valószínűleg ilyen szerepet töltött be.
Carlo Collodi, valódi nevén Carlo Lorenzini (1826–1890), olasz újságíró és író volt, aki leginkább a „Pinokkió kalandjai” című klasszikus gyermekregény megalkotójaként ismert. Ez a mű eredetileg 1881-ben jelent meg részletekben egy gyermeklapban, és 1883-ban adták ki könyv formájában. Collodi Firenzében született, és élete nagy részét Toszkánában töltötte. Az irodalmon kívül politikai újságírásban is aktív volt, és írásai gyakran tükrözték korának politikai és társadalmi változásait. Pinokkió, a fából faragott báb története világszerte népszerűvé vált, és számos adaptációt megélt filmen, színpadon és más formátumokban.

Ha bemész a BK-ba, ki van írva, legalábbis ki volt nem régen:  "Kérd a nagyobbat".
Azt hiszem, ezek a 25 centis effektek onnan jönnek, hogy Amerikában divat. Ezért vannak a nagy mellek, meg a nagy seggek. De ez ellen nem tudsz mit tenni.
Már régóta van egy jelenség a novellákban, mennyivel könyebb elképzelni egy tíz inchest, mint egy 5 inchest, sött könyebb leírni. A történet akkor kezd furcsa lenni, amikor már a 10 sem izgatja fel az írüt, és megjelennek a húsz inches szerszámok, és az kezdi taglalni az író, hogy abból a huszonkettőből mennyit vett be a torkába. Persze próbálom normalizálni a szöveget úgy, hogy "félig/egyharmadáig/majdnem egészen" sikerült valamit valahova betenni.
Mondjuk nem illik jósllatokba bocsátkozni, de el tudok képzelni álomszerű történeteket, ahol már gigantikus méretben dolgoznak a szövegírók.
És most ugrott be valami, ami ugyanennek a mellékutcája.
A Doctor Who Tardis-a belül nagyobb, mint kívül; vagy a Harry Potter sátrai; vagy Terry Pratchett korongvilágában gyakori, hogy valami belül nagyobb, mint kívül. Bár Pratchett angol volt és nem amerikai.

Anélkül, hogy lehúznám a történetet, (mert nem akarom); bennem több kérdés is felmerül.
(1) Balázska nem tudott volna besegíteni? HIszen ez az egész szerkezet, ő miatta működik.
(2) A teheneket, megfejik. Náluk bevállik.
(3) Balázska szopása, esetleg egy "lefejő" szerkentyű, óvatos alkalmazása, hogyan okoz hematómát?
(4) A szöveg hemzseg az angolban oly gyakori, explicit magyarazázatoktól. (mit csinál a kezével; mivel simogat; mondatokon keresztűl, olvassuk, hogy Rita ezt mondta, azt mondta.) A magyar nyelv szerintem ennél sokkal-sokkal rugalmasabb. Nem lehet, hogy ez fordítás?
(5) Olvasás közben töbször átestem a "masszáságyon". Massage magyar szó, a "-ge" végzsődész miatt mondjuk a "garage"-t kocsiszinnek. 🙂
Összességében tetszett, bár a sztori nem egy komplikált.

Elgondolkodtam.
Ha a mágia a tudatom terméke, akkor valahogy úgy kellene működnie, mint az álomnak. … És ha álom természete van a dolgoknak, akkor mi szükség ezekre a "hókuszpókuszokra".
Szóval, ritkán mondom az ilyen 3D-s képregényekre, de azt kell mondanom, hogy "BETALÁLT".

Megtaláltam a hasonló történeteidet. Olvasom.

Az a szöveg a címben, hogy "történetek", arra utal, hogy várható folytatása? 
Én szívesen olvasnám.

Szerintem is szuper. Neked sokat kellene még írni, mert szeretem olvasni a szövegedet.

Rájöttem. Azért furcsa a történet, mert a mondatokban (ugyanabban a mondatban) egyszerre használsz jelen időt, és múlt időt egy múlt beli esemény elbeszéléséhez.
Ugyan akkor a jelen idő használata, folyamatosan növeli a feszültséget az olvasóban, (talán ez is a cél). De azért …

(2) Továbbra is azt tartom, hogy egy 9.000/59.000 szöveg egyszerre, egy olvasatra sok. Valahogy ásszerűen talán darabolni kellett volna három körül-belül egyforma részre, és úgy publikálni.
(3) Igen extrám a szituáció. 9 ember szanaszéjel, vérben fekszik, és még talán él valamelyik, erre a főhős, nem hívja ki a "fiukat", meg talán a mentőket és a helyszínelőket, hanem a sokkos állapotban levő néni a szájába veszi.
(4) Gratula és ez nagyon tetszett, hogy nem tartalmaz a töténet olyan nagyon explicit eseményleírást, így hagy valamit a képzeletnek. Nekem herótom van már az olyan történetekből, hogy a különböző váladékok, és testrészek működésének folyamatait igen konkrétan leírják, semmit sem hagyva a fantáziára.

Ugyanakkor, amikor az idő beált az "E1-múlt"-ba nem értettem, miért történt ez az időváltás. Szűmomra olyan volt, mintha a "katarzisról" lemaradtam volna, mindazt az információt, amit egyszerre tartottam magamban, hirtelen kikukázhattam, "robbanás nélkül."

Negatív dolgot kértél. Lásd 🙁 1) Az első múlt idejű mondatod "– Mary – volt a válasz." ez a második blokk végén található. Odáig egy olyan furcsa érzéssel olvastam a szöveget, mintha valami furcsa álomszerű történet lenne. Nekem  az E1-jelen ezt az érzést adja. 
Bevallom nehezen olvastam el ideig, mert féltem az egész jelenben lesz elbeszélve. Ugyanis számomra úgy máködik a jelen, mint valami "puffer" amibe berakom a sok-sok információt, hogy aztán együtt értelmezve a "katarzis" pillanatában értelmezzem azokat. Azért is olvasom félve az ilyen jelen idejű szöveget, mert látva a szöveg méretét, félek, hogy ez a robbanás pont sose jön el. Vagy mire eljönne, már elfelejtettem a sok jelen információk közül talán a fontosat.

Távol álljon tőlem, hogy negatív véleményt fogalmazzak meg, mert látszik dolgoztál vele.
Számomra rokonszenvesebb lett volna, ha nem mindenki e3-ban szerepelne, hanem valakit közeleb hoztál volna e1-be, mint mesélőt.
Így olyan hatása van, mintha egy viccet akarna valaki elmesélni.

Nekem tetszett. Ugye legközelebb figyelsz az előbb elmondottakra?
 

tetszett.

Nagyon jól sikerült.
 

Kedves szerkesztők,
Nem von le semmit az írás minőségéből, és a beküldő sem kap kevesebb pontot értee, ha beállítanátok a torténethez azt, hogy
fordítás. 
Brotherfuckers írta Xarth 2020.05.29.
literotica.com/s/brotherfuckers
 

Én ha meglátnék egy tömegben egy ilyen álló cerkát kirúzsozott makkal, hát mindenemet eldobnám, és elrohannék az ellenkező irányban.
Egyébként örülök a realisztikus méreteknek, de a szüveg olvasásáról lemondtam a második kép után(, mert follyon ki a szeme…) másnak.
Ha viszont a képsorozatot nézem, amit már feldicsértem az előbbiekkel, a történet igen laposra sikeredett.
Szeretem, ha a végén van valami konkluzió, vagy poén. 
… mint Örkényi egypercesének "A Végzet"-nek a végén. »»» "És most viszi."

Amennyiben sem szerző, sem fordító nem vagy, csak valahol hozzádragadt, vagy valahonnan gyűjtötted magadnak, akkor szerintem írtó naív vagy, ha azt gondolod, hogy mindegyikért kapsz VIP tagságot. Báááár nem kizárt, hogy akár elérhetsz különalkut is.

Azokra a történetekre, amelyeknek a szerzője ismertlen, nem lehet rákeresni. Olyan szerző nincs, hogy ismeretlen, s közben a történethez oda van rakva, hogy ismeretlen.

Arra csodálkoztam rá, hogy máskor 5.500 karakteres rövid írást leközölnek és fizetségül megfelelő mennyiségű VIP-et adnak.
Ez a szöveg kozel 60.000 leütés, és szerintem kicsit több munka volt vele, mint mondjuk az "időstop"-pal.
Elvártam volna, hogy legalább fejezetenként közlik, akkor az olvasó nem fárad bele a szövegbe, és élvezhetőbb. Igen egybe küldtem be, de nem gondoltam, hogy ennyire b*lfácán aki berakja a történetet az időzített megjelenésre, mert ne gondiolkja senki, hogy naponta foglalkoznak vele.

Húúú, ekkora szöveg, és egyben?

Házasság Extrákkal.
---
Kedves Szupport!
A történetben van egy NEM korrekt szál. Az, hogy 58.659 karakter.
Ha azt veszem, hogy megjelennek itt nyolc ezres, tíz ezres szövegek is, akkor ez a szöveg szerintem megérdemelt volna minimum hét, de szerintem nyolc megjelenést, hozzá tartozó VIP tagsággal, a fejezetek ezt lehetővé teszik.
A fordításban munka van. Ha a "Háború és Békét" fordítanám le, vajon az is egy megjelenést érne meg?
A feltöltési feltételek között szerepel, hogy 5.500 karakter a minimum szöveg. Ez nagyobb.
Kérem értékeljék újra a megjelenést.
 

"Gyorsan úgy döntöttem, hogy jobb ha én is játszok."
Imádom az angoloknál, hogy elmagyarázzák, a döntést.
"Tudatosult bennem, hogy teljes erekcióm van. "
Tudatosult bennem, hogy ebben ártatlan vagy, ezért nem is cikizlek. Sokan azt hiszik, könnyű élvezhető történetet írni, valószínűleg a szerző is így gondolta. De nem fog sikerülni. Lásd az én írásaímat, nekem sem megy.
Az ötlet jó, de a kivitelezés kidolgozatlan. Az ilyen 'stoper' szerkezethez a történetbe bele kellett volna vinni egy kis paradizgalmat. Mondjuk, az öregkori énje látogatja meg, aki elmondja, hogy "kiélte" magát, és ő is önmagától kapta meg a szerkezetet, pont a mai napon. (Ez egy "bootstrap" paradoxon.)
De ezer féle képpen el tudom még képzelni hogyan lehetne összekuszálni a szálakat. És ha ebbe belekavarjuk még a szex-et is, akkor a "Nagypapa" paradoxontól kezdve, az "önbeavatkozás" paradoxonon át, a "predestinációs" őaradoxonig minden összejöhet.
Szóval nem a te hibád, hogy "lapos". (És az sem, hogy "okostojás" vagyok.) 🙂
 

Látszik, azért dolgoztál vele.

Ha volna módom rá, a korábbi fordításaimat mind újra elkészíteném. De ebben a rendszerben ez nem kellően kivitelezhető. 
Vagy azt teszem, hogy kijavítom, beküldöm és kisírom, hogy cseréljék ki valamelyik szöveget,… (ekkor a kommentek elvesztik az aktualitásukat)
vagy pedig azt teszem, hogy az újrafordított szövegnek új nevet adva, újra beadom. … (ebben az esetben önnek a "Déjà vu" kommentek, ami szerintem "ciki")

Látszik szerintem, hogy dolgoztál vele.
Magamból kiindulva, miközben fordítom a szöveget, és élvezem a szöveget haladok, de amint nem élvezem, abba hagyom.
Ha valamilyen indíttatásból, (elkötelezettség, stb) mégis a végére érek, akkor hagyom egy kicsit ülepedni a történetet magamban.
Ha másnap még mindig úgy gondolom, hogy érdekes a történet, akkor publikálom (vagy küldöm el a segítségeimnek, aki átnézik a magyar helyesírás szempontjából).
De azt hiszem ez egy olyan történet, amit magára hagytam volna.
De fel a fejjel, legközelebb jobban sikerül.

Szerintem az zavarhat, ami egy magyar füldek disszonáns, hogy hogyan nevezhetnek egy nőt Alexnek.
Nem egyedüli eset. Gyerekkoromban volt egy angol nyelvkönyv, amiben valami olyasmi volt, hogy "John és Jo házasok" (vagy valami ilyesmi). Első nekifutásra nagy derültséget keltett az osztályban, hogy két férfi. Pedig nem és azóta több Jo-val találkoztam, férfival és nővel is.

Annyi kategória keletkezni így. Csak gondolj bele, hogy ugyebár vannak a nagymellűek, a kismellőek, a nagyseggűek, a kisseggűek, a magasak, az alacsonyak, a törpék,… a kerek csokoládék, a szögletes csokoládék, a háromszög alakú csokoládék, a töltött csokoládék, a töltetlen csokoládék, a mogyprós csokoládék, a mazsolás csokoládék, a karamellés csokoládék, a diós csokoládék, a fekete csokoládék, a tej csokoládék, a keserű csokoládék, … 
 

Azt hiszem nem annyi VIP-et kaptam, mint ahány rész, de szerintem eleget kaptam.

Azt hiszem - mivel nem én daraboltam -, ilyenkor azt kellene számolnod, hogy "összesen" hány karakter. Épp ezért nem adtam semmilyen iránymutatást, hogyan tegyék ezt meg.

Húsz sorban leírom húszszor, hogy "hipnózis", még az is közelebb álla hipnózis lényegéhez, mint ez a gumibugyi.

Azt hiszem, az az érzésem, hogy ezek a művek egy füzet sorozatban jelentek meg és ezért a szerzőt oldalra fizették, valamint maximálva volt a kifizethető összeg, mert egy-egy füzet 2-3$-ba került. 
A legújabb történetben is vannak ismétlődések, de bocs nem volt rá energiám kijavítani őket.
Viszont ha a leadott anyagot leadás előtt átnéznéd, szívesen kijavítom a meglátásaid alapján. A legújabb történetben olyanok ismátlődnek, hogy amikor elélvez, hol hagyja, meddig hagyja, mit csinál azaalatt, amig meddig benne. Azt hiszem a szerzőnek vannak kaptafái, és mivel annyit nem fizettek neki, ezekből a kaptafákból fabrikált össze valamit.
Ha ráért volna, sok olyan részletet egy-egy fejezetben kifejthetett volna, amit egyébként meg kellett magyaráznia.
A történet kerete világos, az író vallási, politikai nézete világos, ő se fordított rá túl sok energiát, szerintem nektek se kell fölhúznotok magatokat a hibákon.
 

Nem értem, a szövegből nem derül ki, hogy a srác miért ál ott a könyvespolcnál, hisz a könyv ami a kezében van, egyik könyvre se hajaz a polcról.
A másik amikor a srác levetkőzik, miért veszi le a szemüvegét?

A lányon a farmer tök jó volt, kár, hogy hamar lekerült róla.
 

vow, ha pár centi levágnék belőle, pont ilyen lenne.

Találtam egy bejegyzést a következő fordításom végén:

Thank you for your patronage! If you enjoyed this story, please check out other books by Jack Ryder on Amazon Kindle. Your comments are always welcome at: jack.ryder4@aol.com 
 
Public Display, Private Affair, Brazenly Entitled, Step Monster Jane, Brazen Brat Affair, Uncle Jack’s Fetish, Uncle Jake’s Cabin, Aunt Ricky’s Ranch, Summers With Aunt Jane, Rainy Day Offer, Taboo Summer, Taboo Swap, Sinful Summer, Double Trouble, Taboo Passage, Taboo Intentions, Intimately Familiar, Secrets In The Attic, Layover, Taboo Hungers, Taboo 4th, Fluffy MILF club 1 thru 6… and MORE! 

---

Tehát nem csak ez a három novella van.

Jack Ryder-nek a Z-Library-n (a 13millió könyv közül) 3 novellája van fent, amelyek az Amazon-on található gyermekkönyvekttől merőben eltérnek. A chatGTP azt mondta, hogy "… nagyon sok író használja ezt a nevet, és nem biztos, hogy minden Jack Ryder azonos személy. Ha konkrét könyvekről van szó, akkor azt ajánlom, hogy ellenőrizd az adott könyv adatait, hogy azonos-e az angol Jack Ryder íróval."
Neked tetszik a stílusa. Ez szubjektív. (Az én véleményem) Viszonylag könnyen lehetett fordítani. Én arra tippelnék hogy az Utah állam beli amatőr író, akinek a töke tele van a "egy bizonyos vallás" a politikát behálózó korrupcióival, és elégedetten tűzi felnőtt-tollhegyre a hasonló történeteit. Ennek a novellának a képei számomra sötétek, sötét háttér előtt képzelem el. (anélkül, hogy spoilereznék) a könyvtárszoba, a szauna, étkező a limuzán hátsóülése, stb. mind-mind számomra sötét. Talán kettő ez alól kivétel, az út haza, és egy későbbi sajtótájékoztató.
Ha rámbizták volna a történetet, azzt a részt, hogy besurran a kollégiumban lányok bugyogójába, hogy aztán arra hivatkozva, hogy a papa nem ad zsozsót, … azt a részt egy egész epizódban fejtettem volna ki. És akkor nem kell magyarázkodni, hogy miért kell hazamenni, meg - valjuk be - kalandosabb is lett volna.
Összességében számomra egy tizes skálán HÁRMAS.

Köszönöm, szívesen fogadom, ha találsz bármikor a jövőben hasonlókat. Egyáltalán nem veszen kekeckedésnek, tanulok belőle.

Szuper, legközelebb figyelni fogok rá, bár ebben ebben a történetben (a következő részekben) már ezek benne maradnak.

Például, szerintem az, hogy kinek milyen hosszú és vastag, a magyarban talán csak akkor kellene kiemelni, ha szánakozást szeretnék kiváltani a méretek miatt. … vagy Kit érdekel, hogy a melle milyen méretű? Nagy és kész. Az hogy milyen alakú, állagú, színű, hogyan viselkedik, ha megfogják, vagy lengetik, az megint más téma. Talán ez az implantátum-kultúrából ered. Azt kell lesni, hogy kinek milyen a teste. A magyarban elintézik azzal "A méret nem számít, csak ügyesen bánjon vele." Egy amerikai valószínűleg ilyet nem mond, mert ott a méret igenis számít. Hányszor hallja az ember, hogy "Adhatom menüben?" .
 

"néhány amerikanicizmus" - Komolyan érdekelne, mik azok, hogy tanuljak belőle. Az abaj, hogy minél többet használod az angolt (bár még magyarul álmodsz és gondolkodol) annál több ilyen "izé" tapad hozzád, anélkül, hogy észrevennéd. Amikor fordítani kívánod, nem veszed észre. Pl. "A kezével lejjebb dörzsölte". Azt hiszem a magyarban, ha dörzsölsz, simogatsz valamit, azt a kezeddel teszed. Így azt kiemelni, hogy azt a kezével teszi, csak igen kiemelt esetben szokás mondani. De ezer más ilyen helyzet van, amire csak sok-sok fordítás után és magyar nyelvi lektorálás után lehet csak rájönni. 
A klisékre azt mondanám, meg kell barátkozni vele, ha valaki ilyeneket olvas, mert nem egy szépirodalmi mű. 

I did my best.

Érdekes 🙂

Kényelmesen olvasható. Köszönöm.

Amennyire kevés volt a párbeszéd az első részben, annyival hosszabb ez a rész.
Szerintem olyan hosszó, hogy akár két részben is be lehetett volna adni, és most itt toporognánk, hogy na mi lesz már.

A nyelvezete igen réteg nyelv. Talán egy kicsit zavaró, de meg lehet szokni.
Szerintem sokat kellene írnod és rátalálsz a hangodra.
 

"Jen stroked Johns dick for another minute before she remembered that Sean and Brad were standing right next to them. She turned her head and was immediately shocked as she realized they were staring at her, just feet away, sporting huge hard ons in their pants. "
"Jen még egy percig simogatta Johns farkát, mielőtt eszébe jutott, hogy Sean és Brad ott áll mellettük. Elfordította a fejét, és azonnal megdöbbent, amikor rájött, hogy alig egy méterre tőle bámulják őt, hatalmas merevedésekkel a nadrágjukban."
"Anyám vagy egy percig verte John farkát, amikor eszébe jutott, hogy nincsennek egyedül. Körülnézett és megdöbbenve látta, hogy alig egy méterre tőlük Sean és Brad álló cerkával a gatyájukban bámulják a jelenetet."
Elhiszem, hogy az van odaírva, de a teljes szövegben sok a szereplő, így jó lett volna, ha legalább a mesélő szemszögéből egyszerásítve van, hogy ki kicsoda.
 

Aranyos történet.

• Semmi értelme a szöveg szerkezetét bírálni, ez fordítás és nem írás. Egyébként amit hosszúnak tartasz, az szerintem előjáték, amelynek során kiderül, hogy a papa félre jár, amit persze a huszonkét éves srác észre se vett.
• "National Nude Day" július 14. valóban létezik , de nem Akt-oknak fordítanám. Létezik egy mozgalom, amelynek "Natúrizmus" a neve. Nem lehetne-e "Natúristák világnapjá"-nak fordítani?
• Létezik még egy nap a Wiki szerint, "Natúrista Kertészkedők Világnapja - Május első szombatja".  De van "Natúrista Tökfutás", "Natúrista kerékpározás", "Natúrista Nők a Jegesmedvékért", "Natúrista Öbölátúszás", sit.
• "Sokkal hívogatóbbnak tűnt, mint az iskolai lányok." - "It looked way more inviting than my FWB's from school."  Azt hiszem a fordítás nem adja vissza, hogy azok az iskolai lányok mind megvoltak neki, érzelem nélkül. Talán lehetett volna azt mondani, hogy az "iskolai nőm".

De nem szőrözök, továbbra is az a véleményem, hogy jó a történet, és köszönjük, hogy rátaláltál és lefordítottad.