S

alf

ör

alf

öz

alf

ős

történetek - Attila

Attilát Feri mutatta, illetve ajánlotta be. Ő is abban a minisztériumban dolgozott, ahol Feri, csak jogászként egy másik főosztályon.
Attila egy jól szituált 50-es, nagyon kellemes modorú ember volt, normál testalkat, kb. 175 magas. A beszélőkéje is könnyen megjött, nem sokat kellett várni, hogy rátérjen a sztorijára.

A történetem jó tíz évvel ezelőtt esett meg. Még negyven sem voltam, feleségem, Rita meg 34. Ő egy cégnél angol/olasz levelező, én jogász a minisztériumban, két gyerek, családi ház, nyaraló Agárdon... szóval éltük a kellemes kis életünket.
Rita cégéhez jött egy új, vele egyidős kolléganő. Zsófiék harmadik ment már az óvodába és ezzel ő visszalépett a munkaerő . Azonos irodába, azonos munkakörbe kerültek, csak ő angol/német nyelvterületre. Jól tudtak együtt dolgozni, nagyon hamar össze is barátkoztak. Egy idő után este otthon már más sem volt a téma, mint így a Zsófi, úgy a Zsófi. Hónapok teltek el és nem vesztek össze, nem kezdtek áskálódni egymás ellen, ahogy ez egyébként a nőknél szokás. Úgy tűnt, testi-lelki jó barátnők lettek.
Mentek a hónapok, de a két lány barátsága nem lanyhult. Olyannyira nem, hogy hivatalosak voltunk hozzájuk a névnapjára. Szép májusi nap volt, amikor beállítottunk hozzájuk. Ők is kertes családi házban éltek, csak Budapest másik felén. Idilli képbe léptünk be: a kertben emberek, pohárral a kezükben iszogattak, beszélgettek, gyerekek rohangáltak, játszottak. A mi két lányunk is hamar feltalálta magát. Én nem tudtam kit kell keresni házigazdaként a tömegben, mert még sosem találkoztam sem Zsófival, sem a férjével Palival. Egyszer csak egy kis alacsony, anyukás testalkatú nő indult meg felénk kitárt karokkal. A két csaj úgy örült egymásnak, mintha nem előző nap találkoztak volna utoljára.
– Édesem, bemutatom neked az én barátnémat, Zsófit. – fordult felém a feleségem.
Zsófi kissé közelebb lépett és határozott mozdulattal nyújtotta a kezét.
– Berényi Zsófia. Férjezett néven! Egyébként Pintér. – mosolygott és egy kis pukedlizott.  
– Nagy Attila. – mutatkoztam be én is. Ahogy fogtam a kezét és a szemébe néztem tűnt fel, milyen csinos kis arca van. Hófehér bőr, hegyes orr, kék szemek formás ajkak és platinaszőke haj.