salsa hozzászólásai

Dehogy hanyagolom! Már a bőröm alá furakodott őnagysága. A végére teljesen becsavarodok tőle 🙂. Majd elolvasom pihenésként a Tüskevárt, az mindig megnyugtat.

Nem állt szándékomban, de olyan felszabadultan gördül a történet. Nem lehetséges, hogy ti ezt a közös írást... élvezitek? Valamikor régebben azt írtam a fórumon, hogy a nők fantáziája színesebb. És egymás után hozzátok a bizonyítékokat, ti is és a többiek is.

Minden adott (tehetség, történet, stílus) ahhoz, hogy ez az év egyik legjobb sorozata legyen. Alig várom a folytatást. Ti egy szuper páros vagytok.

Semmilyen közöm nincs az AI-hoz, soha sem próbálkoztam vele. Idegen tőlem a gondolat, hogy bármire is használjam. És persze a koromnál fogva az informatikai ismereteim is hiányosak. De talán egyszer..., bár nem akarom, hogy egy művi világ bármilyen szinten rámtelepedjen. Én még analóg módon vagyok huzalozva. Lassan kiállítási tárgy leszek egy vitrinben. 🙂

Még a hazai dótörvényeket sem ismerem, mert vagy 20 éven keresztül a munkáltatóm rendezte, nyugdíj óta meg már nem téma. Biztosan az lehet a háttérben, amit leírtál. Az eredeti műben sem részletezi. Megpróbáltam magamban elképzelni egy 300 millás festmény gyűjteményt és hát nem egyszerű. Gondolom a szimpla proli irigység miatt.

"Vagy akár nekem., mint tanítványnak". Dehogy vagy te tanítvány! Te egy író vagy önálló jogon, én meg nem. Nem becsülöm le a fordítói tevékenységemet mert sok örömet okoz, de a helyén kezelem. Talán lehetek egy színvonalas fordító, de író biztosan nem. Ha egy összeollózott sztorit hoznék össze, el tudnám rejteni, hogy rájöjjenek, de én tudnám, hogy az csalás. Csapjam be azokat akik segítették a munkámat a véleményükkel?
Semmivel nem lenne több. mintha ráereszteném a mesterséges intelligenciát pár száz itteni történetre és azután gatyába ráznám kicsit. Ugyanaz lenne, mint amikor a translate fordításán molyolok.
Arról nem is beszélve, hogy ti lányok mennyi emeltetek az utóbbi időben az oldal színvonalán. Te, te és Arya, Éva és Lola külön és együtt, Kexi és Kékég szintén.
Jó látni.
Jól van ez így ahogy most van. Az írók jó kis történeteket töltenek fel - mint te is a mai napon - a fordítók pedig keresgélnek és szerencsés esetben élvezhető írásokat prezentálnak az oldalon.

Nagyon jó, hogy függőben hagytad a választ. Mindenki a maga szája íze szerint képzelheti el a folytatást. De ha mondjuk egy 'Anzix a Bahamákról' című történet lenne a következő...

Régen volt ilyen élvezetes kommentsor egy történet alatt. A szex-problémák megmozgatták az olvasókat. Ha valamikor ősszel szabaddá tennétek 2-3 napot, megköszönném, mert annyi gondom van, hogy az egész rendelő rajtam túlórázhat. Ennyi idő csak a beszélgetésekre kell, a terápia más tészta. 😉Hozzáadódik, hogy írás fóbiám is van, azzal is kezdenem kell valamit. Nagyon várom a folytatást.

Tisztelt Törté-Net!
A Wendy sorozatnál. az "Előzmény-Folytatás" sorból kimaradt a 3.2 fejezet.

Meg tudod fogalmazni mi lenne az? Nem véletlenül neveztem mesének az első rész bevezetőjében. Innen a történet kezd kicsit eltávolodni a realitástól. Tony egy dugás után 300 milliónyi eredeti festménnyel árasztja el a lakást. Aha, persze... És lesz még pár ilyen húzás.

De igen, fordítani egyszerűbb... legalább is nekem. Megpróbálom röviden kifejteni, miért.
Az eredeti mű eleve ad egy sorvezetőt.
Adott már a történet cselekménye, szereplői, azok jelleme (már ha valóban történetről van szó).
Érezhető a szerző stílusa... mostanában szeretem, ha humor is felcsillan a történetben.
Ha például kiderülne, hogy inceszt sztorit jobban írok mint mást akkor arra állnék rá- és egysíkúvá válnék-, pedig mostanában ritkítottam az ilyen típusú fordításokat.
A fordításoknál lubickolhatok a témakörökben. Mostanában a humort is tartalmazó történeteket vadászom. Az is egy nagy kihívás lenne.
Szárazon, tömören írok ha magamtól csinálom - a műszaki múltamat nem tudom levetkőzni.
Szeretem a keresgélést, a"megtaláltam!" érzését, és a kíváncsi várakozást: vajon milyen lesz a fogadtatása, hányan olvassák el?
Ceterum censeo: a suszter maradjon a kaptafánál.

Próbáltam, de nagyon siralmas eredménnyel. A szorgalom és a tehetségtelenség mintapéldái lettek. Minden művem olyan lett mint Napóleon kardja: hosszú és lapos. Nem megy és kész. Soha nem érném el az itteni írók színvonalát. És ez nem kishitűség.
Jobban áll nekem a fordítói tevékenység és ebben is megtalálom az "alkotás" örömét. Akiknek a munkásságát itt követem azok sokkal jobban csinálják és mindenki jobban jár- főleg az olvasók- ha nem kontárkodok bele az írók dolgába.

Pedálozok erősen, hogy a sztori ne okozzon csalódást. Mire befejezem, nem tudom mennyi kedvem marad még a fordításhoz. Közeledünk a feléhez.

Nehogy már feladd. 🙂 Eddig azt tapasztalom, hogy a lányok szépen emelik az oldal színvonalát. Itt volt az ideje, hogy az orrunkra koppintsatok. A szövetséged Kexi-vel nagyon jó ötlet volt, és lehet, hogy nem érzékeled de az önálló műveid is szép egyenletes vonalban javulnak. Attól, hogy nem kommentelek még olvasom őket. 🙂 A pontozási kedv meg kicsit lanyhul, és az a gyanúm, a személyes szimpátia többet nyom a latban, mint az írások erényei. Abban igazad van, hogy a hozzászólások fontosabbak. Meg az olvasók száma.

Teljesen egyetértek. Hosszú idő óta ez az első olyan mű amelyiknél nagyon várom a folytatást. Gratulálok a szerzőknek!

Kedves Titti és Éva!
Még egy fordításomat sem elemezték ki ennyire. Köszönöm. (Nemrég Miriam valami ilyesmit emlegetett és hiányolt a fórumon)
Arra nagyon kíváncsi lennék hogyan változnának meg a történet súlypontjai illetve a felvonultatott karakterek, ha egy nő is lefordítaná a nulláról indulva. Biztosan nagyon tanulságos lenne mennyire más szemszögből közelítene ő a történethez. És ha még alapos (amerikai) angol tudása is lenne hozzá, na az lenne az igazi. De nem várhatom el, hogy valaki egy már megjelent sztorit duplikáljon, főleg ha az ilyen hosszú.
Ami a hedonizmust illeti a folytatásban a szerző kiterjeszti a szexen túl az életmód más területeire is, így teljesebb képet ad a fogalomról (gasztronómia, italok, érdeklődési kör, utazás). És persze az üzlet, hogy mindezt legyen miből finanszírozni mert a hedonizmus remek dolog lehet - ha van rá fedezeted.

Lentebb válaszoltam, de mindig elfelejtem bekapcsolni. 🙂

Lesz néhány fejezet ahol megfordul az arány és jóval több lesz a munka meg a történet is. Itt pl. azért érzed úgy, mert az eredetileg összefüggő fejezetet kettébontottam. De ha egyben hagyom azért szólnak meg mert túl hosszú. 
Szívem szerint 12 helyett 3 maratoni szakaszban töltöttem volna fel, de itt az nem megszokott. Ennyi kompromisszumot be kellett vállalnom. Jutalom-nap vonzata nincs, mert szabad hozzáférésű sorozatként kerül fel. Olvasókat szeretnék vele gyűjteni, nem napokat. Abból van elég, és olvasószámban sokkal jobban járok.
Köszönöm a dicséretet. Kicsit több mint egy évnyi tevékenység után ezt amolyan "vizsgamunkának" tekintem, ezért erősen odafigyelek. Már csak azért is mert ki tudja  mikor találok még egy ilyen történetet.

A szabadszájú, vadóc Mary a kedvenc csajom ebben a regényben. Szépen kiegészíti Wendy kicsit sápadtabb karakterét. Az ő barátságuk a történet gerince.

Az írói profilomnál találsz egy mail-címet. Írj rá egy kis levelet, és pár napon belül elküldöm. PDF formátumban jó lesz?

Eddig nagyon jó. Ha van még kedved megírni Judit egy-egy kalandját, akkor ne fogd vissza magad, és ez egy brilliáns sorozattá érik.

Lentebb válaszoltam.

Nagy becsben tartom a véleményed is, a vágódeszkát is. Ahányszor feltöltök egy fejezetet ránézek és arra gondolok: vajon kapok-e vele jutalmul néhány paskolást? Viszont, ha következetlenséget vagy pongyolaságot találsz azonnal vedd elő a sodrófát is, nehogy elbízzam magam. 🙂 Hajlamos vagyok rá, de messze még a vége. A történet negyedénél tartunk...

Köszönöm, nagyon jólesik a dicséreted (ahogy 'sportyman-é is). Makacs egy nőszemély volt, nem adta magát könnyen, ezért nagy figyelemmel kellett bánni vele. 🙂

🙂 Yoda mestertől azt tanultam, hogy "a sötét oldal nagyon titokzatos" és mire megfejteném a titkait addigra oda a maradék ifjúságom. A teendőm most is világos: öreg kutya ne tanuljon új trükköket. Legjobb ha csak álmodozik a sötét oldalról mert ha belekóstol, lehet menet közben viszi el egy infarktus. ( amikor Luke belepillantott, számára a legrémisztőbb önmaga sötét oldalának felismerése volt).

Azért érdekelt a téma, mert az asztalon van egy- Laci megfogalmazása szerint- "light s/m"- történet fordítása, és némileg megkönnyítette volna a dolgom, ha tájékozottabb vagyok ebben a világban.

... és akkor most nagyokat pislogva hátradőlök, és kérek egy szivarkát a konyakom mellé.
Két, a témához  jelenleg itt legjobban értő beszélget egymással. Nem maradt hely a kis naiv csodálkozónak. Semmivel nem vagyok közelebb a megértéséhez. Pedig úgy tűnt, mintha 'Wader' eredeti célja az lett volna, hogy közelítse hozzánk ezt az egészet. Már a részleteknél tart a diskurzus, pedig amikor megpendítettem a lelki aspektust, nekem még azt mondta, hogy túl gyorsan előreszaladtam.

"egy pályán kívüli amatőr" vagyok, ahogy írtam is. Akkor most egy darabig csendben leszek amíg felfogom a dolgokat.

Most már aztán csak beledumálok, ha eddig végig követtem az eseményeket. Mellőzném a tudományos és lexikon-meghatározásokat és tekintsétek egy pályán kívüli amatőr locsogásának.
A fájdalom: jelzés a testednek, hogy a megszokottól eltérő intenzitású behatás érte, ami történhet gyorsan, és lassan kifejlődve is. 
Közelítheted a kezed lassan is a gyertyalánghoz, és úgy is, hogy "elcsippented" a lángot az ujjaiddal. Első esetben egy kellemes szakaszon átjutva és fokozatosan felerősödve ér az inger és egy ponton túllép a megszokott mértéken. A fájdalomküszöbödtől függ, hogy mennyire közelítheted meg a gyertyalángot, ez egyénenként változik.
A másodiknál az inger egy pillanat alatt épül fel. Okozhat reflex-szerű öntudatlan reakciót és amikor lecseng megtolhatja az adrenalin szintedet és közben áthaladhat egy-egy kellemes fázison is. Többször ismételve a tested már valamelyest "ismerősként" fogadhatja az ingert, gyengülhet a reflex hatás és a kellemes szakasz szélesebbre húzódhat.
Itt lehet egy olyan pont ahol a kíváncsiság, vagy a hosszabban tartó kellemes hatás miatt igény támad a behatás gyakoribb megismétlésére. És itt a "rossz" fájdalom egy kívánatos jelenséggé válhat, beleegyezhetsz abba is, hogy ne te okozd magadnak (mert akkor még váratlanabb), és megengeded valakinek, akiben megbízol.
Azt, hogy ez milyen úton válik az örömszerzés forrásává, arról nem tudok értelmeset mondani. Lehet, hogy az eddigi okfejtésem sem volt az... De tettem egy próbát, szedjétek ízekre, nyitott vagyok rá, mert tanulhatok valamit és megértőbbé válhatok ezzel a szexuális jelenséggel szemben. Mert létezik egy látható méretű körben, és annak oka kell hogy legyen.

Tetszett. A humora és a lendülete is. Teljesen elfogadható a nem s/m kedvelők számára is. Minden beleszólás nélkül: ez egy jól folytatható, humorral felturbózott történet lehetne, ha gondolod... Az úgyis hiánycikk az oldalon.

Amikor megjelenik egy epizód, utána kb. egy hét múlva töltöm fel a következőt. Ha erre rászámolod a két hetet ami a megjelenésig várhatóan még eltelik - ha sok beküldött mű van akkor lehet pár nappal több is-, akkor tartani tudom az első fejezet bevezetőjében említett 3-4 hetes ütemet.  Talán mehetne sűrűbben is, de a fejezetek hossza miatt időt kell adnom mindenkinek, hogy a saját kényelmes ritmusában olvashassa.

A "Wendy" hiányos felcímkézése nem a szerkesztők hibája, hanem az én lustaságom volt. Beküldéskor egy "fő kategória" megjelölése lehetséges, a többit lent a "megjegyzés"-nél lehetne felsorolni - mostantól meg is teszem. Abban igazad van, hogy az általam bejelölt "hetero" jelölés se jó, mert zömmel leszbi akciók folynak. Igazából nagyon megörültem annak, hogy végre egy hosszú történet, ami nem incest. A jövőben jobban figyelek a címkézésre.

Arról nem is beszélve, hogy olcsóbb, anyagtakarékosabb és női kézben sokkal kíméletesebb mint egy sodrófa. Ha pedig olyan dísznek gyártottat is tudsz venni amire szép matyó mintákat is festettek, az csak növeli az élvezeti értékét.

Határozottan úgy tűnik, a nyeles vágódeszka ezennel bekerült a köztudatba. A mai másik történet kommentjeiben is felbukkant. 🙂 Az biztos, hogy holnaptól jó pár napig vigyorogva ülök le a reggelimhez... és sokkal nagyobb tisztelettel fogom elmosni is.

Köszönöm. 🙂  Igazából semmivel nem érdemeltem ki, hogy az avataromat egy történet szereplőjévé tetted. Részemről egy az egyben teljesen vállalható. A hálámat megpróbálom majd fordításokkal kifejezni. Az említett mű fordítása közben valóban egy kis türelmetlen izgalmat éreztem és alig vártam, hogy a napi elfoglaltságom után folytathassam. Már ezért a gesztusodért bőven megérte a belefektetett munka.

"Salsa boldog házassága". A három állításból csak kettő igaz egyszerre.
Salsa boldog - de már nem házas
Salsa házassága - egy idő után nem (volt már) boldog
boldog házasság - létezik de salsának nem jött össze az ásó, kapa, nagyharang.
Az pedig, hogy nem ismersz, nem tudsz rólam semmit - és jól van így - szerintem könnyíti a dolgod, mert olyanná formálod a karaktert amilyenné akarod. Én pedig nem veszem magamra, mert kizárólag a történet szabja majd meg, milyen legyen.
Wendy meséjének eddig kb. az egytizede jelent meg. A dicsérő szavaitok egyben felelősséget is helyeznek rám, mert nagy égés lenne elmismásolni a hátralévő fejezeteket. Majd igyekszem megfelelni.

Teljes felhatalmazásod van a "beleszóláshoz". Én pedig behúzott nyakkal csak figyelem az ötletek áramlását köztetek. Tartok tőle, hogy érdemtelenül sok figyelmet szenteltek a szerény személyemnek. De ha ebből egy jó kis történet kerekedik ki, akkor úgy érezhetem, hogy volt hozzá egy kis közöm.

A korlátlan alkotói szabadság nevében: persze, hogy használhatod. Tegyél nyugodtan a sub oldalra, inkább amolyan békésen együttműködő típus vagyok mint domináns, de az s/m történetekben tudtommal nincs ilyen. Talán ideje megalkotni egy ilyen karaktert is. Bár ki tudja, egy ilyen komfortzónán kívüli helyzet mit hozna ki belőle...

Volt már aki megkérdőjelezte, hogy egyáltalán fordítás-e amit csinálok mert nem tudom mellé felmutatni a nyelvvizsga bizonyítványom számát. 
Talán a jó öreg Freud tehet róla de a "gugli" szónál nekem mindig a "mugli" villan be (lásd. Harry Potter), a varázserővel nem rendelkező földi halandó. Valami ilyesmi lehetek a nyelveket tudó szerencsések között, de már késő változtatni rajta.
"Egy jó kis s/m történetbe" nyugodtan beleírhatsz ha kedved támad rá, bár távol áll tőlem az a világ, főleg a  keményebb fajtája. Ha megteszed, kérlek legyél velem kíméletes...🙂
Mondjuk legyek én a kis szerencsétlen mugli akinek eleinte nagy a mellénye, de élesben már nem bírja a nyomást és kudarcot vall a nehézsúlyúak között....

Nem olyan nehéz élet az. Szegről-végről én is "guglis" vagyok, hiszen nincs semmilyen értékelhető idegen nyelvtudásom. Mindössze többet kell vele dolgozni mint a "perfekteknek", és odafigyelni, hogy ne torzuljon el az eredeti. Kell egy szókincs, és el kell dobni a "fogalmazásgátlót".Az igazi kihívás: rátalálni egy történetre. Egy megjelent fordításra 2-3 jut, ami valamilyen okból megy a levesbe. Azért is fordultam a hosszabb sorozatok felé, mert azok megírásához is nagyobb odafigyelésre volt szükség az eredeti szerzőtől. Pl. napokig kínlódtam egy humoros-szatirikus írással, de el kellett engednem, mert olyan sok londoni szlenget használt a szerzője, hogy állandóan lepattantam róla. Be kellett látnom, hogy ehhez kevés vagyok, ide profi kell. Tudnom kell a határaimat és akkor megy a dolog magától.

Nagyon tetszett. Az ötlet, a stílus, a csavar... Gratulálok.

Köszönöm. Egy dicséret tőled - duplán számít, főleg ha nem úgy folytatod, hogy: "de, ..."
Tőled is azt kérem amit Titti-től: kritikusan olvasd.
Ezt a sorozatot tekintem az egy évnyi tevékenységem utáni vizsgának, ezért minden megjegyzés értékes.

Kedves Titti (és Arya)!
Ha a szakmátokba vág a történet nem erotikus része, akkor kérem, azt kritikusabb szemmel olvassátok,  és jelezzétek a hibákat mert tőlem eléggé távol áll a marketinges szemlélet. Volt pár pontja a történetnek, ahol nem voltam biztos abban, hogy korrektül adtam vissza az okfejtéseket. Igyekeztem, de az ezirányú tudásom némileg korlátozott. Minden szakmai megjegyzést szívesen fogadok tőletek.

A Literotica-n ez az írás hét fejezetben, egymást követő napokon jelent meg. Ott  naponta 15-20 írást közölnek. Az angolt mégiscsak 'kicsivel' többen beszélik és arányosan több az olvasó is. Ezt itt havi kb. 50-60 történet megjelenése mellett- tekintettel a többi kategóriára és szerzőre is- nem lehet megtenni.

Köszönöm az elismerő szavakat.
Nem tudom jó, vagy rossz hír, de még sok-sok szakmázás lesz. Két szálon fut a történet. Az egyik amolyan vállalkozás-fejlesztési tanfolyam. A másik Wendy erotikus útja a teljes hedonizmusig. Remélem azért a folytatás is tetszeni fog.

Kedves Lolamackó!
Muszáj volt nagyon odafigyelnem rá mert nagyon kicsi az esélye annak, hogy találok még egy történetet ami ennyire magába szippant. Bár férfi írta, ez csajszi- és ez ki is fog derülni- nem egy szex-játékszer, hanem egy az önmaga értékét pontosan ismerő okos nő. Úgy is bántam vele.

Kedves Éva!
Egy fordító mindig örül a dicséretnek, különösen ha egy ilyen jó írótól kapja. Köszönöm, sokat jelent nekem.
Tudod, az az augusztusi nap is úgy indult, mint a többi...
Akkor még nem sejtettem, hogy ez a vörös démon szembejön, megragad és egy jó fél évig rám csimpaszkodik. Fellélegeztem amikor kitettem az utolsó pontot. Ennyit még nem szöszöltem egy történettel sem.
Igen, ez maga az amerikai álom amit a szerző szépen elénk terít, mi pedig átsétálhatunk rajta. Siker a köbön, soha sehol egy probléma. Engedd, hogy vezessen, de egy szavát se hidd el egy pillanatra sem.

A legutóbbi feltöltésemet 1000+ olvasó látta, egyetlen hozzászólás nélkül. Abszolút nem zavar. (Valószínűleg elájultak a színvonalától 🙂 és miután felmosdatták őket, már nem volt erejük kommentelni). Az ezer megtekintésed a lényeg.
Sok olyan jó (és rossz) történetet olvastam én is ami után nem írtam egy szót sem, és csak nagyon ritkán pontozok. Már nem szeretek bírálni mert nem akarom senkinek a kedvét szegni (és pl. nálad ezt nagyon gyorsan el lehet érni ahogy látom) de attól még követek jó pár alkotót. Lehet, hogy sokan mások is így gondolják. Elolvassák, tetszik, nem kommentelnek de várják a következőt.

Bródy: Földvár felé félúton
Republik: A 67-es út
Elnézést, hogy belepofáztam...

Szóval csak eljutottál idáig is. A megjegyzéseid már nem a feltöltött írásokról, hanem a beküldő személyekről szólnak.
Az lenne a javaslatom, hogy sorold fel a nick neveket akiket még szándékodban áll kipiszkálni innen. Sokat tisztulna a helyzet és mindenki tudná mit várjon, mire számítson tőled. Rögtön mellé tehetnéd azt a listádat is, akit mindenáron itt akarsz látni függetlenül attól, mit tesz fel. Aztán azoknak a helyét akik inkább elmennek, pótolhatnád a saját műveiddel.
Csak halkan jegyzem meg, hogy aki itt publikál, az mind amatőr ha nem vetted volna észre. Úgy, ahogy te is az vagy mind "kritikusnak", mind "vélemény-vezérnek". Aki még az alapján pontoz, hogy te mit szólsz egy-egy feltöltött történethez azt pedig lassan már csak sajnálni lehet.
Pedig volt idő amikor számított az értékelésed de annak már vége.

Március elsején Wendy az útjára indul.