salsa hozzászólásai

Magam is meglepődtem, de kezdek szurkolni Máriának és az erdésznek 🙂. A többiek ellesznek valahogy. Ami nagyon tetszett: a nyelvezet, a szereplők beszédstílusa. Pl. a butus kis táncosnő "suk-sük" szövege. Mindenki a társadalmi helyzetének megfelelően szólal meg. Ez egy szépen elindított történet, de hát ez nem meglepő, hiszen ti meseszövésben nagyon jók vagytok.

Lentebb válaszoltam

Valóban nagy kedvvel fordítottam. Ez a blazírt, Marlowe-típusú figura a kicsit 'noir' ízű narrációval egészen más volt mint azok a történetek amelyekkel eddig összefutottam. Lehet, máshol megírtam már: vadászom a sablontól eltérő írásokat és ez kapóra jött egy regény lefordítása után. Nagyon örülök, hogy tetszett.

Hoppá!  Nem szöszöltök, egyből három szálon indítjátok a történetet. Bár még "csak" bevezetés, tetszik néhány eleme. Például a háttér. Még senki nem használta keretnek. Feudalizmus - minden függőségi, hatalmi és alávetettségi viszony melegágya. Az apa, a fia bármit tehet, ki meri felelősségre vonni? Érdekházasság, mint jövő a lánynak.
Az is tetszik, hogy 'in medias res 'indul a történet, nincs hosszú értekezés a múltról, és hogy ki honnan jött.
Összeszokott író páros. Minden adott egy érdekes, kiváló történethez.

Alapvetően egyetértek, de ha nem villantasz fel néhány példát akkor a megjegyzésedet nem tudom felhasználni a továbbfejlődésemhez.

Mi így is, úgy is az oldal doyenjének tekintünk.

(Bocs, de nem tudtam megállni, hogy ne tegyem ide.)

Szabó Borbála: Pornófilm nőknek

Szolid eleganciával berendezett konyhát látunk. Harminc év körüli, tökéletes alakú nő áll nekünk háttal, épp mosogat. Alulról fölfelé végigpásztázunk izmos, hosszú lábain, kerek csípőjén, karcsú derekán. Izgató, lassú, sejtelmes zene szól.
Hirtelen megnyikordul az ajtó. A nő összerezzen és hallgatózni kezd.
- Te vagy az, drágám? - kérdezi duzzadt, reszkető ajkakkal – Azt hittem, elutaztál három napra arra a konferen…
Ekkor egy borostás férfi lép a konyhába. A nő halkan felsikolt, csörömpölve leesik egy kanál.
- Ki maga?? Hívom a rendőrséget!
- Ne haragudjon, asszonyom, nem akartam megijeszteni. - mentegetőzik a férfi - Szájmon vagyok, az új szomszédja.
Tüzes tekintetét a mosogató nő szemébe fúrja, és búgó hangon hozzáteszi.
- Egyedül van a házban, Récsöl?
Récsölt zavarba hozza a váratlan kérdés, és kissé fel is izgatja, bár ezt egyelőre magának sem meri bevallani.
- Nos, igen, a férjem elutazott. De maga honnan tudja a nevemet?
A férfi szinte csak leheli a választ:
- Ki van írva az ajtóra.
Récsöllel forog a világ, reszkető térdei alig tartják meg a nőiesen törékeny testet. Az idegen folytatja az ostromot.
- Maga tehát most nagyon, nagyon, nagyon egyedül van, igaz, Récsöl?
- Hát igen, sajnos. Minden gond az én nyakamban, ugye az egész háztartás…
- Azt hiszem, én tudnék segíteni. Ha maga is akarja.
- Hogyan?
- Arra gondoltam, hogy…
- Hogy?
- Hogy elmosogatnék.
Rácsöl arányos testén rég nem tapasztalt borzongás fut végig. Tiltakozni akar, de mire felocsúdik, Szájmon már kiskötényt öltött és neki is állt a mosogatásnak. Récsölnek nincs ereje tiltakozni. Teljesen lefegyverzi a férfi határozott, mégis házias hangja.
- Milyen jól áll magának a kötény! - jegyzi meg halkan. A férfi bátorításnak veszi a szavait, és még szilajabbul vakarja az edényeket a fémdörzsivel.
- Istenem. Levakart egy tavalyi odaégést a serpenyőről! - álmélkodik a nő – Ezt meg hogy csinálta?
- Maga volt a múzsám.
- Ajaj, úgy látom, a teflonréteget is levakarta…
- Bocsásson meg, Récsöl, elragadott a szenvedély!
Ekkor a férfi hirtelen megpördül a tengelye körül és ellentmondás nem tűrő, mégis gyengéd hangon felteszi a kérdést:
- Hol tartják a porszívót?
A nő kezd pánikba esni. Érzi, tudja, hogy hamarosan beszippantja az őrült vágy, és akkor már nem lesz többé visszaút.
- Ne, ne, Szájmon! Ez nekem túl gyors! Hisz még alig ismerjük egymást. Maga fantasztikus férfi, és annyira házias, hogy az egész testem egy izzó kemencévé változott, amióta itt van, de értse meg: nekem férjem van, gyerekeim. Nem tehetem ezt velük!
A felajzott férfi azonban már nem figyel Récsöl szavaira. Mint a vérszagot szimatoló kopó, már csak a porszívót keresi.
- Tudom, hogy te is akarod. - üvölti és a csövénél fogva kivontatja a gépet a kamrából, zötyörögnek a küszöbön a műanyag kerekek.
Felbúg a porszívó, Récsöl tehetetlen vággyal bámulja a váratlanul jött takarítást.
- Maga bolond, a sarkokat is kiporszívózta? - pihegi - Megfordította a szőnyeget, és a hátulját is kiporszívózta…? Ohh, istenem, Szájmon. Nem tudtam, hogy ilyesmi létezik! Velem ilyet férfi még nem tett soha.
Szájmon letérdel a nő elé.
- Atkátlanítottam is. - közli – És most: mondd meg te, mire vágysz!
A nő elpirul.
- Nem merem.
- De igen! Tudni akarom! Miről fantáziálsz, amikor álmatlanul forgolódsz éjjelente, amikor éjfélkor felmosod a nappalit, vagy vécét súrolsz hajnali háromkor?
Récsöl szemérmesen előveszi a páratlan zoknikat tartalmazó zsákot. Szájmon szétteríti a tartalmát a szőnyegen.
- Boldog vagyok, hogy én lehetek neked az első. - mondja elcsukló hangon, és ütemesen párosítani kezd:
- Kék-kék, csíkos-csíkos, fehér-fehér, télapós-télapós. Aminek pedig nincs meg a párja, azt kidobjuk, kész. Elég volt ebből a rohadt zoknikáoszból!
- Ne, ne, ezt nem teheted! Ne dobd ki őket, könyörgök, Szájmon! Hátha meglesz még a párjuk!
- Ne hazudj magadnak, Récsöl! Hány éve őrizgeted őket? Három? Négy? Öt?
A férfi ellentmondást nem tűrően felnyitja a kuka fedelét és beledobja a zoknis zsákot. A nő elnémul, arcán csorognak a könnyek.
Szájmon a fülébe súgja:
- Neked is jó volt, igaz?
- Igen. Köszönöm, hogy megtetted.
Most kulcscsörgést hallunk. Récsöl szeme elkerekedik a rémülettől.
- Ó, istenem, hazajött a fiam! Menned kell!
Csakhogy már késő, tizenkét év körüli srác trappol be az ajtón.
- Csá, anya, helló bácsi!
- Szia drágám. Milyen volt a suli?
- Szar. Nem értem a prímtényezős felbontást.
Szájmon megfogja a vágytól már szinte kábult nő állát és maga felé fordítja az arcát.
- Récsöl, nézz rám! Akarod, hogy…
- Ne, őrült vagy! Ki ne mondd!
- Akarod, hogy matekozzak vele? Hogy elmagyarázzam a prímtényezőket?
Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a kéjtől felajzott nő nem bírja tovább, eszméletét veszti. Tökéletesen arányos teste összecsuklik az atkátlanított szőnyegen.

(Szabó Borbála: drámaíró, író, dramaturg, műfordító, színész)

'berher' vette észre, hogy Wendy történeténél a 2. fejezet végéről lemaradt egy jó nagy szakasz, és megtörik a történet logikája.
Pótoltam, a szerkesztők lecserélték a fejezetet, köszönet érte, és köszönet 'berher'-nek is hogy jelezte. Tanulság: jobban  kellene figyelnem (de nem mindig sikerül).

Ma lecserélték a 2. fejezetet, (a végétől korábban lemaradt kb. 20 000 karakter), így már teljes. Örülök, hogy észrevetted, és bocs a korábbi figyelmetlenségemért.

Igazad van, a második rész végéről elkallódott vagy 10 oldal. Az én hibám volt mert máshogy daraboltam mint a szerző. Kérném egy kis türelmedet, megpróbálom helyrehozni de pár nap kell hozzá, és ebben a kuka melegben alig fog az agyam. Gyakorlatilag elő kell bányásznom valahonnan a nyersfordítást. Ha elveszett, akkor újra kell fordítanom ezt a részt. És persze kicseréltetni a 2. fejezetet.
Köszönöm, hogy figyelmeztettél.

Ezt a történetet - eddig, egy hét alatt - nagyjából 750-en olvasták, és ez csak több lesz. Simán felfuthat több ezerig is.
(Most nyáron amolyan "uborkaszezon" van, látszik az el nem bírált történetek számán is. A megszokott 15-18 helyett sokszor 10 alatt volt.)
Harmincöten pontozták, kb. az olvasók 1/20 része. Nálam 1000 körüli olvasó esetén kb. negyvenen pontoznak, hatvan felett már kiugrónak számít. Szerintem az olvasók nagy része - a kedvencei szerzői mellett - nem előítéletes a többiekkel szemben sem.
Mindebből azt akartam kihozni, hogy nagyon sokan olvasnak, de csak egy töredékük pontoz, (nagyjából 100-120-ra tippelem a számukat), ők sem mind rendszeresen, ezért is érzem fontosabbnak az olvasószámot a pontátlagnál, ami csak egy viszonylag szűk kör véleményét tükrözi.

Némely pontozásos sportágban azt csinálják, hogy mondjuk 7 pontozó esetén kiveszik a legmagasabb és legalacsonyabb pontokat azután a maradékot átlagolják.
Itt ez nemigen működne, mert a sportban vannak pontozási kritériumok, ezen a platformon meg nincsenek ezért a szimpátia sokat nyom a latban. Van akinek a történet nem tetszik és lehet olyan is akinek a puszta létezésem, illetve zavarja, hogy egy napon jelentünk meg és odatesz egy alacsony pontot. Szíve joga.
Arról nem is beszélve, hogy egy hasonló szisztéma mennyi programozási melót jelentene.
Meg kell békülni vele, hogy aki feltölti a művét az kaphat hideget-meleget egyaránt. Pl. 30 pontozó esetén egy lepontozás jelenthet mondjuk 2-3 tizedet. Számít? Elveszi a kedvem?
Nem.
Ha tudom, hogy kihoztam magamból a maximumot az adott történetnél akkor is ott van a pakliban, hogy nem tetszhet mindenkinek.
Összefoglalva: a pontozás jogát senkitől nem vehetik el. Soha nem lesz "igazságos". A dolog méregfogát még mindig abban látom, hogy a több nick néven jelenlévőket kell megzabolázni valahogy, de erre sincs sok esély.
A fentieket figyelembe véve én még mindig a megtekintések számát tartom a leghasználhatóbb mutatónak.

Sajnos a szerző nem folytatta.

Körülbelül erről van szó. Az olvasókkal szemben állni a kötekedők meg elférnek a hátad mögött. Van ott elég hely.

A "balra a második ajtó" még odébb van. Egyelőre az elsőn mentünk be.

A Karib-tenger helyett idén a magyart választottuk (mint mindig). Az Édenkertbe majd akkor megyünk ha a csóró milliárdosok már megunták, és adnak nyugdíjas kedvezményt is.

Ahogy elnézem jól elvan itt egymással egy szűk kemény mag a "ki kicsoda és hány néven van itt jelen?" játékban. (Ságvári Endrének "32 neve volt" de a fasorban sincs). Mondjuk nem ártana valami limit, hogy egy IP címről hány nick néven lehet bejelentkezni mert a végén egy kolléga fog itt vitatkozni a 18 alteregójával, aztán ha összevesznek, megnézheti magukat.
Látom nem vesztettem semmit mert amíg nyaraltam csak a sértegetés ment, de az ezerrel.

Néhány apró megjegyzést engedj meg:
1. Ez fordítás, jelezhetted volna.
Az eredeti történet: The blowjob chair ---- Szerző: Syzoth ---- Literotica (2022)
Azért tudom már így kora reggel, mert én fordítottam és jelentettem meg a másik történet oldalon. 2024-05-30.-án jelent meg az ottani „Sentinel” nevem alatt.
2. Legalább a címet változtasd meg a hasonló akcióid esetén, hogy nehezebb legyen felismerni.
3. Én nem akartam itt megjelentetni, nem haragszom és nem zavar ha lenyúltad – a fordítók sem kérnek engedélyt az eredeti szerzőktől. Ezennel teljes mértékben átengedem neked, tekintsd ajándéknak és nyugodtan töltsd fel a további két részt is.

"... csak mi itt nagyon belterjesek vagyunk, nehéz bejutni idegennek."
Lehet, hogy nem is baj ha nehéz bejutni. Az önvédelem egy formája. Nem is bejutni igazán nehéz, inkább elnyerni a bizalmatokat. Saját tapasztalat. Előbb adnom kell, utána kaphatok tőletek.
Én sem szeretem a belterjességet, a klikkesedést (a nyugdíjazásom egyik előnye az volt, hogy kiszakadtam ezekből a mérgező munkahelyi körökből), de azt sem ha valaki berúgja az ajtót és azonnali feltétlen elfogadást vár mindenkitől. Ezt itt is eljátszották már néhányan.
Igazad lehet, egyszerűen megvárja amíg valaki válaszol neki és azonnal rátapad.
Ha ő a megtestesült AI akkor elemezgesse saját magát, ezzel egy olyan gödröt ás magának amiből nem fog tudni kimászni.
Ha reagálna erre a pár sorra, feleslegesen fárad, nála semmire sem reagálok a jövőben.
A magam részéről biztosan nem etetem tovább.

Nem lehet, hogy valaki a múltból új gúnyába öltözve?

AI alapú gyermekneveléshez:
Emlékszik még valaki Dr. Benjamin Spock-ra? A 80-as években jelent meg magyarul a „Csecsemőgondozás-gyermeknevelés” című világhírű könyve ami eléggé felforgatta a nevelési elveket az USA-ban és máshol is.
A jelenlegi AI egyik elődjének tekintem – ma már. Alapos kutatások nélküli ész osztás. Nekünk is megvolt. Hamar megszabadultunk tőle, mert minden problémáért az anyát tette felelőssé és ezzel olyan elbizonytalanodó bűntudatot oltott beléjük amivel sokan nem tudtak megbirkózni. Félév után ment a kukába. Akkor azt hittem azért mert más kultúrkörben írták és szembement a tapasztalatainkkal.
Évtizedes küzdelem volt az Államokban, hogy tompítsák a szülői bűntudat okozta károkat amit egyetlen könyv megjelentetésével előidézett azoknál akik megvették. Most képzeljük el, hogy nem a mi döntésünk megvesszük-e, hanem a képünkbe nyomják minden létező felületen a legjobb esetben is féligazságokat, AI elemzésekre hivatkozva...
Két generáció alatt kiöli a szülői ösztönöket.

A probléma halmazról amit okozott egy rövid összefoglalás:
https://wmn.hu/elet/30477-benjamin-spock-es-a-gyerekneveles-elavult-vagy-aktualis

Sajna a Dűne 'univerzumon' kívül éltem és élek. Mint ahogy a Star Wars, Star Trek, Potter, Gyűrűk Ura , Disney, valóságshow, meg mittudom én még hányféle univerzumok sem fogadtak be. Érdeklődés hiányában a legjobb esetben is csak valami érintőleges fogalmaim vannak róluk. Nem sznobizmusból, inkább a 'kötelező függés' iránti ellenállásom okán. Akkor most elárultam magam és neandervölgyinek számítok a magas műveltségűek között?

Egyetértek. Súlyos ára lesz. Kezdetnek az, hogy már most nem hihetsz el semmit amit eléd tolnak. Aztán meg majd jól öntudatra ébred,...

Kérlek, tarts ki! Még két feltöltés és - nagyjából augusztus közepén - megszabadulsz tőle. 🙂

Nagyjából igen. Ott olaj, itt szállodalánc. Csupa fényűzés és szex (amit a Dallasban ugye nem lehetett megtenni)
A történet a célegyenesbe fordult.

Olyan jól elcsipkelődtök Virággal, hogy mindig lelkiismeretfurdalásom támad amikor beleszólok. Az utóbbi időben visszafogtam magam de néha nem tudom megállni. Még dolgozom rajta és egyszer biztosan sikerülni fog csendben maradni.

Ne fordítsd meg a dolgot, kérlek. Bizonyítani a vádlónak kell. Andreasnak itt semmi tennivalója amíg a vádaskodást alá nem támasztják valamivel. Lassan népszokássá válik hogy a megtámadottra lőcsölik a bizonygatást a vádló meg csak hátradől és gúnyosan mosolyog.

Nem szóltad el magad sehol, semmivel. Mindössze felmerült bennem a kérdés, hogy miért oktat mindenki úgy, mintha egy kezdő fiatalka lennél. Lehet, hogy az vagy, lehet, hogy jókat mosolyogsz a válaszokon, nem tudhatjuk.

Engedjetek meg egy apró kérdést. Mégis miből gondolja mindenki hogy Zendaya egy hamvas fiatal lányka? Nem arról van szó hogy szeretnétek ha az lenne és elláthatnátok jobbnál jobb tanácsokkal - a sajat ízlésetek szerint? Itt senki azonossága nem biztos kép, név, közös ismerős és háttér nélkül. Bocsi hogy beledumáltam.

...És nem fogod elhinni! Az 1 millió dollár/négyzetméteres LuxTouch padlóburkoló lap létezik, nem az író találta ki. Kíváncsiságból utánanéztem a 'gugli'-ban:
https://www.google.com/search?q=lux+touch+flooring&oq=LuxTouch+floor&gs_lcrp=EgZjaHJvbWUqCAgBEAAYFhgeMgYIABBFGDkyCAgBEAAYFhgeMgoIAhAAGIAEGKIEMgoIAxAAGIAEGKIEMgoIBBAAGIAEGKIE0gEKMTI0OTZqMGoxNagCCLACAQ&sourceid=chrome&ie=UTF-8#vhid=WT3KMdTbqSbv8M&vssid=l

Ön- és olvasói ízlésparódia? Kövezzetek meg, de nekem tetszett. Lehet úgy is írni, hogy pontosan kimérjük a történet-szex arányt, ahogy a legtöbb olvasónak tetszik. Valahogy jobban szeretem azokat az írásaidat amiket a saját ízlésed szerint alkotsz meg, törekedve a hiteles környezetre (Szerencsés bűnbeesés). Ne térj el tőle mert ez a védjegyed, ebben különbözöl a többi írótól.

Wendy 49 árnyalata.
.. regénye alapján irta, rendezte, zenéjét szerezte és fényképezte
Lola Macko.
Szines szélesvásznú kooprodukció.
4 Oscar jelölés, 2 BAFTA díj, a berlini fesztivál közönségdíja.  😀

Dan - a borkereskedő - szerepét hagyjátok meg nekem. 🙂

Jó történet. Mint már észrevehetted, a hosszabban kifejtett történetek híve vagyok, és ide bizony kellett is ez a hosszúság. Nagyon tetszett.

Sima ügy. 10. Minden a helyén van, pont jó arányban. Emelem kalapom, még sok ilyet kérnék.

Salsát nem kell rávenni semmire, mert nem megy sehova. Mindössze magába néz és elgondolkodik azon, hogy milyen alapon hivatkozik etikettre amikor kéretlenül beledumál mások beszélgetésébe.
Le kell szoknom az "impulzus hozzászólásokról" mert szinte mindig rosszul sülnek el. Majd dolgozok rajta.

Velem nyugodtan diskurálhatsz tovább. Csak azt tudom biztosan, hogy valójában nem tudok semmit. De vedd figyelembe, hogy egy másik korszak maradványa vagyok más értékrenddel, és csak ugatom a modern hozzáállást. Nem szívesen minősítek se írást, se szerzőt. Leginkább csak akkor, ha tetszik. Segítek, de nem oktatok. Véleményt nyilvánítok de nem adok tanácsot. Látok és figyelek, de nemigen szólok bele semmibe kivéve talán, ha megszólítanak. A tegnapi kis megjegyzésem is csak a zavar volt az erőben.
A fordítás valóban egy játék amely időnként nagyon komolyra tud fordulni ha olyan az alapanyag. Ez hülyén hangzik, de ebben a műfajban is vannak veretesebb darabok főleg a sorozatok között. Ahogy az itteni írók művei között is. 
Merj hozzászólni bármi(ki)hez, a te véleményed ugyanolyan fontos mint másé.
Ma már 1-2 év egy generáció (a régi 10-12 év helyett). Ha így megy tovább, még az én életemben megint az ábécé végére érünk.

Valóban ügyesen térek ki a fel sem tett kérdések elől, főleg ha választ sem várnak rá.🙂
A jövőben jobban ügyelek a nyílt fórumok illemszabályaira és a minimumra csökkentem a megnyilvánulásaimat.
Nem értem én ezt a fentebb stílt tehát bölcsebb ha hallgatok.
Az "Univerzum" alatt a DC univerzumát értettem, elnézést ha félreérthető voltam.
Az Erő most veled van, velem csak volt valamikor a múltban egy messzi-messzi galaxisban.

Nem, nem irigykedek. Inkább zavarban voltam, mert a #1301-es bejegyzés után számomra homályba borult a párbeszéd. Villon-ig még csak-csak tudtam követni, onnan függöny. Kicsit a szerelmesek kétszavas „csak mi értjük” évődéséhez hasonlított, és nem akartam stílusidegen lenni amikor beleszóltam, ahogy te is stílusban maradtál.
Ha vissza lehetne vonni- mondjuk 5 percen belül- a hozzászólásunkat, megtettem volna mert amint megjelent azonnal láttam, hogy olyanba dumáltam bele amihez nincs közöm. Elnézést az érintettektől. Nincs nekem olyan kifinomult tudásom, hogy kötözködjek. Ritkán is teszem, ezt sem annak szántam.
A Jedik azon csoportjához tartozom, akik kihullottak az első féléves vizsgán. Róluk nem készült film, nem tagjai az Univerzumnak, de megteszik ami tőlük telik.
A bagoly önarckép. Így néztem ki minden reggel amikor beértem a munkahelyemre és megtartottam.

Ti most turbékoltok itten?

Szándékodban áll a történet végén felsorolt művek közül lefordítani valamelyiket? Látom, hogy rengeteg munka, de én biztatnálak, hogy gondold meg. Kettő közülük roppantul érdekelne.

A legjobbak között volt amit itt valaha olvastam. A történet, a szöveg, az illusztráció teljes összhangban volt, és ez ritka.

Már fenn van az egész sorozat.

„Aki kimarad, lemarad!” Így szólt pontosan - A 'Szaknévsor' szlogeje volt.

Ez egy örökös dilemma lesz ha hosszú történetet küldesz be. Nagyjából ötvenezer karakter felett már várható, hogy  'hosszúnak' találják, de az még mindig csak kb. 10-12 gépelt oldal. Ami egy történetnél nem sok. Azt javasolnám, hogy ha az írás- érzésed szerint- megkívánja, inkább vállald be a hosszabb fejezeteket, én is azt teszem a fordításoknál. 2-3 olvasó megmorogja de azzal együtt lehet élni.
('naiv1966'-tól pl. pont ma jelent meg egy 300 000 karakteres történet és a korábbi művei sem rövidek, mégis a legelismertebb írók között tartják számon.) Egyszerre úgysem tudsz mindenkinek megfelelni, ezért a saját elképzelésedhez ragaszkodj a művek tördelésénél is.

Az egész regényben összesen két helyen említi meg a szerző (több már nem lesz). Ez annyira elenyésző, hogy egyszerűbb volt benne hagyni, mint átfogalmazásokkal eltüntetni. A szerző sehol egyetlen jelenetet sem szán rá, ezért úgy gondoltam, pár ráutaló mondat még belefér.

Ez a fejezet - eddig - kiemelkedik a sorozatból, talán a legfontosabb epizódja hiszen ti nem csak meséltek, hanem kicsit oktattok is. Minden olyan férfinak el kellene olvasni aki azt hiszi, hogy ő mindent jól csinál, de "sajnos a párom egy hideg hal az ágyban".
Ha abból indulok ki, hogy a szerelem-szeretet egy kicsit hipnózis is amit a kedvesem vált ki bennem, akkor a csoda-doktornő nélkül is bárkinél alkalmazható a terápiátok bámelyik eddig bemutatott szexuáli problémára. 
Nagyon-nagyon tetszik az egész sorozat, és kíváncsian várom milyen szex-zavarokra találtok még megoldást. A kalapomat megemelve gratulálok, és köszönöm az élményt!

"Így marad számomra a bocsánatkérés, hogy alapvetően úgy álltam hozzá az itteni hozzászólókhoz, hogy azok emberek."
Nos, ezzel a mondatoddal kiírtad magad azok közül akivel érdemes még kommunikálni. Itt mindenki bunkó, csak böfög, és egyébként sem ember - egyedül te vagy harci helikopter. Ezek után ne is nagyon várd, hogy elfogulatlan véleményt kapsz bármelyik írásodra. Annyi tiszteletet követelhetsz meg magadnak amennyit másoknak megadsz. Ez ilyen egyszerű.

"(Igaz hálámat már egy kis történettel is kifejeztem!)"
Büszke is vagyok rá! Mert nem én írtam valamit a magam nevében, hanem valaki belefoglalt a művébe. Nagy kár, hogy a környezetemben senkinek nem dicsekedhetek el vele. De azért magamban dédelgetem a jó érzéseket amiket keltett bennem.

Pár órával ezelőtt kicsit megváltoztattam a hátralévő fejezetek darabolását. 2 résszel hosszabb lett a tartalom megváltoztatása nélkül. Mindig ragaszkodok az eredeti szöveghez, itt az egész regénybe talán 5-6 mondatot szúrtam be. Cserébe húztam a szövegből itt-ott, mert helyenként roppant terjengős volt. Pl. Dan hosszas értekezésénél a borhűtőről. Próbálom  nem beleerőszakolni a fordításokba a véleményem. Ha kellene, inkább félreteszem. Tisztelem az eredeti szerzőt annyira, hogy ne változtassam meg a történetét. Lehet, maradi vagyok ha nem tekintem szabad prédának a fordított műveket.