Csodás családi kapcsolatok 1. rész - Vera és Tibi

Nem tudom máshogy alakult volna-e az életem ha nem késői gyerek vagyok. Gyanítom, hogy igen. Viszont nem bánom, hogy úgy történt minden ahogy történt.
Apám 45, anyám 40, a nővérem 17 éves volt amikor megszülettem. Imádtak, szerettek, mindent megadtak nekem amit csak tudtak, nem panaszkodom a gyerekkoromra.
Viszont a kamaszkorom maga volt a rémálom. 14 éves voltam amikor tudatosult bennem, hogy a szüleim sem fognak örökké élni. Egyre többet betegeskedtek és egyre több problémájuk lett. Anyunak pár hétre lebénult a fél oldala egy másik betegség utóhatása miatt. Aztán szerencsére rendbe jött, de nem volt már olyan, mint előtte. Apám nem sokkal később két infarktust kapott röviddel egymás után, majd leszázalékolták. 15 voltam, apám 60 múlt amikor eltemettük. Anyámnál daganatot diagnosztizáltak, fél év múlva követte. A nővérem két évvel azelőtt vált el és a kettős haláleset után úgy döntöttünk, hogy eladjuk a szülők által ránk maradt házat, a pénzt megfelezzük, én meg Verához költözök amíg nem állok a saját lábamra.
Nagyjából egy év múlva kezdett visszarázódni lassan az életünk valami normálisabb kerékvágásba, ahogy mondani szokták. Én suliba jártam, mellette alkalmi melókat vállaltam, hogy ne totálisan a tesómnak kelljen eltartania.  
Ő színészként dolgozott egyik vidéki színházban és mivel tehetséges is volt meg szép és csinos, jobbnál jobb szerepeket kapott.
A 16. születésnapomon (ő akkor volt 33) bejelentette, hogy nyáron pár hétig egyedül kell boldogulnom, mert egy darabbal pár hetes turnéra indulnak a szomszédos országokba. Mivel felfogtam, hogy szakmailag, meg anyagilag is nagy lehetőség ez neki, mondtam semmi gond, elleszek, Meg azért rögtön arra is gondoltam, hogy buli, haverok, csajok, szabadság, stb.
Másnap hazahozta a darab szövegkönyvét, lerakta a konyhapultra és elgondolkozva nézett rám miközben a délutáni kávémat csináltam.
– Mi van? Leettem magam vagy mi? – kérdeztem.
– Nem. Nem hinném...
– Akkor meg mit nézel ennyire rajtam?
– Azon gondolkodom, hogy tudnál-e segíteni, de főleg lenne-e kedved segíteni a szövegtanulásban.
– Hogyhogy? Eddig minden szöveget egyedül tanultál.
– Igen, csakhogy ez a nyári darab szinte csak dialógusokból áll és sokkal jobban rögzül ha már eleve párbeszédes formában tanulom meg.
– Miről szól?
– Egy fiatal srác, meg egy idősebb nő szerelméről, meg a családjuk hozzáállásáról. De főleg a két főszereplőnek van szövege. Na van kedved segíteni?