Újjászületés 2. rész

Csak annyi időm maradt a párom hazaérkezéséig, hogy felöltözzek. Ez az idő pont elég volt, hogy döntsek, sőt sok is. Mire a kulcs csörrent az ajtóban, én már az előszobában álltam, összeszedve minden erőmet.
Nem volt köntörfalazás, magyarázkodás.

– Szia – köszöntem halkan.
– Szia – jött a válasz, hajolt volna puszira, de én félreléptem.
– Pakolj össze, és tűnj el az életemből! – Mondtam nyugodtnak szánt, de remegő hangon.
– Miii? – Nézett rám értetlenül.
– Mondtam, pakolj és tűnj el! MOST!
– Mi bajod? Eszednél vagy? – Próbált nevetni, de a hangja bizonytalan volt.
– Takarodj! – Mutattam a kijárati ajtó felé.
Nem mozdult. Én igen. Lekaptam a bőröndöt a gardrób legfelső polcáról, és egyenként belegyűrtem a ruháit. Egy másik táskába pakoltam a személyes dolgait, értékeit.

– Bolond vagy? – Kérdezte, de én annál nagyobb elánnal pakoltam. – Beszéljünk!
– Ha itt maradna valamid, majd utánad küldöm! – Vágtam oda, és szó szerint kilökdöstem a lakásból.
Ahogy becsukódott mögötte a bejárati ajtó, egy szikla szakadt ki belőlem. Hullottak a könnyeim, de ezek a felszabadulás könnyei voltak. Végre fellélegeztem. A telefonomon azonnal tiltottam a számát. A lakás hirtelen csendes lett, én pedig egyedül feküdtem le. A testem még mindig őrizte Kati érintésének emlékét, a délután eseményei keringtek bennem, mint valami szédítő, új érzés. Az agyam zakatolt, de valahol mélyen tudtam, ez a döntés az én szabadságom kezdete volt.
Elalvás előtt még felhívtam apát. Elmondtam neki mindent. Csak annyit kérdezett, átjöjjön-e, de én nemet mondtam.

– Nem kell, jól vagyok. És többet erről nem akarok beszélni, se holnap, se máskor.
Éreztem, hogy tényleg lezárult egy korszak. Hajnalban már a sofőröknek segítettem tankolni. A büdös gázolaj szaga azonnal beitta magát a méregdrága ruhámba, és tudtam, hogy talán még a tisztítóban sem jön ki. De nem érdekelt. Bolondoztam, hülyültem velük, mind azt mondták, színt vittem a napjukba. Jólesett hallani. Nem foglalkoztam a csajok fintorgásával, hogy a parfümjeik sem tudják elnyomni a gázolajszagot. Nekem ez volt az élet szaga. Egész estig dolgoztam. Anya Katival rótta a köröket, irodáról irodára. Az én szagomat nem bírta elviselni, de őt nem bántam, ha távol tartja magát. Katit viszont igen. Jó lett volna váltani vele pár szót, csak úgy, minden sallang nélkül.