A munkásszálló titkai

Milyen váratlan fordulatot vett az életem, mióta felmondtam a multi cégnél, ahol karbantartóként dolgoztam. Elegem lett a mókuskerékből, a nagyvárosi rohanásból, így elfogadtam egy állást egy vidéki kisváros munkásszállóján. Mindentudó karbantartóként, szerelőként dolgozom itt, és egyben a szállón is lakom, egy egyszerű, de kényelmes szobában. A szálló tíz szobájában jelenleg huszonöt férfi lakik, mindannyian különböző helyekről, különböző történetekkel. Keményen dolgozó, csendes fickók, akik esténként a közös konyhában vagy a folyosón váltanak pár szót, aztán mindenki megy a dolgára. Eddig én is csak tettem a dolgom, javítgattam a csöpögő csapokat, szereltem a villanyt, és próbáltam beilleszkedni ebbe a puritán, de valahogy nyugodt világba. Aztán jött az az este, ami mindent megváltoztatott.
Egy hosszú nap után, amikor a kazánházban matattam órákig, elhatároztam, hogy lezuhanyzom, és végre megszabadulok a nap porától, izzadságától. A közös zuhanyzó a folyosó végén van, egy nagy, csempézett helyiség, ahol hat zuhanyfülke sorakozik egymás mellett. Este kilenc körül járt az idő, a legtöbben már a szobájukban pihentek, így azt hittem, egyedül leszek. Amikor beléptem, a párás levegőben halk vízcsobogást hallottam. Aztán megláttam őt. Attila, az egyik srác, aki pár hete érkezett a szállóra, ott állt az egyik zuhany alatt. Magas, izmos fickó, sötét hajjal és barátságos mosollyal, amit eddig csak futólag láttam, amikor a konyhában összefutottunk. Most viszont nem csak zuhanyzott. A keze lassú, ritmikus mozdulatokkal mozgott átlagos méretű de szép péniszén, síkosan a tusfürdőtől, szemei félig lehunyva, láthatóan teljesen átadta magát az élménynek.
Megtorpantam. Nem akartam megzavarni, de mielőtt visszafordulhattam volna, Attila észrevett. Ahelyett, hogy zavartan elfordult volna, rám nézett, és egy huncut, bátorító mosoly jelent meg az arcán. "Á, Péter... gyere ide nyugodtan... " – mondta könnyedén, szinte kihívóan, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A szívem hevesen vert, de valamiért nem tudtam ellenállni a hívásának. Ledobtam a törölközőmet, és beálltam a mellette lévő zuhany alá. A forró víz végigfolyt a testemen, de alig éreztem, mert minden figyelmem Attilára szegeződött. Ő továbbra is rám mosolygott, és egy pillanatig sem hagyta abba, amit csinált. Az egész helyzet valami furcsa, izgalmas feszültséget szült bennem.