MÁRC.
9.
2025
Ez az elbeszélésem az előző rész utániakat foglalja magába.
A tavasz közeledte egyre több feladatot adott a földeken, a fóliában, a gyümölcsösben és a szőlőben. Hiába voltak napszámosaink, mégis 10-12 órákat dolgoztunk a hét minden napján. A saját boldogságunkra egyre ritkábban és egyre kevesebb időnk maradt. A nyár megmutatta, hogy ez az uradalom csak kettőnknek már sok. Az ősz beköszöntével összeült a család, a végső döntés az lett, hogy az állatokkal való foglalatosságot felszámoljuk. A szomszéd faluban lévő gazdaság örömmel vásárolta fel az állatállományt, így lett forgótőkénk és egy kicsivel több időnk. A következő nagy lépés az volt, hogy a legelőket bérbe adtuk az állatok új...
A rekkenő júliusi hőségben még kilenc óra sem volt, de már 30 fok árnyékban. Szombat volt, végre kialudtam magamat. A férjem ébresztett telefonon, aki éppen az ország másik végében aratott. Kis falunkban a kevés, még munkaképes férfi ilyenkor a helyi MGTSZ bevállalásában béraratást vállalt. Direkt erre rendezkedtek be, gépesítették fel a szövetkezetet. Mi nők a helyi ruhaipari szövetkezetben varrónőként tudtunk dolgozni. Az elnéptelenedő faluban már alig lakott néhányszáz fő, az üresen álló házakba 1 Ft-ért sem jött lakni senki. Mi a férjemmel szerencsések voltunk, a szomszédunkban, a szülői házukban a férjem gyerekkori barátja és Olga, az ukrajnai magyar felesége élt. Mi nők is jó barátok...
Báró Lónyay Richárd tudta, hogy Jánosnak igaza volt, ha nem is mindenben, de a heves, nagyon szerelmes ifjú hirtelen haragú volt, behúzott az általa tisztelt, szeretett férfinak. A férfi a földön feküdt kiterülve, Richárd már bűnbánóan térdelt mellette, ébresztgette.
János törölte vérző orrát, amikor felült, akkor is szédült még a feje.
– Apámként szeretlek, te mindig mellettem voltál mindenben, kérlek, segíts, mert én nem tudok Júlia nélkül élni – könyörgött Richárd.
*******
Juliska, aki már nem volt többé az a kis falusi cselédlány, már Júliaként járt iskolába. A magas követelmények ellenére az iskola legjobb tanulója volt, minden vizsgáján ott volt az összes tanár, akik...
Amikor egy stréber kockaként megérkezel egy olyan bonyolult és hierarchikus helyre, mint egy amerikai középiskola, természetesen a ranglétra legaljáról indulsz. A ranglétra fokai, és az ott lévő kasztok már az első napon nyilvánvalóvá válnak, bár az egyes skatuják szabályai továbbra is rejtélyesek maradhatnak. Az első hét végére öntudatlanul felvállalod az összes szabályt és előírást, amely ahhoz a szinthez tartozik, amelyiknek a részese lettél, akár akarva, akár nem. Ez kegyetlennek tűnhet, de ez volt az a világ, amelyben az elmúlt három és fél évben éltem. A szociáldarwinizmus volt a legalapvetőbb szükséglet, mely alkalmassá tett a túlélése. Ez egyszerűen kulcsfontosságú volt a egy olyan...
Gyermekkorom nyarait anyai nagyszüleimnél töltöttem Annával, – anyu bátyjának a lányával – aki pár hónappal volt idősebb nálam. A szomszédos városban laktunk mindketten, de mégis inkább a mama tyúkanyó szárnyai alatt töltöttük a nyarakat, néha mentünk csak haza.
Azon a bizonyos nyáron már mindketten elmúltunk a tizennégy évesek és ősztől gimnazisták lettünk. Azt gondoltam, lehet, hogy ez a nyár az utolsó így együtt, huzamosan a mamánál. Még volt gyerekes rohangálás, fürdés a folyónak hívott, de inkább pataknak tűnő vízben, sokszor csak bugyiban meg trikóban, de már voltak felnőttes beszélgetéseink is. Fiúkról, kalandokról, áhítozásokról és viszonzatlan szerelemről.
Az egyik éjszaka a...
Két nap telt el azóta, hogy Kathleen visszatért Burt házába, hogy megkeresse a kocsikulcsát és azon kapta magát, hogy orális szexet folytatott ezzel az idősebb, özvegy férfival. Az elmúlt két napban szinte semmi másra nem tudott gondolni. Újra és újra és újra visszajátszotta a találkozásuk minden részletét, mintha semmit sem akarna elfelejteni abból az életét megváltoztató élményből. Még mindig kristálytisztán látta a férfi kemény péniszének minden részletét, amint az megrándult, és lassan kiszivárgott a szaporító krémjéből, végigfutva az oldalán. Képzeletében még mindig érezte a férfias szagát és azt az érzést, hogy a pénisz a szájában van, valamint azt, hogy milyen íze van. Emlékezett,...
Kellemesen megvacsoráztunk Olgánál, vittem egy üveg bort az is elfogyott. Jól éreztem magam vele, olyan volt mintha régóta ismerném. Kicsit fáradtnak tűnt, amikor rákérdeztem elpanaszolta, hogy a mai napon nagyon túl vállalta magát. Felajánlottam neki, hogy szívesen megmasszírozom, csodálkozva nézett rám. Majd rövid gondolkodás után mégis beleegyezett.
– Jól van, elfogadom az ajánlatod. Rám fér egy kis kényeztetés. – közölte nevetve. – Várj meg odaát, rögtön jövök! – mutatott a masszás szoba irányába.
Kiviharzott a nappaliból, hallottam a zuhany hangját, és néhány perc múlva már meg is jelent. Ledobta a törölközőt magáról, és felhasalt a masszás ágyra. Nagyon tetszett a látvány,...
