Hírek

JÚL.
30.
2025

Amit nem mondtam el 3. rész

– Éhes vagy?
Barbi bólintott. Talán nem arra, hogy éhes, hanem inkább arra, hogy rendben – maradjanak normálisak. Ha nem is lesznek barátok, próbáljanak meg legalább most, ebben a pillanatban egyszerűen csak emberként viselkedni egymással.
– Gyros? – ajánlotta David.
– Jó – felelte Barbi.
Ahogy a büfé felé sétáltak, Barbi próbált nem érezni semmit. De valami mégis fellazult benne. Ez most... egyszerű volt. Emberi. Talán csak ennyi kellene. Hogy egyszerű legyen.
A pultnál Barbi rendelt elsőnek, hagymával kérte.
Ránézett David, kissé oldalra fordulva, félmosollyal:
– Akkor ma nem csókolózunk?
Barbi érezte, hogy őszintén nevet. Egy pillanatra ez ijesztőbb...


Egy nem mindennapi házasság 9. rész

Zita. Éjjel. Egyedül. De nem sokáig.  
A szobában félhomály volt. Csak a sószínű fény szűrődött be az utcai lámpáról. Zita az ágy szélén ült, egy vékony köntösben. A haját kiengedte, a lábait maga alá húzta, és nézett – mélyen, némán.
– Késő van – jegyeztem meg.
– Tudom. De te még ébren vagy.
A hangja halk volt, de zeneien kemény. Mint aki eldöntött valamit, és most nem akar visszakozni. Felállt, lassan odajött hozzám, és két ujjal megérintette a pólóm szélét.
– Szeretkezni akarok. Nem gyorsan. Nem dühből. Hanem... mélyen. Hosszan. Egyszerre fájdalmasan és gyengéden.
Letérdelt elém. A mozdulataiban nem volt kapkodás. Csak céltudatosság. Az ujjaival végigsimított a...


JÚL.
29.
2025

Kinyílt a világ 2. rész

Kati kérte, hogy a következő utunkat, halasszuk el. Azt mondta azért, mert Gréti jön a főnökével a polgihoz. Nem értettem pontosan miért fontos ez most neki, hisz nem hozzá jön, de bólintottam. Már megszoktam, hogy Kati néha furcsán kezd el pörögni dolgokon, aztán mindig kiderül, hogy politikai háttere volt. Engem akkor már jobban izgatott, hogy kiválasszak valakit a következő találkozóra. Az oldalt nézegetve egy japán srácra mellett a döntöttem. A neve Renji volt. Karcsú, de izmos testű, szelíd arcú, és valami különös belső béke áradt belőle még a képeken keresztül is. Írtam neki. A találkozót a következő szombatra, délre foglaltam le.
Kati szárnyalt. Láttam, hogy szinte úszik a...


Megbabonázott cserkészlány

1955. Exton. Az század egyik legforróbb napja volt ez, és nem csak a kánikula miatt.
A 17 éves Laura Reed jókedvűen sétált végig a Haven's Road-on, rajta zöld cserkész uniformisa, maga mögött húzva a sütisdobozokkal megrakott kiskocsit. Jókedve nem volt alaptalan, ugyanis igen sok sütit tudott sikeresen értékesíteni, ezáltal felcsillant számára a remény, hogy megkaphassa a legutolsó kitűzőjét, ami a legjobb cserkészeknek jár.
Laura már kamaszkorában is igen előnyös testi tulajdonságokkal rendelkezett. Arca aranyos volt, szeplős, pirospozsgás, még hordozva magában a naiv kislányok elragadó vonásait. Fehér bőre rózsaszín volt a naptól, szőke haja két lelógó, vékony copfba volt fogva,...


Amanda: Egy komoly fogadás

Amanda: Egy komoly fogadás
Amanda: Egy komoly fogadás
Amanda: Egy komoly fogadás

JÚL.
28.
2025

1945 5. rész

Már május közepe felé közeledtünk.
A közös életünk Margrit házában megszervezte magát anélkül, hogy kicsúszott volna a kezünkből és a tanyát a bűnök barlangjává változtattuk volna.
Margrit és anyánk különösen aggódott emiatt, és fenntartották a rendet.
Szerényen öltöztek és megkérték a húgaimat, hogy tegyék ugyanezt. Nem szerették, amikor Helga és Sophie vékony ruhájukban átsétáltak az udvaron, és provokatív gesztusokat tettek, hogy akadályozzák a munkámat.
A testi szerelemnek (akkor még nem ismertük a 'szex' szót! ) nem szabadott a közös életünket befolyásolnia. Napközben legalábbis nem.
Az élet akkoriban egyszerűen túl nehéz volt. Nélkülözés, kemény munka és félelem...


Péter és Krisztina 6. rész

Az este meglepően csendes volt. A város fölött csak ritkán morajlott el egy-egy távoli ágyúhang – mintha maga a háború is megpihent volna. A kis lakásban gyertyák tucatjai égtek. Juliska gondosan megterített – néhány szelet kenyér, egy üveg meleg bor, szalonna, alma és mákos kalács. Ünnepi lakoma volt ez, a szegénység gazdag asztala.
Péter és Krisztina most először ültek egymással szemben úgy, mint férfi és nő. Nem gyerekek többé, nem menekülők – hanem összetartozó emberek, akik túléltek valamit, amit még megnevezni sem tudtak.
Juliska felkattintotta a rádiót. Halkan szólni kezdett egy karácsonyi ének.
– Hát, gyerekeim... én most hagylak benneteket – mondta mosolyogva. – A test...


Szerelem, Buborék

Szerelem, Buborék
Szerelem, Buborék
Szerelem, Buborék

JÚL.
27.
2025

Amit nem mondtam el 2. rész

Az út rövid ideig tartott, talán tíz perc sem volt. David meglepődött, mennyire magabiztosnak érzi magát. Nem tudta pontosan, mit fog mondani, vagy hogyan – de úgy érezte, ha az elején kiböki, hogy „nem állt fel”, onnantól majd minden menni fog. A többiek nevetni fognak, a sztori viszi magát tovább.
A házhoz érve csend volt az utcán, csak a kapu nyikorgott halkan, amikor kinyitotta. Ekkor hallotta meg Marcell nevetését – hátulról, a terasz felől. Közelebb lépett. Zoli és Marcell füveztek. Gyurika egy széken aludt, a fejét félrebillentette, a szájából kilógott egy fél kifli.
Marcell ránézett Davidra, és nevetve mutatott Gyurikára. David is nevetni kezdett barátját meglátva. Leült...