DEC.
27.
2019
Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Minden Kedves Írónknak, Fordítónknak és Olvasónknak!
A Törté-Net Szerkesztősége
A két lány kéjesen nyögdécselt és átizzadt testtel vonaglott az orgazmustól, én azonban még nem voltam kész. Susy lassacskán magához tért és fejét felemelve visszanézett.
– Te még nem is élveztél el...
– Élvezlek benneteket – mondtam nevetve. – De ne aggódj, Susy, most én jövök. Feküdjetek egymás mellé!
Amikor elhelyezkedtek az ágyon, széttárt lábakkal föléjük álltam és verni kezdtem a farkam. Sok már nekem se kellett, mert néhány perc múlva elsült a faszom, és heves vonaglás közben több adagban telespricceltem őket. Hugi jót mulatott, amikor Susy előbb szétkente magán és az ujjairól is lenyalta a ráspriccelt ondót, majd föléje hajolt és az ő hasát is tisztára nyalta.
Fantasztikusan szexi látvány volt, ahogy mindketten az orgazmus felé közeledtek. Az ágy előtti fotelben ülve figyeltem őket, s egy idő után újra verni kezdtem merevedni kezdő farkamat, de Hugi kinyújtotta a lábát és lábfejei közé vette a merev rudat.
Két nappal a Klárival történt kis "bosszú" után kaptam tőle egy sms - t, pedig már azt hittem soha nem fogok róla hallani. Az üzenet ennyi volt: Rohadjatok meg mind a ketten. Egyébként meg imádom a kis cigányribit. Még azt is ahogy lehugyoz. :)
Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most haragszik, vagy be van indulva, de nem is akartam vele foglalkozni, úgy gondoltam majd később. Főleg, hogy kisebb gondom is nagyobb volt a Klári hülyeségeinél. A főnököm ugyanis felajánlott egy pár hónapos németországi melót. Kis gondolkozás után igent mondtam és gondoltam még a kiutazásom előtt megpróbálok beújítani egy újabb jó fogást. Megnyitottam a kedvenc hirdetési oldalamat és elkezdtem böngészgetni.
Találtam egy - két "ígéretest" és véletlenül a sok álláskereső hirdetés közé bekerült egy állást kínáló is. A feltöltött kép nagyon megfogta a fantáziámat.
A mai napig emlékszem arra az estére. Úgy általában is emlékezetes kapcsolat volt, mert a szex fantasztikus volt, még most, évek múlva sokat gondolok vissza rá. Ha az élet más területein is annyira egy hullámhosszon lettünk volna, talán a mai napig együtt lennénk.
Laura nagyon szép lány volt, vékony alkatú, hosszú világosbarna haj, szép kislányos arc. 24 éves volt, de sokszor elkérték az igazolványát, mert rendszeresen fiatalkorúnak nézték, szóval 18-nak se nézett ki. Nem voltak nagy mellei, de a feneke mindenért kárpótolt, az olyan formás volt hogy vonzotta a tekintetet, állandóan fogdostam amikor csak lehetőségem volt. Na és a mindig csupasz puncija, na az valami fenomenális volt, álmodni se lehetne csodásabbat. Formás, ínycsiklandó kisajkai enyhén kibújtak a nagyajkak mögül, a csiklója kicsit kiemelkedett a kis kagylócskából, és amikor a tulajdonosa felizgult, gyönyörűen megduzzadt.
Ez a dolog nem olyan rég történt meg velem. Imádok utazni és imádom Budapestet. Egy alkalommal egyedül mentem fel, csak az utazás miatt, meg ugye pest miatt. Sétálgattam az utcán és szembejött velem egy srác. Már messziről kiszúrtam magamnak, és gondolkodtam, hogyan szólíthatnám le. Tudom közhely, de a legegyszerűbb ismerkedési mód a "tűzkérés". Gyorsan elővettem egy cigit, és úgy csináltam mintha tüzet kérnék... majd amikor odért hozzá fordultam:
- Bocsi. Tudnál tüzet adni nekem? - és mosolyogtam nagyon csábosan. A mosoly megtette a hatását, mert elkezdtünk beszélgetni. Megkérdezte, hogy nem megyek e el vele sétálni, mert úgyis csak egyedül sétálna. Persze kaptam az alkalmon és elmentem vele. Margitszigetre mentünk... a kedvenc helyem.
Andrissal mindketten a harmincas évek elején jártunk mikor megismerkedtünk. Előtte több kapcsolatom, szexuális kapcsolatom is volt. Kétszer éreztem előtte, hogy igazán szerelmes vagyok. A szex terén sem volt soha problémám.. mondhatni jó pasikat fogtam ki mindig.
Mikor találkoztam vele egy házibulin, először nem éreztem semmi extázist. Bemutattak minket közös ismerőseink, pár szót beszélgettünk, de semmi maradandót nem hagyott az emlékezetemben. Mikor másodjára találkoztunk, hasonló körülmények között, már minden máshogy alakult. Mindketten kicsit alkohol hatása alatt álltunk. Sokkal felszabadultabban viselkedtünk, nevetgéltünk, lökdösődtünk. Mikor először érintette meg a fenekem „véletlen” bizsergés szaladt át a testemen. Nagyon jól esett. Pedig nem tett semmilyen simogató mozdulatot, nem húzta végig a tenyerét rajta, egyszerűen csak hozzáért.
Aznap estére Steve bácsit vártuk éppen, amikor Loren és én úgy döntöttünk este tizenegykor, hogy többet nem vagyunk hajlandóak rá várni. Tegnap este felhívott minket, hogy a közelünkben találkozik a barátaival, és ha nem gond este nálunk aludna.
Mi persze örömmel beleegyeztünk, csak azt nem sejtettük, hogy az érkezése mikorra tehető, amit utóbb visszagondolva jobb lett volna rá kérdezni.
És persze arra, hogy vajon egyedül lesz-e? Ami éppen nem kevés bonyodalmat okozott akkor éjjel. Talán egy óra telt el, mikor fent meghallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó. Tudva, hogy megmondtuk Steve bácsinak, hol van a pótkulcs, gondoltuk ő lesz az, de a lentről érkező hangok több emberre utaltak. Amikor pedig valami lent összetört a feleségem abban a pillanatban felkeltett.
