A+ A-

Zita, avagy újabb nőgyógyászati vizsgálat 2. rész

Egy óra múlva ébredtem fel kórházi ágyamon, még mindig nyomott fáradtsággal minden tagomban. Hálóingem derekamig felcsúszva, meztelen fenekem fedetlenül hevert a gyűrött lepedőn, gyorsan lehúztam a kis ruhadarabot. Te jó ég, vajon hányan jártak erre mialatt aludtam! Szerencsére egyedül voltam a szobában, de az ajtó résnyire nyitva volt, talán még a folyosóról is beláttak...
Gyorsan összeszedtem magam, megmosakodtam, felöltöztem. Visszavettem a reggel levetett szűk farmeremet, halványkék topot, épp indulni készültem, amikor a szép fiatal nővér, Zita lépett szobámba halkan becsukva maga mögött az ajtót, kényelmetlenül mosolygott.
- De jó hogy még itt van... vagyis, itt vagy. Ugye nem baj a tegeződés?
- Szia, dehogyis baj! Miért keresel? Minden rendben?
- Igen, persze! Azaz... néhány kép nagyon elmosódott lett, a kontrasztanyaggal volt valami. A doktor úr szeretne néhány további felvételt készíteni, azért küldtek, hogy levigyelek.
Hidegzuhanyként hatottak rám szavai, örültem, hogy már túl vagyok ezen a megalázó vizsgálaton, és most kezdődik elölről az egész.
- Hát, ha feltétlenül kell - egyeztem bele csalódottan, mi mást tehettem volna. - És, ugyanaz lesz megint?
- Dehogy, csak pár perc, most nem lesz olyan komoly. - nyugtatott meg Zita barátságos hangon.
- Jó, akkor menjünk.
- Hát... - pillanatig tétovázott, zavarba jött kissé - a ruhát azért le kell venni... Hálóingben kell most is...
- Szóval... megint meztelenre...? - kérdeztem tétován.
- Igen, úgy kellene. Segítek!
Gyorsan vetkőzni kezdtem, Zita segítőkészen elvette tőlem a ruhadarabokat, kikapcsolta a melltartómat, bugyimat is pedánsan összehajtogatva a kis szekrénykére helyezte. Pucéran álltam vele szemben az ágy mellett. Pár pillanatig csak néztük egymást, két fiatal lány, én meztelenül, ő nyakig begombolt fehér köpenyben. Nem láttam alatta más ruhát, de a köpeny hivatalossága elrejtette szexin karcsú testének vonalait. Álltunk, mintha mindketten a másikra várnánk.
- Szép tested van! - dicsért meg Zita. Meglepett, de jól esett kedvessége, viszont eléggé zavarba jöttem a különös helyzettől.
- Köszönöm... Neked is - válaszoltam automatikusan, miközben szememmel hálóingemet kerestem. Odanyújtotta, belebújtam, és őt követve elindultunk lefelé. Valóban szép feneke van, állapítottam meg miközben kecses lépteit néztem. Karcsú lábai csupaszok voltak, csak rövid köpenye takarta karcsú alakját. Pici popója kellemesen ringatózott lépteitől.
Ezúttal egy másik ajtón mentünk be, egyenesen a félhomályos röntgen-helyiségbe. Hárman vártak rám, az előző nőgyógyász, röntgenorvos, és a fiatal műtősfiú.
- Üdvözlöm megint kisasszony - fordult felém az orvos mikor hangos kattanással becsukódott mögöttem az ajtó - Meg kell ismételni pár felvételt, és javasolnék egy ultrahangos vizsgálatot is. A medencéje nagyon rosszul kivehető, sajnos a kontrasztanyagunk nem a legjobb. Ezért most nem is használjuk, csak két felvétel kell, hamar végzünk. Vegye le kérem a ruháját és fáradjon ide a géphez!
Lassan, fáradtan beszélt, unott nyugalmat sugárzott a hangja. A röntgenorvos a számítógépén ügyködött valamit, a műtősfiú közben a szoba végében téblábolva igyekezett úgy tenni, mintha nem érdekelné jelenlétem. Az ajtó mellett két kis fogas fityegett a falon, lehúztam hálóingemet és felakasztottam. Megint anyaszült meztelenül ácsorogtam a három férfi előtt, melleimet és puncimat kezemmel takargattam. A korábbiak tükrében vicces lehetett szégyenlősségem, mindent látott már belőlem ez a három pasi, és sejtettem, hogy megint lesz alkalmuk jól megnézni, de akkor sem bírtam ellazulni. Zita mögöttem állva gyengéden lapockámra helyezte tenyerét, jelezvén, hogy lépjek a géphez.
Nem tudom miért, de most sokkal kínosabbnak tűnt pucéran elsétálni előttük, csupasz fenékkel végigvonulni a meglehetősen nagy termen hármuk tekintetétől kísérve. Csak Zita jelenléte adott némi biztonságot, tudtam, hogy mögöttem jön, megnyugtatott, hogy meztelen fenekemet csak ő látja igazán közelről. Az orvos mutatta, hova álljak: a falon lévő nagy fehér lap elé háttal, a gép felé nézve. Kezeimet még mindig magam előtt tartva nekinyomtam fenekemet a hűvös lapnak, vártam az utasításokat.
- Tamás, kérem... - szólt a röntgenorvos a műtősfiúnak, felém mutatva, miközben egy gombnyomására felgyulladt egy kis lámpa a gépen, pici fényes kört rajzolva hasamra köldököm alá. A műtősfiú mellém lépett, hogy beigazítson a felvételekhez.
- Jó, a magasság úgy látom, majdnem jó - mondta a röntgenorvos - pici terpeszt kérek szépen!
A műtősfiú egyből mozdult, hogy segítsen, de nem vártam meg, amíg combomhoz ér, inkább magamtól szétnyitottam őket.
- A kezeit, kérem kisasszony, - szólt a műtősfiú - mondjuk, tegye tarkóra, akkor nem lesznek útban!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.83 pont (66 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 vakon53 2016. 03. 10. csütörtök 17:42
10 Pont!
#11 track47 2015. 06. 24. szerda 14:37
Nagyon jó történet.
#10 masked.1980 2015. 04. 22. szerda 10:13
Nagyon jó az összes történeted! Hihetetlen hogy milyen mély érzelemmel tudod beleélni magadat ezekbe a dolgokba. Remélem írsz még!
Lenne pár kérdésem is csak nem akarom itt. Nincs ezen az oldalon privát üzenet?
#9 tomi19 2015. 01. 8. csütörtök 18:30
Jó volt 10 pont.
#8 papi 2014. 12. 13. szombat 22:21
Tetszett
#7 hairy_pussy 2014. 12. 1. hétfő 12:39
10p
#6 veteran 2014. 12. 1. hétfő 08:33
KLASZ.
#5 Rinaldo 2014. 12. 1. hétfő 07:45
Szuper.
#4 zsuzsika 2014. 12. 1. hétfő 06:57
Közepes.
#3 A57L 2014. 12. 1. hétfő 06:54
Közepes írás.
#2 feherfabia 2014. 12. 1. hétfő 06:20
6P
#1 Törté-Net 2014. 12. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?