DEC.
11.
2017
A 13 évemet épp csak betöltöttem, amikor egy alkalommal kettesben voltam otthon a Nagyimmal. Ö akkor lehetett a 60 - as évei elején, de viszonylag fiatalosan nézett ki .Kissé kreol bőr, kis mellek, szép szemek, szóval még nőies volt. Az én szobám ajtaja szemben volt a fürdőszobával, így ha nálam csukva volt az ajtó, a kulcslyukon keresztül pont beláttam a fürdőbe. Valami oknál fogva a családom nő tagjai előszeretettel fürödtek nyitott ajtónál, így természetesen mint afféle kamasz fiú éltem az alkalmak kínálta lehetőséggel és meglestem az anyámat, nagymamámat és időnként a nagybátyám feleségét is, mivel ők együtt dolgoztak otthon.
Szóval ez alkalommal is délután amikor a nagyim elment lefürödni a nyári hőségben, én a szobámba mentem és egy kis idő elteltével, oda térdeltem a kulcslyukhoz és leselkedni kezdtem. A nagyim már bent állt a kádban és várta,hogy az megteljen vízzel.
Ailith rendkívül vallásos családból származott. Apja korán meghalt, anyja szigorú nevelésben részesítette őt és két lánytestvérét, akik közül ő volt a középső. A legkisebb szembeszállt az anyai szigorral, korán férjhez ment, gimnázium után nem tanult tovább, míg a legidősebb már a második diplomáját tervezi megszerezni.
Ailith volt anyjuk kedvence. Látszólag ő is mélyen vallásos lánnyá érett, s fejet hajtott anyja akaratának – zárdába vonul. Húsz éves volt, s még pár hét felkészítés vár rá, amíg a zárda teljes jogú tagjává válik. Már letette szüzességi fogadalmát, s amint hivatalosan is apáca lesz, férfiakkal nemhogy érintkezni, de beszélnie sem lesz szabad. Ailith nem ellenkezett, úgy tűnt, nem bánkódik, engedelmes, és beletörődik örömtelen, tiszta életébe.
- Helló Rob, gyere be. Már vártunk.
- Helló. Köszönöm
Klaus bevezette a régi barátot a házba.
- Szia Rob - üdvözölte Julie is, egy kedves öleléssel és két puszival - de rég láttalak.
- Szia Julie. Bizony nagyon rég volt az utolsó találkozás... Viszont te egyre szebb vagy, nem is értem Klaus, hogy bírt megtartani ennyi ideig - bókolt mosolyogva a férfi és átkarolta barátját.
- És te sem változtál semmit, még mindig egy nőcsábász vagy. Jól sejtem?
- Mondjuk inkább úgy, hogy nehezen tudok ellenállni a gyönyörű nőknek. – mondta mosolyogva.
- Aminek most meg is lett az eredménye. Sajnálom, hogy így alakult Maryvel. Bár te sosem voltál igazán monogám típus. Nem is értettem, hogy adhattad nősülésre a fejed.
Pár éve történt 19 éves voltam egész jól nézek ki mindig tudtam csajozni de valahogy nem volt kerek a dolog izgatott a perverz szex izgatott hogy milyen lehet mikor egy nő megaláz, néztem ilyen filmeket és arra vertem ki a farkam. Így lassan nem élveztem a sima szexet nem volt élvezetes. Anyám rendezett egy kerti partit és meghívta a barátait köztük a főnök asszonyát nagyon különleges nő fekete hosszú haja van nagyon szúrós tekintet 180 cm magas és kicsit molett nekem rendesen bombázó. A buli rendesen alakult már mindenki felszabadultan beszélt és táncoltak anyám szólt, hogy hozzak két pohár pezsgőt neki és a főnökének mikor oda vittem anyám bemutatott neki: - Szia, Éva vagyok. - mondta.
Majd én is bemutatkoztam.
- Milyen helyes fiad van mondta anyámnak.
Szeretek ismerkedni. Mindig is szerettem és kifejezett csalódásként élném meg, ha kilencven évesen nem azon járna az eszem, hogyan kössek új barátságokat itt vagy egy másik világban. Az ismerkedni vágyás és a szexuális szabadosság nem szinonima nálam, mint ez az alábbi kis történetbõl is kitetszik majd.
Ha olyan kedvem van, hogy új ismeretségre vágyom, akkor elmegyek valahova egyedül és ismerkedek. Nem bújok el a barátaim mögé. Az utóbbi idõben leginkább az Oscar és a Jam volt a favorit, rendszerint úgy, hogy elõbb egy kis iszogatás az Oscarban, majd rövid séta után ereszd el a hajam a Jamben. Ezen a február végi éjszakán azonban az elsõ helyszíné volt a fõszerep.
23.30 körül érkeztem, majd a szokásos italommal a kezemben elindultam bemérni a helyszínt. A középsõ részen, a pulttal szemközti falnál találtam egy szabad asztalt, mellettem öttagú társaság szórakozott. Valakinek a születésnapját celebrálták vedernyi pezsgõvel.
Még egész fiatal lány voltam akkoriban, és épp több hónapja munkanélküli, mikor végül sikerült elhelyezkednem egy ügyvédi irodában titkárnoként. Bár munkaköröm szerint az ügyvédurak és - asszonyok mindegyike hozhatott nekem gépelnivalót, ha épp sürgos volt, és más nem ért rá, de azért alapvetoen csak egy ügyvédno beosztottja voltam. O volt Judit. Judit rendkívüli no volt, már az elso pillanattól kezdve nagyon szimpatikusnak találtam, sot csodáltam ot. Kedves volt, türelmes, barátságos és elozékeny. Engem is olyan közvetlenül fogadott, hogy rögtön feloldódott a bemutatkozás közbeni zavarom. Úgy beszélt és viselkedett, mintha már évek óta ismernénk egymást, és természetesnek vette, hogy jól ki fogunk jönni egymással. És ez - mint egy önbeteljesíto kívánság - így is lett. Nagyon hamar összebarátkoztunk, holott azt hittem, hogy ez lehetetlen egy olyan kapcsolatban, amikor az egyik fél a másik fonöke.
Hol volt, hol nem volt… Így kezdődik a mese, volt egy tündérszép királyné. Szépségét csak szíve jósága haladta meg. De a királyné szomorú volt, mert nem teljesült leghőbb vágya, nem születhetett gyermeke. Önmagát hibáztatta, napokat sírt át a kertjében megbúvó magányos padon. Gyermektelenségük a férjét is aggasztotta, végül oly annyira, hogy habfehér bőrű, gömbölyű keblű felesége helyett friss, fiatal ágyasokat válogatott magának a vár hajadonjai közül. Férfiasságát rajtuk bizonyította. Aztán egy nap, amikor a királyné a frissen hullott hóban sétált, rátalált egy szál rózsára, mely a hideggel dacolva még mindig virágzott. Kínozta nehéz bánata, de a virág szépsége és kitartása ámulatba ejtette. Kinyújtotta kezét, hogy megsimítsa. A rózsa tövise megszúrta zsenge húsát, vére csöppent a szűz hóra. A királyné fájdalmas kiáltására hollók ijedtek fel az egyik fáról, a nemes nő csodálta őket és sóhajtva mondta:
Bevezető: Ez egy furimányos történet, ami egy iskolai szerelemről szól, ami a „jellege” miatt egyáltalán nem volt egyszerű.
A történetet az egyik legjobb haverom öccsétől (akivel szintén jóban vagyok) kaptam meg.
Előre jelezném, hogy a neveket megváltoztattam. Matyi vagyok és 18 éves múltam. A történetem teljes megértéséhez egy kicsit vissza kell, hogy menjek az időbe. Azaz kb. olyan 2. osztályos lehettem, amikor új fiú jött az osztályomba. Jocónak hívták. Mindenkivel jól eltudtam játszani, viccelődni, de az új fiúval mindenkinél jobban összhangba kerültem és ezáltal nagyon gyorsan, nagyon jó haverok lettünk. Ekkor még volt egy nagyobb baráti társaság, akikkel szünetekben elhülyéskedtünk. A társaság tagjai rajtunk kívül még 3 lány (Meli valamint Juli, Kriszti) és 5 fiú (Ábel és Zoli valamint Karcsi és Nándi továbbá Istike) volt.
