Csak egy éjszaka 1. rész

2012. november 21. szerda – Chicago, Illinois, Amerikai Egyesült Államok

– Nagyon figyelj oda, mit mondasz a nővérednek, Katrinának, amikor hazaér – utasított anya.
Apa felnézett az újságjából.
– Pontosan milyen értelemben legyek tapintatos? – Kérdeztem vissza.
– Szakított Philippel – felelte anya.
– Helyes! – Kiáltott fel a húgom, Anna, és örömében a bal karját a levegőbe lökte.
– Végre! – Mondtam boldogan, miközben apára néztem. Neki is egy apró mosoly jelent meg a szála sarkában.
– Egy szót sem! Egyikőtöktől sem. És ez rád is vonatkozik, Charles Williams – parancsolta anya, és szigorúan nézett apára.
– Egy szót sem szóltam – tiltakozott apa.
A családban soha senki nem kedvelte igazán Katrina pasiját. Anya sem.
– Mikor dobta azt a seggfejet? – Kérdezte Anna. Hugi tizenöt évesen a nem törődött a jó modorral.
– Nem igazán mondta. Lehet, hogy egy másik lány miatt – mondta anya tétován, miközben a kisebbik lányára pillantott, láthatóan bizonytalanul, hogy mit mondjon a tizenöt éves lányának.
– Mondtam, hogy egy idióta! Ez csak megerősít mindent, amit valaha is mondtam arról a...! – A 'seggfej' szót kihagytam, de a szobában mindenki be tudta volna fejezni a mondatot.
Anna volt az, aki a leginkább fején találta a szöget.
– Nem lehetett egy másik lány miatt! Én nem hiszem, hogy az a fura alak egyáltalán a lányokat szereti! – Csattant fel.
Ezt a véleményét én is osztottam, mióta először láttam a nyápic külsejű, barettsapkás Philip Dansont.
– Sírt, amikor telefonon beszéltem vele, úgyhogy egyikőtök se szóljon egy szót sem! – Parancsolta anya.
Az a pöcs megríkatta a nővéremet? Magamban fortyogtam. Ha Philip abban a pillanatban a szobában lett volna, valószínűleg nem hagyta volna el élve.
A nővérem Katrina Astrid Williams, huszonegy éves, a minneapolisi Carleton College elsőéves hallgatója, egy szőke lány, aki minden hülye szőkenős viccet meghazudtolt, amit valaha kitaláltak. Egy kedves lány, aki legalább olyan okos volt, mint amilyen szép, és akit másnapra vártunk haza, hogy a családdal töltse a hálaadási hétvégét.
Én pedig, a tizennyolc éves öccse, már hetek óta izgatottan vártam, hogy hazatérjen az iskolából. Szerelmes voltam belé! Mindig is az voltam. És biztos vagyok benne, hogy mindig is az leszek. Minden lehetséges módon! Olyan módon, ahogy nem kellene. És Katrinának sejtelme sem volt a valódi érzéseimről.