JÚN.
15.
2020
Megosztok egy történetet mely családunkkal eset meg. Gábor vagyok, van egy bátyám Ferenc, aki hat évvel idősebb nálam.
Tizenhárom éves voltam, abban az időben még ismeretlen volt az Internet, még telefon is csak a fontos embereknek volt. Olyan, mint szexuális felvilágosítás kimerült az idősebb fiuktól hallott történetekben, dicsekvésekben merült ki.
Bátyámmal rendszeresen jártunk focizni barátjához, Lajoshoz, nagyon nagy kertjük volt, melyet egy, rét követett.
Egy alkalommal hárman rúgtuk a bőrt, mikor kijött a lánytestvére Erika, hogy focizni szeretne, ő tizennégy éves elmúlt.
Eléggé nagy mellei voltak, és vörös haja a válláig ért, kissé kövéren nem a legszebbek közzé tartozott. A testvére mondta, ha meg mutatod a csöcseidet, utána, focizhatsz velünk.
Általános iskolai életem nagy részét a beszédhiba kísérte végig. Akkor döntöttük el szüleimmel és tesómmal, hogy ezen változtatunk, mikor befejeztük a hatodik osztályt. Ez soha nem derült ki, de szerintem szüleink azért akarhatták, mert tudták, hogy olyan gimnáziumot fognak keresni, ami megfelelő a képességeinknek, és azt akarták hogy ott már ne legyen gond a beszédhibánkkal. Ez így is lett. Az ország legjobb gimijeinek egyikébe kerültünk. Így tehát felkerestünk egy logopédust.
A harmincas évein végén, negyvenes évei elején járhatott. Látszott rajta, hogy a sportolást is komolyan veszi. Magasságához mérten kellően nagy mellei, és feszes feneke volt, szép, jól ápolt arca, gyönyörű, hosszú haja. Látszott rajta, hogy tisztában van vele, hogy sok pasi megfordul utána, így nem érti meglepetésként, hogy első találkozásainkkor még egyszer-egyszer le tekintettem mellei.
... úgy rohan az idő! Észre sem vettem, és már lassan egy éve jártunk. Még mindig nem adott pinát, de ettől eltekintve egy szavam sem lehet az ellátásra. Semmit sem tudtam olyat kérni amit ne teljesített volna. Azt gondolom élvezi, ha utasításokat kell végrehajtania, mint valami szolgálónak. Skype-sexnél, rendszeresen nézegettem úgy a pináját, hogy feltérdelt a kamerával szembe a fotelba, úgy hogy a két térde a két karfán volt, a segge az égnek meredt, a feje, pedig az ülőkén. Én komótosan, néha akár fél óráig is vertem a farkam, és ő szó nélkül maradt ebben a kényelmetlen pózban. Otthon a lakásomban, pedig újításként, szexuális segédeszközöket vezettünk be. Análdugóval a seggében jött eleve hozzám. Felvette a kedvemért a szopóálarcot is, bár azt csak egyszer használtuk, mert jobban szeretem nézni az arcát szopás közben.
Az én számítógépem kidőlt, ezért hirtelenjében a fiamét kellett használnom a munkámhoz. Egy webcím begépelésekor az ajánlott linkek listájában erotikus oldalak is feltűntek. Kíváncsiságomnak nem tudtam ellenállni és gyorsan átpörgettem őket. A legtöbb családon belüli szexről szólt, különösképpen anyák és fiaik között. Liberális hozzáállásommal és olvasottságommal nem lepődtem meg. Freud talán sok dologban tévedett, de az Ödipusz-komplexussal igaza volt. A családi szex népszerű műfaja az erotikának és az “anya” az egyik leggyakoribb keresőkifejezés a pornóvideó oldalakon.
Este szex után megemlítettem a felfedezésemet Carrie-nek, aki elmosolyodott, de hozzám hasonlóan nem lepődött meg. Azt javasoltam hogy egy gyors, nem felelősségre vonó beszélgetés keretében biztosítsuk Evan-t arról, hogy normális amit csinál és egyáltalán nem haragszunk érte.
Egész történet ott kezdődött, hogy 5-8. osztályban összesen hatan voltunk lányok az osztályban. Én, Laura (aki az ikertestvérem), Dóri, Nóra, Anna, és Lilla. A négy év alatt elválaszthatatlanok lettünk. Szinte minden szabad időnket együtt töltöttük, így nem volt meglepő, hogy egymás előtt nem voltak titkaink. 5-6. osztályban még csak az ártatlan játékaink mentek, amik mögött akkor még nem láttak a szexuális tartalmat. Például egymás fenekére csaptunk néha. De 7-8. osztályban, amikor már beindultak a hormonok, már néha szándékosan is játszottunk kisebb szexuális töltettel rendelkező játékot. Például ha kártyajátékot játszottunk (pl. uno), akkor a vesztesnek hosszasan meg kellett csókolnia a győztes egy intim testrészét (mell, punci vagy fenék). Ezt mi nem éreztük túlzásnak, mivel szinte testvérként tekintettünk egymásra.
Az egész történet még akkor történt, amikor befejeztem a nyolcadik osztály. Azt tudni kell, hogy amíg az osztály nagy része ugyanabba a két-három gimnáziumba ment, addig én egy teljesen másikba. Az általam választott gimi több, mint másfél órára volt az akkori lakhelyünktől, így kolis lettem. Viszont annak ellenére, hogy fiú vagyok, volt kettő nagyon jó lány barátom. Kitaláltuk, hogy nyáron, hárman közösen eltöltünk egy délutánt a közeli tónál, ahova elég sokan szoktak kijárni, mert elég sok lehetőség van időtöltésre.
El is érkezett az a bizonyos délután. Az egész azzal indult, hogy tabl képet cseréltünk, hogy legyen egymásról valami, ami mindig emlékeztet rá. Jól is ment az egész. Elmentünk egyet fagyizni, és beszélgettünk, mert tudtuk, hogy az elkövetkező években nem sűrűn fogjuk látni egymást. Viszont történt egy nem várt dolog. Az egyik lány nagymamáját kórházba került. A lány szülei elhatározták, hogy elmennek hozzá.
A múlt héten munka ügyben Kanadába kellett utaznom. Hétfőn kora reggel indultam és péntek késő éjszakára volt tervezve a visszaérkezés, ami mellesleg pont a születésnapomra esett. Már régebben is volt, hogy hosszabb-rövidebb időre el kellett utaznom. Mivel a feleségem nem szeret ilyenkor egyedül maradni a házunkban, legtöbbször Ő ment át ez időre valamelyik barátnőjéhez, vagy Ő hívott meg valakit, hogy aludjon ott nálunk. Most is így történt. Már jó előre leszervezte, hogy az egyik régi csoporttársa fog átjönni hozzá erre a pár napra. Csillával még az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg és azóta is nagyon jó viszonyban vannak. Többször is volt már nálunk, így Őt én is jól ismerem.
Csilláról tudni kell, hogy nincs se gyereke, se férje, se barátja, így elég mobilis és gyorsan kapható bármi ilyen felkérésre. Egyébként elég magának való csaj. Szabadon éli az életét, minden kötöttség nélkül.
Kovács László a szegedi Harmat János Leánynevelő Intézet igazgatója már több, mint húsz éve.
Az iskola Magyarország első számú iskolája, viszont csak a befolyásos családok lányai kerülnek be az iskolába. Az iskoláról az a hír járja, hogy azok a hölgyek, akik az érettségi után kikerülnek a falak közül, mind előnyös házasságot köt, és egyikük sem hozza kellemetlen helyzetbe férjüket azzal, hogy nem megfelelően viselkedik a nyilvánosság előtt.
Pont ezért rengeteg szülő szeretné ide járatni lányait, de természetesen szigorú felvételi rendszerük van, mely a legtöbb diák számára teljesíthetetlen.
Szeptember óta a tanári kar is az iskola falai között tölti a mindennapjait.
Az igazgató úr az október végi tanári értekezlet után az irodájában várta az iskolaorvost egy megbeszélésre. Lassan november lesz és bizony az elsős lányok kezdik feszegetni a barátaikat.
