DEC.
6.
2021
A fiú még jobban lelassított, szemügyre vette a lányt. Nem a mindennapi stopposok közül való, ezt megállapította. Nem is valamiféle prosti, aki így próbálna kuncsaftot szerezni. Nem volt se szép, se csúnya. Az alakja is teljesen átlagos. A haja sem volt érdekes: a szél kicsit lobogtatta, de nem volt igazán hosszú. A színe sem volt különleges: sötétszőke vagy világosbarna, igazából mind a két jelző illett rá. A fiú nem is tudta, mi fogta meg benne. Talán a lemondó beletörődés, amit a lány mozdulata mutatott? Vagy a fáradtság, ami szintén benne volt a mozdulatban?
Katával és Nórával évek óta barátnők voltunk, tulajdonképpen amióta az eszünket tudtuk. Mindig együtt lógtunk. Akkor is, amikor Nóráék padlásán megtaláltuk azt a könyvet. Fura, bőr borítású, poros darab volt, valami ismeretlen krikszkrakszokkal telefirkálva. Engem teljesen felvillanyozott a dolog, el is határoztam, hogy este átlapozom, aztán holnap beszámolok róla a lányoknak. Amint hazaértem, bevonultam a szobámba, és magam elé motyogva...
Gyorsan repült az idő. Apa felvette Pétert főmérnöknek, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy ismeri a projektet és ő fogja levezényelni. Nem tudom, mennyi volt a döntésében az, hogy szeretjük egymást és mennyi a realitás, de örültem a döntésének.
Minden esetre mi nem tudtunk betelni egymással. Bemutatott Anyukájának is, aki egy bombázó volt. Pont az a típus, akivel úgy gondoltam, soha nem vehetem fel a versenyt. Nagy mellek, karcsú...
– Beszélhetnék veled?
Dana az iskolabuszról leszállva alig lépett be az ajtón amikor meghallotta a szavakat. A mostohaanyja a konyhaajtó keretének támaszkodva fogadta. A kezében egy pohár bor volt és lehet hogy nem ez volt az aznapi első.
– Miről? – kérdezte a lány.
– Menj fel és pakold le a táskádat! A konyhában várlak. – felelte a nő és megfordult.
Dana utánanézett és azon töprengett hogy mi az ördögről akarhat beszélni....
Cindy és a húga Betsy éppen a konyha ablakon keresztül figyeli amint Cindy fia Kevin a kertben lévő medencében úszik. Kevin kimászik meztelenül a medencéből és a konyha ablak felé fordulva törölközik. Cindy és Betsy szeme a Kevin meztelen testét pásztázza. Majd a csupasz farkán akad meg mind kettőjük szeme.
– Milyen Kevin az ágyban? – kérdezi Cindy Betsy-től.
– Ezt meg honnan tudod? – kérdezi vissza támadva Betsy, miután felkaparta az...
A nagy hálószobaablakon beszűrődött némi fény, így miután a szemem hozzászokott a sötéthez, jól láttam anyát az ágyon.
– Marc, te vagy az? Minden rendben van, drágám?
– Én is ezt akartam kérdezni, anya, hallottam, hogy sírsz odakintről. Jól vagy?
– Igen... Nem... Nem tudom...
Ezekre a szavakra anyám újra zokogni kezdett, ezért közelebb mentem az ágyához, és végül lefeküdtem mögé. Az ablakon át nézett a Hold-fénybe. Egy tenyérnyire a háta mögött feküdtem, és a vállára tettem a kezem.
– Mi a baj, tudok valamiben segíteni neked, anya?
– Kedves tőled, drágám, de attól tartok, már senki sem tud igazán segíteni, úgy tűnik, ez az egész...
Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi városban... Na jó. Azért nem volt nagyon messzi. De városnak azért város volt, még ha kicsi is.
Új házba költözött a barátnőm családja. Enci engem kért meg, hogy hétvégén segítsek neki elpakolni a szobájában. Szombaton átvittem neki a házit és együtt meg is csináltuk, aztán vasárnapra megérkeztek a régi házból a cuccai, így nekiálltunk a dolognak. Mostani házuk szabályos kis palota volt, 3 szinttel, 6-7 hálószobával 3 fürdőszobával. Hatalmas nappali és konyha a középső szinten és 3 autónak is hely a szuterénben. Igaz, ugyan, hogy csak 2 volt eredetileg garázsnak használva meg az is, hogy nekik nem is volt egynél több autójuk, így ez nem is volt...
Sziasztok, a nevem Gréta. Arra, amit most elmesélek, egyáltalán nem vagyok büszke, de megtörtént és már nem tudom megváltoztatni a dolgot. Így utólag, nem is igen akarnám. De hogy érthető legyen, inkább elkezdem.
Matyi, a párom egy jó szándékú, becsületes férfi, senkiről se feltételez rosszat, és időnként jó nagyokat csalódik az emberekben. Én nem vagyok olyan naiv, mint ő, talán mert vele ellentétben kemény gyerekkorom volt és én, nem csak szép emlékeket őrzök.
Amikor megismerkedtünk, lenyűgözött a nyugodtsága, a tiszta szíve, a humora. Csodálkoztam, hogy van ember, aki komoly sebek nélkül él, és optimistán áll a világ dolgaihoz. Az évek során engem is megszelídített...
Sajnos ötven éves lettem. Egyre többet gondoltam arra, ami volt és nem arra ami lesz. A következő történet öt évvel ezelőtt történt velem. Húsz év házasság, jó pár kaland után, éppen a frissen elváltak lendületével vetettem magam az összes elérhetőnek vélt nő után. Minden marhaságban, gondolkodás nélkül benne voltam. Egy bécsi kiránduláson vettem meg az első ÖKM magazint. Csodálkozva néztem a hirdetéseket.
Abban az időben ide-haza még csak burkolt formában lehetett ilyen hirdetéseket feladni.
Gyorsan jött az ötlet. A lapban talált, ingyenes blankettán a következő hirdetést adtam fel:
„Tettre kész, középkorú, magyar férfi, budapesti látogatásra fogadna nőket, 40 éves korig, vagy...
Amióta sógornőmmel, és barátnőjével, Edittel többször szeretkeztem, anyuval elmaradtak az alkalmi szexek.
Gondoltam biztosan megismerkedet valakivel, aki kielégíti szexuális vágyait, persze én sem
kerestem, a lehetőséget, hiszen az utolsó hármasunk után említettem, hogy egy hétig biztosan nem kívánom a szexet. Közben befejeztem a sulit, és elhelyezkedtem melózni. Kéthete dolgoztam, délutáni műszakból hazaérve anyu hálószoba ajtaja nyitva volt. Kíváncsian lestem be, a nappaliból beszűrődő enyhe világítás mellett is, tisztán láttam, hogy anyu derekán a nagy melegben csak egy lepedő takarja meztelen testét. Barna hosszúhaja elterült a párnán, kissé megereszkedett melle le – fel mozdult...
– De jó csöcseid vannak! – búgta Veronika, miközben tovább dolgozott kezével. – Szép kerek és igazi, nem műmell. Jó ránézni a mellbimbóidra, mert hosszúak, nagyok és merevek. Pont megfelelnek ennek a kis csipesznek, úgyhogy végy mély lélegzetet, mert most rácsippentem.
Így is tett... elengedte a csipeszt, az meg rákattant a nő jobb mellbimbójára. Zsuzsa tüdejéből kiszaladt a levegő, mikor az éles fájdalom a mellébe nyilallt. Élesen felszisszent, és igyekezett visszafojtani feltörő sírását.
– Na, még egyszer – utasította. Zsuzsa gondolkodás nélkül engedelmeskedett, és lélegzet – visszafojtva várta, hogy az asszony a másik mellbimbóira is rákattintsa a csipeszt.
Döbbentem...
