Első alkalom

A történet ideje alatt 16 éves vagyok és másodikos gimnazista. Nem mondhatnám, hogy én vagyok az osztály zsenije, mondjuk úgy, hogy az átlagnál nem sokkal jobban teljesítek. Többször hallottam már másoktól, hogy jóképű vagyok, bár a lányokkal szemben nincsen meg a kellő önbizalmam, és ez gátolt az ismerkedésben. Lelkiekben már bele is törődtem, hogy még egy jó ideig nem fogok találni olyan lányt, akivel azt is csinálhatnám.
Járt azonban az osztályunkba egy Anna nevű lány, aki a történet ideje alatt 17 volt. Tavaly ugyan nem sokat beszéltem vele, de idén kicsit barátibbá vált a kapcsolatunk. Az osztály legtöbb fiúja valamiért nem sorolta őt a szebb lányok közé, bár szerintem kellően csinos volt.
Mint azt már említettem, Annával egyre jobb barátok lettünk, és a szünetekben sokat beszélgettünk. Néha meghívtam egy szendvicsre vagy üdítőre a büféből, baráti gesztusból. Tanórákon egyre gyakrabban ültünk egymás mellett, ám nekem továbbra sem támadtak romantikus gondolataim vele kapcsolatban, csupán egy jó barátként tekintettem rá, és ő is ugyanígy volt ezzel.
Egyszer egy szokásos beszélgetés során a szünetben egy kissé talán téma felé terelődött a szó. A szexre. Eddigi szexuális, vagy legalábbis ahhoz kapcsolódó élményeinkről, tapasztalatainkról meséltünk egymásnak. Hirtelen a következőt kérdeztem tőle;
– És, mondd Anna, te még... tudod... szűz vagy? – kérdeztem.
– Igen, még szűz vagyok. És... te? – kíváncsiskodott.
– Ami azt illeti, én sem voltam még ezelőtt senkivel – válaszoltam.
– Akkor ez még egy dolog, ami közös bennünk – vigyorgott.
– Igen, ahogy mondod – reagáltam rá.
Mivel egy ideje már ismerjük egymást, látta, hogy valamit mondani szeretnék neki.
– Na bökd csak ki, mit akarsz! – utasított.
– Hogy érted? – értetlenkedtem.
– Jaj, ne játszd itt nekem a hülyét, látom rajtad, hogy valamit kérdezni szeretnél – kíváncsiskodott.
– Nos, igazad van, Anna. Szóval, azon gondolkoztam, hogy... tudod... mi ketten... esetleg... nem is tudom hogy mondjam... talán... szexelhetnénk? – nyögtem végre ki mondandómat.
Láttam rajta, hogy meglepte ez a javaslat.
– Nézd, ha nem akarod, egyáltalán nem muszáj – nyugtattam meg, legalábbis próbáltam.