FEBR.
25.
2023
Én már nem vagyok fiatal, a gyermekeim – egy lány meg egy fiú – családos emberek, sőt, az unokáim sem éppen kicsik. A fiam, miután megnősült, külföldre költözött, a lányom azonban itthon maradt. Ő is férjhez ment, és van nekik egy aranyos kislányuk, aki középiskolába jár. Kezdetben nálunk laktak, de aztán elköltöztek tőlünk, azonban nem messzire, itt béreltek lakást a másik utcán, úgyhogy továbbra is sűrűn voltunk együtt, s a lányuk, Mónika, mitőlünk járt iskolába, mivel mindkét szülő dolgozott. Ezt most már múlt időben mondom, mert a lányomék házassága, sajnos, megromlott, s úgy döntöttek, hogy jobb lesz elválni. Mónika az anyjánál maradt, s még több időt töltött nálunk, mint azelőtt, s mi...
Megint egy nap az egyetemen. Egy hónapja nem voltam. Az órarend... Ilyen.
Imádom a költőket, és a verseiket... De ma egyáltalán nem érdekelnek... Csak Rá tudok gondolni. Arra, hogy egy épülettel arrébb ott van, és alig ruhában edz vagy csak kiabál a fiaival. Annyira bizsergető gondolat ahogy kidagadnak az erek a nyakán és emelt hangon káromkodik.
Vajon milyen lehet még az a szituáció amikor káromkodik és dagadnak az erei a testén?!...
Kicsöngetés nem volt ugyan... De a mozgolódás magamhoz térített álmodozásomból.
Nem tudtam megállni és lementem futni, de mint egy nindzsa úgy játszottam át magam a kondi terembe.
Húsz perc múlva ismét zenével a...
Rettenetesen zúgott a fejem mikor magamhoz tértem. Nehézkesen kezdtem nyitogatni a szemem. Egy bűbájos mosolygó arc bontakozott ki a homályból.
– Meghaltam? És most angyalok jöttek értem? – sóhajtottam egy nagyot.
– Azzal még várhatunk vagy nyolcvan évet. Nem kell úgy sietni fiatalember. – nevette el magát az angyalkám.
– Dr. Szilágyi Anna vagyok. – mutatkozott be.
Mi történt velem? – kérdeztem kissé kótyagosan.
– Az autóbuszuk balesetet szenvedett, agyrázkódással hozták be a mentősök, így került az én osztályomra. – tájékoztatott.
– És az angol lányok? Velük mi van? – ültem fel rémülten.
– Semmi baj velük. Karcolásokkal megúszták. – nyugtatott meg. – De ha...
A nevem Péter, a középiskolában, második osztályos tanuló vagyok. Mit mondhatnék, félig abban a korban, mikor már nagyon érdekeltek a nők, és félig abban mikor sok lehetőségem nem volt egy igazi szexuális kalandra. A szüleimmel egy harmadi emeleti panelben éltünk. Nem voltunk kő gazdagok, de nem is számitottunk szegénynek. Amolyan középosztály. A szüleim jól kerestek, mindenem megvolt amit csak kívánhattam. Ahogy telt az idő egyre jobban foglalkoztatott a szexualitás, képzeletben általam ismert nőkre, netes pornóra maszturbáltam, és egyre komolyabb és komolyabb perverz fantáziáim lettek. Történt egy július végi hétvégén, hogy a szemközti ház második emeletére egy nagyon szemrevaló nő...
„Úgy érted, hogy sztriptíztáncosnő is lesz? A francokat! ” – kiabáltam a bátyámmal.
Jeff bátyám csak megvonta a vállát, és azt mondta: „Hé, nem az én hibám, ne velem kiabálj. Mike szervezi Sam legénybúcsúját, és ő mondta, hogy fog szerezni egy sztriptíztáncost”.
„Akkor mondd le. Mondd meg Mike-nak, hogy találtál egy sztriptíztáncost, és mondja le az övét” – parancsoltam.
„És kit fogok találni? Nem fogom lemondani a sztriptíztáncost anélkül, hogy ne lenne helyettese. Meglincselnének. Istenem, szedd össze magad! Ez csak egy sztriptízbemutató, nem fog kefélni Sammel” – válaszolt Mike.
Tétováztam, és elgondolkodtam. „Oké, megteszem. Csinálok egy sztriptízbemutatót. Így biztos...
Reggeli ébredésemkor, még kissé éreztem a tegnap esti „vörösborozás” fáradalmait, de nem értem rá sebeimet nyalogatni. Gyorsan elkészültem, mentem reggelizni, ami után kinyitottam a könyvtárat, mivel a holnapi váltás miatt ma minden könyvet vissza kellett hozni. Sorban jöttek is, és már fél tizenkettő is elmúlt, mire végeztem. Közben lebonyolítottam néhány telefont, mert szerveznem kellett a mai búcsúestet, amit délben ki kellett hirdetnem. Minden rendben ment, jön a diszkós, és a korábbi anyagok között talált humorista is vállalta a fellépést. A gazdasági vezetőhöz mentem, ahol felvettem a pénzt, amivel a fellépőket fizetnem kellett. Máris az ebédnél tartottunk. Én voltam az első, s mire a...
Másnap reggel, amikor felébredtem Edit már a konyhában ült, köntös volt rajta.
– Szia, jól aludtál? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam, de szeretném látni ami a köpeny alatt van.
– Megyek öltözni, mert megyek dolgozni, mondta felállt, és szétnyitotta a köntöst. Egy fekete melltartó és tanga volt rajta, majd összefogta, és bement a szobába. Vártam, hátha kell segíteni öltözni, ezért csináltam egy kávét, és az asztalnál leültem. 10 perc múlva jött, egy miniszoknya, és egy blúz volt rajta.
Elköszöntünk egymástól, és kiment a lakásból.
Napközben interneteztem, a Messengeren kaptam tőle egy üzenetet, amiben egy email címet kért.
Elküldtem, majd rövidesen jött a válasz....
... Nem ment ki, nézett hátulról, láttam a tükörben. Törölközőt a kád szelére dobtam. Indultam kifelé öltözni, de nénnye megfogta a kezem.
– Sietsz? Nem beszélgetünk még egy kicsit? – meglepetés meglepetést követett.
– Igazából mosni kell meg valami kaját összerittyenteni.
– Kaját tudok adni... – határozottan mondta nénnye.
– Jó akkor maradhatok. – indultam a ruhámért, de elkapta csuklóm.
– Gyere a szobába kényelmesebb. – húzott az ágyához, majd hirtelen mikor leültem visszafordult. – Az ajtó... – a puliktól nemigen van ismerős sem aki betudna jönni, max apa akinek csak ugrálnának. Azé jobb ha a függönyt is behúzom, még félreérthető lenne két nő meztelen...
– Jaj, drágám, gyere ide!
Ez a négy szó teljesen megváltoztatta az életem!
Péntek reggel volt. Otthon voltam az egyetemről, és segítettem a nagybátyámnak a tereprendezésben. Szabadnapom volt, de elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt.
Előző este a road-ja voltam néhány barátomnak egy garázszenekarban, akik koncertet adtak egy belvárosi klubban. Néhány nehéz emelés mellett ez ingyenes sört jelentett. Melyik egyetemista tud ennek ellenállni?
De a reggel 6: 30-as ébredés nem működik egy késő éjszakai pörgés után. Így jártam, mert elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt! Szóval, elég nyűgösen ébredtem, meztelenül kiterültem az ágyamon, tomboló kemény farokkal.
A májusi...
