Szűz szerelme minden akadályon át

Ethan Hoower vagyok, Ohio dombvidékén születtem, a farmok-városkák világában éltem érettségiig. A farmokon megismertük az élet állomásait: vetéstől az aratásig, fogantatástól az elkerülhetetlen végig!

Láttuk az állatok szaporodását, meglestük a szeretőket! Házasságot játszottunk, másoltuk a látottakat. Felfedeztük mi szerez örömöt... Próbálgattuk is szorgalmasan!

Könnyen és jól tanultam, tizenkétévesen városi iskolába kerültem: nagyszüleim házába költöztem. Apám és nagyapám előttem tárgyalta meg a gazdálkodást! Ott, és akkor értettem meg: farmerként kevés a tudás, a szorgalom... A természet erejével is számolni kell! Ráadásul, mivel a búza volt fő termékünk, még a tőzsde is beleszólt! Tudtam: sokat, lehetőleg egyetemen kell tanulnom: akkor csökkenthetem a kárt!

Tizenháromévesen, balesetben vesztettem el nagyszüleimet. Én örököltem a házukat, a farmjukat, és majdnem új autójukat! A farmon szüleim gazdálkodtak, továbbra is bérlőként!

A négyszobás házban felnőttként éltem: saját jövedelmemmel én rendelkeztem; volt jogosítványom, kocsim; azt láttam vendégül, akit akartam! Iskolatársaim sokszor kérték segítségemet, néha egy-egy éjszakára szállást is adtam, megspórolva az éjszakai utazást! Tanulni akartam: nálam nem volt buli, csak tanulni és aludni lehetett! Anna, a szomszédunk lánya, bukásra állt, nem tanult! Segítségemet kérték szülei: korrepetáljam, aludhat nálam! Anna nem szerette a könyvet bújni, de szeretett főzni! Nem engedtem lazsálni: főzés-takarítás közben is gyakoroltunk, ezért teljesítette az elégséges szintet!

A nyáron mindnyájan hazaköltöztünk, a farmon éltünk. Kamaszként kerestük a párunkat: munkában-szórakozásban mértük fel egymást. A kamaszpárok kezdtek állandósulni: Annát csak én kísérhettem haza... A pajtában akár reggelig „búcsúzhattunk”, de a szobájában nem illett kettesben maradnunk!

Betakarítottuk a kalászosokat, közeledett szeptember. Egyik este Anna apja hívott a méhesbe! Felénk, a farmvilágban ez az asszonynépnek TABU! A férfiak itt pipaszó mellett, kóstolgatva a hegylevét és a finom pecsenyéket: váltották meg a világot, rendezték annak sorát!
– Jól kezeled a lányomat – tért a tárgyra végre – tovább is vállalod?
– Nincs ellenemre! – bólintottam elégedetten – de korai még rá a főkötő!
– Van eszed kölyök! Szerintem is, még nem faragom a bölcsőt sem, de – komorodott el egy pillanatra – már nagyon üresnek érzi az ágyát...