SZEPT.
18.
2020
Egy unalmas nap után, este 10 körül leültünk tv-t nézni Jocival. Mindketten túl voltunk a vacsin, fürdésen, picink ágyban aludt békésen. Szoktunk együtt nézni tv-t, de most valami számomra unalmas meccs ment - foci. Nem szoktunk pizsiben aludni, kivéve amikor vendégek vannak, de éppen akkor nem volt nálunk senki. Így mindketten lengén voltunk öltözve, Jocin egy fehér póló és szürke boxeralsó. Rajtam rózsaszín top és fekete csipke bugyi.
Engem elfogott a vágy amint párom boxerére tévedt a pillantásom. Megigézett a felsőteste is, mert mint írtam, nagyon formás, férfias megjelenésű. Az se sokat segített, hogy a focisták között is több volt a fiatal, jóképű, kidolgozott izomzatú pasi akiket a tv-ben mutattak. Persze, tudom, ott nem ez lett volna a lényeg, hanem, hogy ki nyeri a bajnokságot. Néztem is pár percig, mert nem akartam férjem élvezetét megzavarni. Próbáltam ráhangolódni a meccsre a sportra, de ez most egy picit se sikerült.
A fürdő pénztára előtt álltunk sorban jegyért Bélával. Sokan voltunk és azt dumáltuk, hogy a fogasosban szar beadni a rucit, mert nehéz utána kikérni a pénz miatt. Megvolt a jegy és indultunk az öltöző felé, amikor is egy idősebb manus utánunk szólt, hogy nem akarunk e az ő kabinjában öltözni, mert egyedül van és hárman is kényelmesen elférünk benne. Béla a haverom mondta, hát szerinte jó ötlet. De egy idegennel, és itt megállt. Az idegen mondta, hogy akkor mutatkozzunk be egymásnak, nem is leszünk idegenek rögtön. Elhadartuk a nevünket, én Feri, haverom Béla és ő is mondta, hogy Gézának hívják. Igy már hármasban mentünk a kabinsor felé. Gondoltuk előreengedjük, azután majd mi is átvedlünk fürdőnacira.
Látta a tétovázásunkat. Elférünk benne hárman is, vagy szégyenlősök vagytok? Mi á dehogy. Férfi wc-re jártok ti is mondta és nincs mit szégyenkezni egymás előtt. Nem igaz?
Magamhoz térve első gondolatom a kislányom volt. mi lehet vele? el kellett volna már hozni rég apósomtól. hiányzik nagyon a szentem. Gyors zuhany után felöltöztem, iratok, kocsikulcs nálam. Egy táskába gyorsan bedobáltam pár gyerekruhát meg amit kincsem szeret, még csokit is. És indultam érte. Ideges voltam, lelkiismeret furdalással küszködtem és nagy csend volt a lakásban. Ennek is tudható be, hogy a gyerekszobán kívül minden helyiségbe benéztem, de sehol senki. A buli nyomai ugyan eltűntek, minden feltakarítva, helyre rakva, de csak ennyi. Indulok. A közlekedőben megállok. Képzelődtem tuti, mert az üres lakásban mégis hangokat hallottam. Köztük kislányom hangját is. Ejh, éppen a Barbi szobába nem néztem be. Benyitok. A szőnyegen fekszik Timi és mellette csöppségem. Megölelem, megpuszilgatom, ő átkarolja a nyakam és minden kérdés nélkül kinyilatkoztatja, hogy egész hétvégén jól viselkedett mindenhol. Tudom életkém. Boldog vagyok.
Lorena a szombatot már tényleg pasimentes napnak szánta, és kizárólag magával akart foglalkozni. Elérkezettnek látta az időt, hogy lebarnítsa az edzésnek meg a növényi alapú vitaminoknak köszönhetően teltté vált melleit. Így hát vízre tette felfújható gumimatracát, ráfeküdt, majd elúszott vele egészen a jelző bójákig. Ott kikötözte aktuális fekhelyét, kikapcsolta rózsaszín fürdőruha felsőjét, szemeire vette fején pihentetett napszemüvegét, végül elindította telefonján a zenét.
Éppen az egyik, a fülében hangosan szóló dal ritmusára rágta rágóját, illetve mozgatta lábfejét, mikor váratlanul hideg vízcseppeket érzett a felsőtestén. Rögtön kihúzta headsetjét, s jobbra kapta a fejét.
– Nemcsak a feneked jó, hanem a melleid is formásak – jelentette ki vigyorogva, magyar nyelven a fiatal srác, akiben a lány felismerte a múltkori fiút a boltból.
A kerti parti jól sikerült, ahhoz képest, hogy nem magamhoz szerveztem, ugyanis nem volt hova. Becca és Phil volt olyan kedves, és megengedték, hogy az ő kertjükbe szervezzem a partit: ők adták a helyet és a kerti bútort, én vittem az innivalót és készítettem a kaját. A kicsiny társaság, a barátaim és kollégáim, jól érezték magukat, az est előre haladtával egyre gyakrabban csattant harsány kacaj az asztal körül. Aztán lassan kezdtek elszivárogni a vendégnek, és este 10 körül már csak az igazi keménymag maradt: Becca és Phil (bár mivel ők voltak tulajdonképpen a házigazdák amúgy sem lett volna választásuk), Pam és a vőlegénye és az öreg Whitley St.John professzor mindannyiunk mentora. Pam kicsit kilógott a társaságból, mivel ő nem tudós hanem a légierő hadnagya, túlélési technikákat oktat, már nem emlékszem hogyan is lett a barátunk.
Bond Már épp visszatolattam volna, hogy elhajtsak innen. Többnyire ki nem állhatom a vidéki hétvégéket... a sok gyaloglást, a jópofáskodást, szóval az egész szarságot. Egy csomó pojáca, komornyikok, meg találjam ki, melyik fogáshoz melyik villát kell használni... De amit a legjobban utálok az egészben, hogy szinte azt sem tudom, ki a házigazda... a többi vendégről már nem is beszélve. Akkor meg mi az ördögnek autóztam két órát a megszokott környezetemtől? Csupán azért, mert egyik este egy fickó barna szeme engedékeny hangulatban talált, és meghívott ide hétvégére?
Aztán meg az ember mindig eltéved vidéken. És bizony azon a nedves, szeles szombat délutánon én is eltévedtem. Vagy legalábbis azt hittem, míg aztán ráleltem a hatalmas, kovácsoltvas kapura. A kocsibehajtót elegáns fák szegélyezték. Szóval akkor ez mégsem egy hétvégi bungaló. Hanem valami kurva nagy nemesi kastély.
Újabb tusolás után, épp a ruhásszekrényt túrtam, mit is vegyek fel. Halvány elképzelésem volt a leendő kinézetemmel kapcsolatban, de, hogy azt melyik cuccal érem el, még nem volt tuti. Kintről, a nappali felől egyre kellemesebb és egyre hangosabb zene szűrődött be, sejtettem, kezd beindulni a buli. Én meg csak ott álltam, néztem a nyitott szekrényajtót, és éreztem, most már fel kellene venni valamit. Bár a hálószobám biztonságában álltam meztelenül, egyáltalán nem volt biztos, hogy senki nem nyit rám. Be is jött. A félelmem is, meg Máté fiam is.
- Wow, Anya! – szólalt meg csodálkozva. – Te így leszel ma este? Mert akkor remek kis buli lesz.
- Jaj, dehogy! – felkaptam a fürdőlepedőm, és magam köré csavartam. – Nem tudom, mit vegyek fel.
XIII.
Nudista strandon
Amikor háza értünk Adél már várt minket, kicsit izgult.
„Mit vigyek?“
„Miért mire van szükséged?“ szólalt meg Éva, „pokrócot viszünk mi, talán egy törölközőt és valami naptejet, ja és a meztelen testedet ne felejts itthon.“„Rendben, de a felfújható matracot viszem, szeretek a vízben napozni. Elég nagy ketten is elférünk rajta,“ válaszolta izgatottan.
„És mi lesz velem?“ szólaltam meg sértődötten.
„Te majd tolni fogod a matracot, míg nem találunk egy eldugott helyet ahol nem fognak zavarni minket,“ válaszolt Éva.
„Szóval én leszek az igavonó, ezt szépen elgondoltad.“
Negyed óra múlva már az autóban ültünk és robogtunk a kavics bányához, ahol a nudista strand volt. Ahogy visszaemlékeztem a korábbi látogatásokra elég szép hely és mindig volt mit nézni.
