Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Hála Istennek leszoktam a TV nézésről. Elegem lett, hogy olyan dolgokat próbálnak beletuszkolni az emberek agyába, amit a mai divat diktál, nem pedig a tudatosság és a realitás.
Nem értem, miért lett olyan felkapott dolog a szingliség. Illetve, hogyne tudnám: be lett beszélve a birka nőknek (nem mindenkinek! nem általánosítok) hogy várjanak a tökéletesre, aki gazdag, aki mindenben helytáll, aki mindenben támogat és segít az önmegvalósításban, mindig ki tud elégíteni az ágyban is mindenben, amihez éppen kedved szottyan.
Szeretném elmesélni egy napomat, hogy kicsit feltűnjön nektek is, milyen egy tökátlagos fiú élete...
Alig vártam hogy végre kitehessem a lábam kettőkor a suliból. Szerettem iskolába járni, de most igazán örömteli, és nőies feladat várt rám, költözködtünk! Minden a régi maradt, csak a házunk lett más, végre elkészültek anyu által megálmodott álomlakással.
Nagyon szép nyári nap volt, a felhők fehéren díszelegtek a kék ég tetején, és a nap sugarai erőteljesen átszűrődtek rajtuk, ontva magukból a hőt. Egy fehér topban és egy terepmintás mini gatyában voltam, örültem hogy végre a jó idő alkalmával megmutathatom a combjaim. Sokat edzettem hogy formában tartsam őket, és hogy jól szerepelhessek az területi úszó bajnokságon is...
Esős nap van. Kissé meleg, fülledt idő, finom nyári esővel. Néha elő-előbújik a nap, élvezem a sugarakat. 10 óra van, kialudtam magam, de az ébredés elég feszült. Kívánom!
Jóleső melegség, izgalom és vágy járja át a testemet, becsukom a szemem, s csak úszom az árral, elmerülök a gondolataimban, elképzelem az érintését, a tapintását, a szorítását, a csókjait.
Ahogy fekszem az ágyon, s egyre kavarognak a gondolataim izgalomba jövök, s elkezdem finoman cirógatni az arcomat...
Barni már hajnalban megébred. Felült az ágyban, és körülnézett. A szoba még mindig az esti esemény hangulatát árasztotta felé, ő pedig behunyt szemmel emlékezett az élvezetes percekre. Hajnira nézett, aki még az igazak álmát aludta. Olyan gyönyörű volt így is! Fekete haja szétterült a párnán, teste pedig félig ki volt takarva a nagy meleg miatt. A fiúnak kedve lett volna most azonnal újra szeretkezni vele, de gondolta, hogy megvárja, míg felébred. Magára vette házi köpenyét, és kiment a konyhába, hogy reggelivel lepje meg aráját...
Engem Bélának hívnak, nagyon nem szeretem ezt a nevet, de mivel édesapámat is így hívták, aki 5 éves koromban hunyt el, ezért tiszteletben tartom. Amúgy 15 éves vagyok, és van egy nálam két évvel idősebb bátyám, Tamás. Nem is értem miért nem az elsőszülött fiú kapta Apa nevét, tudtommal így szokott történni. Édesanyánk egyedül nevel minket, mindent megtesz értünk, sokat dolgozik, ápolónő a kórházban, és nagyon sok ügyeletet vállal, hogy mi mindent megkaphassunk. Tomival mindketten kosárlabdázunk a helyi sportiskola csapatában, csak más korosztályban. Igazából ő vitt le egyszer edzésre, és én is ott ragadtam...
Apámnak ötven éves korában az az ötlete támadt, hogy szőlő birtokot vásárol, és borászkodni fog. Mert a saját termésnél nincs jobb, meg az biztos szőlőből van győzködte a családot. Az abszolút nem zavarta, hogy életében nem csinált semmi hasonlót, és fogalma sincs mivel jár ez az egész.
A Balaton felvidéken megtalálta álmai szőlőjét, amit azonnal meg is vásárolt. Amikor először vitte le a családot, egész úton a hely csodálatos fekvéséről, az isteni csendről, és nyugalomról beszélt. A fekvésről annyit, hogy kocsival csak száraz időben lehetett megközelíteni, egyébként gyalogolni kellett. A hegy legtetején volt a telek, fölötte már az erdő kezdődött. A nyugalom azt jelentette, hogy a következő szomszéd is több kilométere volt...
Mindenki a kikötőben lézengett, várva, hogy felszállhassanak az M/V Tengeri Szélre, a százlábas hajóra, amelyről majd búvárkodni fognak. Mindössze tucatnyian várakoztak, vagyis nem volt teltházas a túra, ami azt jelentette, hogy nagyobb tér jut mindenkinek mind a víz felett, mind a víz alatt. A hajó hosszú és karcsú volt, nagy merülő-fedélzettel a tatnál és egy hatalmas napozófedélzettel legfelül, amely az egész hosszának majd' kétharmadát tette ki. Az orrnál helyet kapott egy második, kisebb napozóterasz is, közvetlenül a híd előtt.
Hirtelen megjelent a kiszállóhídon a kapitány, egy magas, napbarnított, széles mosolyú férfi...
Az egész akkor kezdődött, amikor Kovács doktor meghívott bennünket, hogy bemutassa fiatal feleségét. Jobban mondva nem is ekkor, hanem évekkel korábban:
Egyetemista voltam, húsz éves - és még szűz. A barátaim sokat cukkoltak ezért, de nem tehettem róla: valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy egy lányhoz azzal a szöveggel közeledjek, hogy "gyere, dugunk egyet". Én mindig is tisztelője voltam a szebbik nemnek, több képviselőjükkel barátkoztam is, de hogy a derék alatti testrészüket is megérintsem, ahhoz nem volt elég bátorságom. Valahogy nem tartottam illendőnek. Engem így neveltek...
Emlékszem rá... emlékszem, ahogy fekete haja arcába hullott, amikor fölém hajolt. Ahogy egész lényének illata elöntötte orromat, ahogy elbódította agyamat. Teste karcsú volt, kecses, ruganyos, akár egy macska. Mozdulatai mindig egyetlen finom hullámmá egyesültek. Mintha mindig egy táncot járt volna. Mikor a felfedezés táncát, mikor az örömét, mikor a szomorúságét, de sosem hullott szét a talán csak az én fejemben létező koreográfia, amibe az összes apró mozdulata beleillett. És ahogy akkor ringatta szemeim előtt csípőjét... nem is vagyok már biztos benne, hogy tényleg megtörtént. Abban sem vagyok már biztos, hogy Neyasi valóban létezett... és nem csak a képzeletem játszott velem néhány hónapig...
Az Úr 1356. esztendeje
Rouen, Franciaország
- Kívánod őt, igaz?
Mind Konrad, mind Eleonóra meglepetten pillantottak a rám, és láttam rajtuk, hogy először nem tudják mire vélni a kérdésemet. A kis tó partján ücsörögtünk, én, Alexander de Rouen gróf, az öcsém, Konrad de Rouen, és a feleségem, Eleonóra de Rouen. Jómagam 185 centiméter magas, arányos testfelépítésű, inkább szálkás izomzatú nemes vagyok...
Alig léptünk be a nyárba. A korház falai ontották a meleget. A szobába még egy asszony feküdt. Én is az ágyon nyúltam el. Hatalmas pocakom hullámzott, aztán ismét elemi erővel tört rám a fájdalom. A derekamból indulva végig a gerincemen, mígnem, az agyamig nem ért. Sikoltozni, ordítozni szerettem volna, de helyette mélyeket lélegeztem. Fáradtan ernyedt el sajgó testem, amikor a görcs enyhült. Agyamba villan az a másik korház.
A Balatonról jöttünk hazafelé. Csodálatos hetet töltöttünk ott, a saját nyaralónkban, de vágytunk arra, hogy egy kicsit kiszolgáljanak, így Agárdon kibéreltünk egy szobát a hétvégére. Lekanyarodtunk az elágazásnál, és hamarosan meg is láttuk a hosszú, lapos épületet. Régi vállalati üdülő lehetett...
Mikor magamhoz tértem, egy gépkocsi hátsó ülésén feküdtem. Azt hittem még mindig a kisbuszban vagyok. De ekkor vettem észre, legnagyobb csodálatomra, hogy fel vagyok öltözve. Egy blúz és egy miniszoknya volt rajtam, és egy pár szandál. Nem tudtam, hogy mi történt. Egy középkorú, öltönyös arab férfi vezetett. Észrevette, hogy felébredtem és üdvözölt.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Egy ismerősöm szólt, hogy vigyelek el Tunisba. Teljesen kiütötted magadat a fűvel, ezért nem emlékszel semmire.
Jól esett, hogy a fiúk nem használták ki a helyzetet, sőt, megmosdattak és felöltöztettek. Az anyósülésen ott volt a sporttáskám is. Előremásztam és megnéztem minden megvan-e. Semmi nem hiányzott. Elaludtam...
20 éves vagyok, van egy húgocskám, 18 éves. Ezt nem fogjátok elhinni, amit elmesélek (ne tessék megijedni, nem az, ami "ilyenkor szokott következni").
Csoda történt!
Vagyis péntek délelőtt terrorakció, árvíz, biológiai támadás, termo-nukleáris robbanás, vagy akár még valamilyen paranormális jelenség hatására sem maradhat el a fizika óra, de mégis megtörtént. Mivel pénteken csak ez az egy tantárgy van az órarendben (de az nagyon), hazafelé vettem az irányt.
Nem ez a lényeg.
Félegy tájékán értem a házunkhoz. Láttam, hogy hiányzik a kocsi a garázsból, jóapám ezek szerint dolgozik, jóanyám nem kevésbé...
Sziasztok, Gabesz vagyok huszonhét éves és a fiúkat szeretem, a lányok is tetszenek, de nem izgatnak szexuálisan. Először erőltettem a dolgot nem akartam meleg lenni, küzdöttem, de rájöttem semmi értelme, ami nem megy azt ne erőltessük. Ettől függetlenül sok lány barátnőm van, olyanok akikkel jól lehet beszélgetni és sokat lógok velük együtt.
A szerelmet még nem találtam meg, de nem is erőltetem hiszen ráér az még viszont nagyon régóta foglalkoztatott a nyilvános helyen történő szopatás.
Sok mindent hallottam a dologról és tudtam van, aki bármilyen mocskos helyre elmegy az élményért, nem riad vissza semmitől...
