Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Rólam elég annyi, hogy 16 éves vagyok, barna hajú, zöldes barna szemű. Testalkatom átlagos, ám amire büszke vagyok: nemi szervem méretei: 20/5
Történetem másik főszereplője a húgom: 14 éves, de 16-nak simán kinéz. Vállig érő szőkésbarna haja van, kerek, marokba illő mellei, gyönyörű, formás lábai, és istennői segge.
Történt egy este, hogy szüleim színházba mentek, így én maradtam otthon meg a húgom.
- Ne maradjatok fent sokáig, jó? - kérte Anya, megsimogatva a hajamat.
- Hát persze. Legkésőbb 11-re ágyban leszek. Hozzá teszem, erről merőben más volt a véleményem. Ez olyan 8 óra körül volt...
Az itt leírtak (még) nem történtek meg...
Egy kis irodában dolgozom, egyedül... Illetve már nem sokáig egyedül: az eddig külsősként, megbízásos alapon nekünk dolgozó kolléganő rövidesen állandó munkatárs lesz. Már nagyon várom! Hogy miért? Nézzük csak: szeretem a telt idomokat, és neki igazán szépen teltek jutottak! Váll alá érő (festett)vörös dús hajzuhatag, kék szem, szépen rajzolt száj. Telt, asszonyos mellek, olyan "dejófogásesikrajta" derék és csípő. Telt combok, kerek popsi... húú!
Mostanában többször volt bent, "hogy szokja a légkört". Én csináltam a dolgomat, ő ült mellettem, figyelt, néha segített ebben-abban. Sokat beszélgettünk.....
Apával már a kezdetektől sokat utaztunk, és sokat beszélgettünk arról, hogy ki hol tudná legjobban elképzelni az életét kis hazánkon kívül. Nekem a Karib tenger volt a favorit. Gyakorlatilag bárhol a világon élhettünk volna, hiszen Apának mindenhol volt valamilyen üzleti érdekeltsége, de mi mégis itthon maradtunk. Ittlétünk okát igen erősen meghatározta, hogy Anya itt volt eltemetve, már 11 éve történt a baleset, melyben életét vesztette. Öcsém, Peti akkor volt két éves, és én, Kinga is csak hét éves voltam. Mindannyiunkat nagyon megviselt a dolog. Emiatt is érthető, hogy mi hárman nagyon szorosan kötődünk egymáshoz mind a mai napig...
Egy éjszaka Bangkokban... Kell ennél több ?
Mi jut egy embernek eszébe arról a városról, hogy Bangkok ?
Ennyi: Tahiföld egyik legnagyobb városa, kilenc millióan lakják, tenger mellett van, telenyomva felhőkarcolókkal.
Bangkok két rétegre oszlik:
Piacok, bóvlik, poshadó halak, biciklis emberek, szagok, kutyák, itt-ott poshadó dögök... Van amelyik boldog, van amelyik sír, rí mindig. Kurvák, stricik, hímringyók... Bolhalepte, fekete, koszban élő népség, de nem rajtuk múlik. Ez a szegény réteg...
Anna megkért, hogy a férje hagyatékából származó nagybőgőt szállítsam el az unokahúgának, aki a város másik felén lakott. Hamarosan megbántam, hogy elvállaltam a dolgot, rendesen megizzadtam mire a helyszínre értem. Módos családi ház volt a címen, egy harmincas évei közepén járó csinos cigány nő nyitott ajtót. A nappaliban letettem a hangszert, és körül néztem. Jólétet, és gazdagságot próbált sugallni a berendezés, de nekem inkább giccses volt.
- Te vagy a Zsolti? - mustrált végig szemtelenül.
- Igen én vagyok - válaszoltam őszintén...
A gyerekkor ködéből kibújó aprócska rügy a kamaszkor, s ha azon túl haladsz, már csak az öregség vár - mondta nekem egy barátom, akivel egy éjszaka hosszasat beszélgettünk a törzskocsmánk, a Bohémia előtt. Azt is mondta, hogy a rock az egyetlen őszinte zene, és ő sose fog megöregedni. Ezzel kapcsolatban egyébként nekem sem voltak illúzióim. Hosszú, fényes szőke haja volt a srácnak, mégis meghalt két év múlva, mert nagyban nyomta a cuccot.
- Szerettelek - könnyeztem aztán, mikor a barátnőimmel sírtunk a folyónál, ahová a hamvait szórták. - Igazat szóltál, s itt hagytál minket a lét árnyai közt...
London egyik legdrágább éttermében vacsoráztak. Boltozatos mennyezete volt, és a hatalmas, redőzött, bojtos függönyökkel díszített ablakok egy gyönyörű, kertre néztek, amelyben a lenyugvó nap fényét gondosan elhelyezett kerti lámpákkal helyettesítették, hogy a vacsorázók kellő megvilágításban gyönyörködhessenek a virágzó növényzetben. Rózsaszín lenvászon terítővel terítették meg az asztalokat, amelyeknek a közepén György-korabeli gyertyatartó és egy csokor hófehér Neil Marshall rózsa díszlett. A gyertyák villódzó fénye visszatükröződött a ragyogóra suvickolt ezüst evőeszközökön, és kicsiny fényprizmákat alkotott a kristálypoharakon...
Mindent annak az átkozott videokamerázásnak köszönhetek. A Marokkói sivatag, sziklás, Atlasz hegységében időzve turistacsoportunkkal, elmaradtam útitársaimtól. Gondoltam, hogy leereszkedem az alant lévő forráshoz és a hegy másik oldalán, visszakapaszkodom hozzájuk. Egyszerre megmozdult lábaim alatt a sziklaomladék és egy szakadékba zuhantam. Útitársaim felhagyva keresésemmel visszaindultak terepjárónkhoz és folytatták útjukat a hegyormon lévő sziklaszállodánkba. Gondolták, majd utánuk megyek. Nem így történt.
Két napja dekkoltam a kietlen sivatagban, amikor úgy éreztem, hogy már végleg feladom. Nem fogom elérni célomat, hogy visszataláljak társaim közé. A kimerültségtől mély, kómaszerű, didergő álomba merültem...
Kinyitottam a szemem, és körülnéztem. Az ágyamban voltam, fehérneműben. Mellettem egy ismeretlen ismerős nézett rám hűségesen, de inkább kéjesen. Nem sokra emlékeztem a tegnap estéből. Csak annyira, hogy csöngettek, mire ajtót nyitottam. Egy fekete hajú amerikai állt az ajtóm előtt, mire behívtam. Leült a kanapéra, én mellé. Beszélgettünk, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz testileg, és lelkileg egyaránt. A kezem felcsúszott a combjára, majd egészen fel, az övére. Kicsatoltam, és kivettem merev, legalább 20 centis farkát, majd letérdeltem elé, és a szájamba vettem a makkját. Először csak nyalogattam, majd szép fokozatosan tövig bevettem. Ekkor majdnem a szájamba élvezett, de nem hagyom olyan könnyen. Még nem...
Írta: damonx (xxdamon@hotmail.com)
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com, http://pavlovurasag.blogspot.com/)
A történet A tét 1-2. és az April ráduplázik című történetek folytatása
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :ť
2010. április
- Mondd már el!
- Neeem... - ingatta a fejét April, és a falról lógó jelmezeket nézte. - Ne is faggass.
- Na jó - hagytam rá, és levettem egy iskoláslány-jelmezt az egyik fogasról...
- Szia Mercedes - köszönt rá a kislányra Tánya.
A lány hunyorogva nézett fel, majd valami köszönés félét mormogott.
- Látom haragszol - mondta Tánya és közben leült mellé.
A Nagy-tó partján rengetegen napoztak vagy hűsítették a testüket a vízben. Mercedes körül komoly fiútábor telepedett le. Az ifjú szépség, tudomást sem véve róluk, egy magazinba temetkezett.
- Csak egy telefonhívást kellett volna, hogy te hülye már nem érdekelsz, vagy valami. - szólt durcásan a lány és elfordult Tányától.
Csendben beszéltek mégis sokan figyelték őket. A szőke Tánya maga volt a szépség és tisztaság megtestesítője. A sötét hajú Mercedes pedig, a gyönyörű kislány, az ártatlanságával vonzotta az embereket. Fiúkat, férfiakat egyaránt, de a lányok, asszonyok is azon kapták magukat, hogy beindul a fantáziájuk...
Bevezető
Képzelj el egy élettel teli testet, amint egy rövidke pórázhoz van kötve. A testnek két választási lehetősége van. Vagy megtörik, ezzel eladva szabadságát és boldogságát,
vagy belehal a lánc okozta fájdalomba... Mégsem ez történt!...
Gondolatok
Miért várom a boldogságot?
Hiszen az, az embert csak megöli...
S honnan szedjek új szívet,
Ha ismét összetörik?
1. fejezet
Ülsz az autódban és megkérdezed magadtól: "Mit keresek én itt?" Azért a majdnem visszájára fordított visszapillantó tükörbe még egyszer belekukkantasz. A feszült csendet a mobilod éles csipogása töri meg...
Nagyot szívtam. Lent tartottam, egészen addig, míg a fejem lüktetni nem kezdett. Lassan eresztettem ki számon a füstöt, s éreztem, ahogy egész testem bizsereg. Hátra dőltem a kanapén, szinte belesüllyedtem, mintha csak egy babzsákon ültem volna. Ismét nagyot szívtam, hogy érezzem, ahogy a THC átjárja egész testem, majd kifújtam. És pont jó volt. Enyém volt a végtelenség, ugyanúgy, mint tegnap, vagy tegnap előtt, vagy fél éve...
Néztem a mellettem ülő lányt, ahogy hosszú fekete fürtjeit csavargatja az ujja körül. Eddig még soha sem láttam, csak képen. A neten szedtem össze, rengeteg emailt váltottunk. Valami megfogott benne már az írásai alapján. Nem is tudom mi.....
Mindig akkor engedek a kísértésnek, mikor azt hiszem a legjobban ura vagyok a vágynak, de sajnos az önkontrol sosem volt az erősségem...
Ez az este is úgy indult, mint a többi szokásos szombat este. Haverokkal összegyűltünk, iszogattunk, majd elmentünk a diszkóba, hogy mulassunk egy jót... "egy jót" cseng még mindig a fülemben, mosolyt csalva a számra. Persze nem azt a kellemes mosolyt, inkább egyfajta fintort, önkritikát, hogy már megint mekkora egy barom voltam. Mert másként nem tudnám jellemezni magam. Hiszen mindig ugyanabba a hibába esek...
Szóval ott álltam a pultnak támaszkodva egy üveg sörrel a kezemben, és a tomboló tömeget pásztáztam tekintetemmel, mikor megpillantottam...
