Mini 3. rész

Mariska néni hétfőn úgy jött be a szalonba, mintha húsvétkor szaladgálna a tojásokkal. Az arca piros volt a korai melegtől, a műanyag vödörben a felmosófej kilógott, majdnem felborította a kiállított MINI előtt a szalagkorlátot.
– Képzeld – kezdte, alig vette a levegőt –, már csak a héten vagyok. Aztán jöhetnek az unokák. Nálam alszanak.
Letette a vödröt. A kezén a gumikesztyű, a zöld fajta, a jobb mutatóujján egy lyuk.
– Hogy-hogy? – kérdeztem. A hangomban volt valami zavarodottság, nem is titkoltam.
– Találtak helyettem egy lányt – mosolygott. A fogsora hiányos, de ettől még igazi volt a mosoly. – Már csak néha jövök, ha segíteni kell neki.
– Annak nem örülök, hogy elmész – mondtam, és a felmosógépre tekintetem, az IPC CT40-re. Esett, ami a lépcső alatt állt, tölés alatt. – De annak igen, hogy az unokáiddal leszel.
Mariska néni megfogta a kezem. A gumikesztyű hideg volt, a lyukon át a bőre meleg. Aztán elengedett, és elindult az irodák felé a vödörrel.
Nem jó szájízzel segítettem utána neki. A szokásos körök: a műhely előtti részt felseperni, a porszívót átvinni a másik csarnokba, a felmosógépet feltölteni. A mozdulataim megvoltak, de valami hiányzott, valami eltört bennem.
Reggel a főnökasszony hívott. A belső irodába, ahol a gazdasági dolgokat intézte. A falon a családi képek, Klári a férjével, a gyerekeikkel, mindenki mosolyog, a foga fehér, a ruha drága. Lebaszás lesz, gondoltam. A használt autók, amiket rám bízott, nem haladnak az elvártak szerint.
Készültem a magyarázattal.
– Figyelj, Gréta! – kezdte. Az asztal mögül nézett rám. A szeme nem volt szigorú, inkább fürkésző. – Marika már biztos mondta, hogy jön egy új takarító lány.
Bólintottam.
– Rajta tartom a szemem. De te is kérlek.
Nem értettem. Miért pont én?
– Tudom, Marikának is segítettél – folytatta. – Kicsit félek, hogy...
Elharapta a mondatot. Az asztalon a papírokat rendezte, ide-oda tologatta a tolltartóját.
– Ja – tette hozzá, mintha eszébe jutott volna valami. – A szomszédod lesz. A másik konténerben.
Köszöntem. Kimentem. Az ajtóban megálltam. Valami nem volt kerek. Klári szavai mögött volt egy rés, egy kimondatlan dolog, amit nem tudtam hova tenni.
Délután kiderült.
Munka vége előtt fél órával Klári megjelent a műhelyajtóban. Mellette egy lány. Nagyon fiatal, a haja hosszú, messziről látszott, hogy derékig ér.
Ahogy közelebb értek, a fények alatt kirajzolódott a részlet.
Cigány lány volt.