SZEPT.
11.
2025
Végre itt volt a nyár. Az elmúlt néhány év nagyon kemény volt, és szükségem volt egy kis kikapcsolódásra.
Két év telt el azóta, de még mindig úgy tűnt számomra, mintha az életem egy szempillantás alatt változott volna a látszólag tökéletesből szánalmassá. Vagy talán már régóta szánalmas volt, csak a siker miatt a hamis boldogság álarca mögé rejtőzött?
Huszonkét évesen az egyetemről egyenesen egy vidéki kisváros középiskolájába mentem angol tanárnak, ahol nem voltak túl válogatósak a felvételkor, mivel nem sok fiatal tanár akart a semmi közepén élni. De én élveztem a csendet, mert így volt időm befejezni az egyetemen írt regényem szerkesztését. Meglepetésemre azt is felfedeztem, hogy...
Isabella
Mikor a bevétel és a még nagyobb bevétel reménye szorosan összekötötte az életünket részlegesen összeköltöztem Hectorral. Nem hoztam el minden cuccomat Jenőtől, csak egy részét, legyen itt is, ott is. Amiből nem volt elég, azt most már meg tudtam vásárolni. Az időm nagyobb részét Hectorral töltöttem. Jenő nem is nagyon hiányolt, Hectort meg tovább kellett tanítani a kielégítő szexuális életre. Ez egész jól haladt.
Egyik nap elég szétszórtnak láttam. Festés közben többször is eldobta a megkezdett festményt és mérgelődve elkezdte elölről. Egy idő után felpattant, kiment a konyhába és két pohár konyakkal jött vissza. Pedig munka közben soha nem ivott. Az egyiket szó nélkül...
A nyolcvanas évek elején járunk, Budapest, szakközép. Most is előttem van az osztályterem, nyikorgó székek, kréta pora a levegőben, a falon Lenin-kép, meg a kötelező táblák a munkaversenyről. Akkoriban még nem sejtettük, hogy ezek a mindennapok egyszer nosztalgiává szelídülnek.
Éva néni volt az osztályfőnökünk. Negyvenöt körüli, özvegy, alacsony, törékeny, barna asszony. Ahogy most visszagondolok, fiatalok voltunk, bohók, de mégis tudtuk, hogy van benne valami más. Nemcsak tanár volt, hanem nő is, méghozzá olyan, aki mellett az ember szíve néha kihagyott egy ütemet.
Nem volt feltűnő, inkább egyszerű, de pont ez adott neki valami különös vonzerőt. A testtartása, ahogy a tábla előtt...
Zsanett vagyok, huszonöt évesen grafikus egy reklámügynökségnél, ahol a kreatív ötleteim néha gyorsabban pörögnek, mint a kávédaráló. Hormonfronton kamaszkoromtól kezdve nem kímélt a sors, közben meg minden kaját letaroltam, ami szembejött velem. 168 centihez 91 kiló lettem, súlyos egyéniség minden értelemben. A fiúk meg... inkább csak messziről integettek. Nemcsak a testem miatt, hanem azért is, mert a szám akkora, hogy egy kisebb falu hírét is simán kikiabálnám világgá. Persze a mérleg mindig nyekeregte, hogy „fogyni kéne, kislány”, de lelki erőm kb. annyi volt, mint egy döglött hintalónak.
Valamelyik nap például heroikus tervem támadt. Futni indulok! Fel is húztam a menő, szűk,...
Harmincegy éves vagyok, Éva.
Futok a Margitsziget kanyargós futópályáján, ahol annyiszor hagytam már magam mögött a fák árnyait és a víz illatát. Könnyű a testem, erősnek érzem magam, és közben arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy boldog párkapcsolatban élek a második nagy szerelmemmel, aki mellett végre otthon vagyok. Aztán valami furcsa történik.
Mintha a levegő egyszerre sűrűsödne körülöttem. A szívem kihagy egy ütemet, a lépésem megbicsaklik. Nem először érzem ezt a rosszullétet, tudom, mit kell tennem. Lassítok, sétálni kezdek, figyelek a légzésemre. De ez most más. A világ körvonalai elmosódnak, a színek kifakulnak, mintha valaki lassan lecsavarná a fény erejét. Minden...
1987-et írunk, dübörög a szocializmus. Apám a helyi tejüzemben igazgató, anyám a helyi tsz-ben főkönyvelő, én, mint frissen érettségizett a tejüzemben postás és udvaros.
Sanyinak hívnak, 18 éves vagyok. Egy vidéki városban élek családommal. Június 10-én érettségiztem, 11. – én már az apám által vezetett tejüzemben dolgoztam. Felvételt nyertem egy meztőgazdasági főiskolába, de apám azt mondta, hogy a szocializmusban nem lehetnek munkanélküliek, ezért a főiskola kezdetéig dolgoznom kell. Pont kapóra jött, hogy a tejüzem egyik udvarosa hónapokig tartó táppénzre ment, ezért apám eldöntötté, hogy helyére kell mennem dolgozni. Az udvarosok feladata volt az egész telep söprése, takarítása,...
