JÚL.
23.
2024
Csilluka távozása után nem sokkal megérkezett az anyám. Női megérzései csalhatatlanul jelezték, hogy valami megváltozott bennem és a lakásban is. Egy pillantással felmérte a helyzetet, majd üdvözlés után így szólt:
– Volt itt valaki?
– Igen, vendégem volt. – Feleltem égővörös arccal, lehajtott fejjel.
– És ezzel kapcsolatban szeretnék kérdezni! – Folytattam, hirtelen elhatározásból.
– Kifújom magam, átöltözök, és beszélgethetünk. – Nézett rám az anyám olyan pillantással, mint aki a vesémig lát.
Elvonultam a szobámba, gondoltam, hogy majd szól, ha alkalmas. Ismét a jóbarátom segítségét kértem, – a Gugli-ét – hogy kinyomozzam, mi a fene történt velem? Sajnos nem...
Naomi hajnalban, amikor végzett a bárban, ahol dolgozott, gyalog indult hazafelé. Tudta, hogy nem veszélytelen a New Yorki utcákon hajnalban sétálni, pláne ezen a környéken, de arra számított, hogy ilyenkor már a veszélyes alakok is álmosak és aludni akarnak nem ilyen pénztelen, szerencsétlen, fáradt, álmos nőt háborgatni.
Először csak céltalanul járkált, a feszültség, ami fölgyűlt benne oldódni kezdett. Lábai is nagyon fájtak, miközben a tengerpart felé indult, ahol fázósan húzta össze magán vékony dzsekijét. Ilyenkor szeptember elején eléggé hűvösek a hajnalok, de amikor délután munkába ment még meleg nyári délután volt. A főnöke még este közölte vele, hogy ez az utolsó napja a bárban,...
Angela kifestette az arcát, és vizsgálódva szemlélte magát a pipereasztal tükrében. Ez alkalommal különösen csinos akart lenni, ezért úgy döntött, hogy Duncan kedvéért a bő ujjú, gyöngyszürke kötött ruháját veszi fel, amelyben egyszerű szabása ellenére remekül érvényesült karcsú alakja.
Annak idején a Mount Adamsen is főtt a feje a sok gondtól, mégis minden olyan egyszerű volt, olyan természetes és szép. Azon a forró júliusi napon följebb másztak Jonnal, mint szoktak, tábort vertek, megvacsoráztak, aztán elmosogattak. Angela most is érezte tagjaiban azt a kellemes fáradságot...
A sátrat egy kiugró sziklán állították fel, ahonnan messze lehetett látni. A nap már a látóhatár felé...
A következő napokat nyugodtnak találta, és arra összpontosított, hogy még mélyebben megismerje a Clandestine Group ingatlanait, türelmetlenül várva a fejlődést az Édenkerttel kapcsolatos több fronton. Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogyan reagált Gerhard Mueller arra a kérésére, hogy a csillárnak két örvénylő delfint is vegyen fontolóra, kifejezve, hogy ezt részesíti előnyben a bálnával szemben.
Amikor felvette a telefonját, nagy izgalmat érzett, amikor a férfi közölte vele, úgy érzik, hogy a delfinek készítése nemcsak egyszerűbb, de végső soron olcsóbb is, mint egy bálna. Könnyebb felszerelni, mert egyszerűbb a mennyezet megerősítése. Azt mondta neki, hogy egy héten belül előzetes...
Szerda délután tizenhatóra kettő perc. Telefon zizeg a szobám alatti irodámban.
– Bocsika! Miri, Károly bá veled akar beszélni!
– Baj van?
– Kifizetett, ahogy szokott, és egyből azt mondta, hogy veled akar beszélni.
– Bassza meg! Öt perc és hozd át! – Tettem le a telefont szedtem össze magam.
Károly bá kb. negyvennyolc éves lehet, alig hat évvel idősebb mint én. Mégis mindenkit magáz, ezért Károly bá. Amúgy egy jól szituált sztárügyvéd, aki minden héten szerdán, ugyanazon időben jön.
Egy privát kuplerájt üzemeltetek, masszázs címszó alatt. Három lány dolgozik nekem, lassan már tíz éve. Nem cserélgetem a lányokat, ha bevált marad. Szállást, ételt kapnak, és a...
Anyám 28 éves volt, amikor szült. Apám akkor volt 48 éves. 6 évvel korábban találkoztak, és szerettek egymásba. Kissé ijesztő volt ez a nagy korkülönbség anyu szülei, a nagyszüleim számára. De amikor látták, hogy működik közöttük a dolog, megnyugodtak. Két évvel a születésem után anyunak autóbalesete volt. Nem ő volt a hibás, a másik autó vezetője részeg volt, és frontálisan belehajtott anyu autójába nagysebességgel. Anyu a helyszínen...
Hosszú, szőke haja kellemesen hullik vállára, bal felől kivillan alóla kecses nyaka egy pillanatra. Az órámra pillantok. Késik, talán el sem jön. Talán jobb is így. Nem tudnám megmondani, melyik verziónak örülnék jobban. A szőke nő ott a bárpultnál egyedül van, akárcsak én. Bordó ruhája feszesen tapad íves derekára, gömbölyű fenekére. Pillanatnyi testhelyzete kellemes belátást engedne elölről combjai közé, de a kívánatos látvány a pult fa...
Korán reggel érkeztem a lakókocsikhoz. Fel akartam keresni Shakira kocsiját, bár sejtettem, hogy nem lesz majd ott. Persze túl korán volt ahhoz, hogy csak véletlenül benézzek, de úgy vettem észre, Shakira nem bánja a közeledésemet, sőt, tegnap még meg is csókolt.
Ahogy vártam, nem volt benn. Egy-két percig ott ácsorogtam, de hamar meguntam, úgyhogy elmentem Beyoncé lakókocsijához. Nem tudtam, hogy vajon örül-e nekem, hisz nem beszéltünk...
Évekkel ezelőtt megismerkedtem álmaim pasijával. Akkor még azt hittem, hogy ő a nagy ő. Kedves volt, romantikus, figyelmes. Le is vett a lábamról. Pár hét után összeköltöztünk. Nagy volt a szerelem, és én nagyon boldog voltam. Aztán összeházasodtunk. Én gyereket akartam, ő még nem. Azt mondta, hogy anyagilag meg akar erősödni, és jöhet a baba. Megértettem, és vártam. Heteket, hónapokat. Jól álltunk anyagilag, ezért úgy éreztem, előhozom a témát,...
A lány megörült az ajánlatnak, bár sajnálta, hogy egyedül kell fölfedeznie ezt a csodavilágot. Emlékezett rá az úti könyvből, hogy van Tokió mellett egy kis skanzen, egy település, amit teljesen úgy őriztek meg, mint ahogyan az régen működött és azt szívesen megnézte volna. Armand telefonált és megkapta a limuzint azzal a kikötéssel, hogy a szálloda egyik lakóját, egy üzletembert is elvisznek egy tárgyalásra, aztán rendelkezésre áll a kocsi. Anna nem bánta, ha más is utazik vele. Armand elment a titkárával megbeszélésekre. Anna egy kis hátizsákba pakolt és elindult a hallba, ahol a sofőr már várta. Az üzletember is megérkezett és gondterhelten ült be a lánnyal szemben, alig nézett rá, a...
Életem igencsak nehézkesen indult. Nyeszlett kisfiú voltam, egy hajdani bányászfalu kis közösségében, ahol leginkább már csak a kiöregedett, rokkant bányászok éldegéltek, vagy a bányászlakásokba betelepített szegénycsaládok, akik a közeli városba ingáztak dolgozni. Egy háromszemélyes bolt volt a faluban, amiben minden is árultak, a kajától a festéken át ruhákat, cipőket is. Régen nagyáruház lehetett, mára inkább a betöltetlen polcoktól kongó, létszükséglet bolt. A nagylétszámú, – a Tröszt üzemeltetésében működő – öregek otthonának napközije is volt, saját konyhával, és abban az épületben az orvosi rendelővel. Ez volt a falu élettere. Volt még egy iskola, – ahol egy alsós és két felsős...
