MÁRC.
30.
2026
Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.
Nos, eljött a nagy nap. Ma kiderítem, hogy valóban működik-e? Ha a fűszerboltban dolgozó ázsiai kisöregnek igaza volt, az életem örökre megváltozik. És jobb, ha igaza van, mert szabad szemmel is jól látható összeget fizettem ezért a cuccért.
– Tenni ételbe vagy italba... és gyorsan hatni, igen! – Mondta. – De vigyázni, nem tenni túl sokat!
Most már csak az volt a kérdés, hogy valóban működik-e, és mikor próbáljam ki?
Az egészet a legapróbb részletekig elterveztem. Apa minden csütörtökön éjszakai műszakban dolgozott, és általában olyankor...
770 mérföld
Egy péntek délután felnézek a számítógép képernyőjéről, és látom, hogy Beth egy vendéget irányít felém. A nő rám néz, miközben Beth rám mutat. Egy pillanatra tágra nyílik a szeme, aztán visszatér a normális tekintete, ahogy közelebb lép. Minél közelebb jön, annál vonzóbb lesz: napbarnított bőr, vállig érő, fényes, ónixszínű haj, és olyan testalkat, ami azt sugallja, hogy jóval többet jár edzőterembe, mint én – ezt a szűk pólója és még szűkebb farmere csak kiemeli.
Felállok, ahogy közelebb ér, és ő felemeli a fejét, hogy a szemembe nézhessen.
– Szia, Sarah vagyok. Segíthetek valamiben? – Kérdezem.
– Igen – válaszol – A Saturn ott kint a tiéd?
– Igeeen?...
A hálószobában állsz és nézel ki az ablakodon, merengsz az élet dolgairól mozdulatlanul.
Sóhajtozol, hallom, amint a nyitott ajtódhoz érek. Csendben lopózkodom mögéd, mit sem sejtesz arról, hogy itt vagyok. Egyszer csak nagyon lágyan átölellek hátulról a derekadnál, odabújok szorosan hozzád. Feljajdítasz előbb apróbb ijedtségedben, de hamar megszokod a közelségemet és hallom, ahogy elmosolyodsz.
Beleszippantok a hajadba, majd az egyik kezemmel félretúrom tarkódról, s lágy csókokat lehelek rá. Aprókat, érzékieket, gyengédeket. Egy picit bele is borzongsz, lélegzetvételed szaporábbá válik, érzem, hogy csodálatosan esik.
Tarkódról aztán nyakad felé veszem az irányt, nyelvem hegyével...
Edit egy huszonkét éves, kövér lány volt, aki mindig is öntudatosnak érezte magát a testével kapcsolatban. Puha, gömbölyű formái miatt ritkán mert közeledni a fiúkhoz, de belül forrt benne a vágy. A mostohabátyja, Dávid, huszonhat éves, izmos srác volt, aki már régóta észrevette Edit kíváncsi pillantásait. Egyik este, amikor egyedül voltak otthon, Edit összeszedte a bátorságát, és a nappaliban odalépett hozzá, ahol Dávid a kanapén ült és tévét nézett.
– Dávid... – kezdte Edit remegő hangon, arcán piros foltok jelentek meg. – Tudod, én... sosem voltam még fiúval igazán. De szeretnék megtanulni, hogyan kell... kézzel kielégíteni valakit. Megtanítanál rá? Te vagy az egyetlen, akiben...
Az eső olyan sűrűn verte a szélvédőt, mintha valaki vödörből öntené. Már a nyolcadik órája húztam az igát a műhelyben, és csak arra vágytam, hogy hazaérjek, ledőljek a picsába, és másnap reggelig ne halljak a világról semmit.
Aztán a kanyarban hirtelen két reflektor villant a szemembe. Egy autó jött szemből, a mi sávunkban, mintha ott se lennék.
– Azt a kurva... – csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt félrelrántottam a kormányt.
Csattanás. Fém sikolya, üveg csörömpölése. Aztán csend.
Kiszálltam, a térdem remegett, a fülem zúgott. Az ő autója egy árokban állt, az enyém az út szélén. Odaszaladtam hozzá. Az ülésen egy nő ült, az arca csupa vér a betört...
A jól megélt nehéz munka és az aprólékos tervezés illata, egyvelegben a friss takarmány és a gázolaj szagával, szinte láthatóan lebeg az irodában. Egy nagy íróasztalon, a régimódi fa tetején, amelyet generációk könyöke csiszolt simára, szétszóródva hevertek a földmérési térképek. Köztük ott lapulnak a pályázati-kalkulációk, a takarmányár-indexek és a tejpiaci előrejelzések nyomtatott lapjai. Minden darab papír egy történet, egy kihívás vagy egy remény. A nyári nap utolsó aranyos sugarai átlőnek a vastag ablaküvegen és rávetik magukat ezekre a dokumentumokra, mintha kiemelni akarnák a legfontosabb számokat, a legkritikusabb határidőket.
Apával szembenülve hallgatom, ahogy a jövőről...
