Hírek

OKT.
29.
2026

Egy hosszú hét

Aki látta Fannit, sosem gondolta volna, hogy egy ártatlan, majdhogynem gyerekes viselkedés mögé bújva egy faszra és orgazmusra éhes kis ribanc tombol. Az egész körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor néhány idősebb fiú a környékéről rábeszélte, hogy látogasson el velük egy elhagyatott házba pár utcával arrébb.
Fanninak éppen csak elkezdett nőni a mellei és a feneke, szóval semmiképpen sem tűnt ki a tömegből. De egyáltalán nem volt csúnya, és egy lenyűgözően szép lánnyá vált. Komolyan mindent szeretett, így nem kellett sok ahhoz, hogy meggyőzzék, hogy velük menjen.
Nem sokkal később már térdelt, és próbálta lenyelni a fiú egyik farkát a torkán, miközben kettőt is fogdosott...


A titok

Nógrádban, ahol a dombok között megáll az idő, és a zsákfalvak lassan elnéptelenednek, buszsofőrnek lenni nem egyszerűen munka volt: privilégium. Harmincnégy évesen szerencsésnek mondhattam magam. Napi hat járatom volt a sárga Volán-busszal, reggel 5: 10-től egészen a késő esti, 23: 05-ös utolsó körig. A menetrendet még a régi időkben úgy alakították ki, hogy a járatok közötti szüneteket otthon tölthessük. Kétnaponta jártam a fordát Gézával, Sanyi bá pedig – aki már nyugdíjasként ugrott be kisegíteni – vállalta a fennmaradó napokat, hogy nekünk meglegyen az egybefüggő két nap pihenőnk.

Azokon a napokon, amikor nem a volán mögött ültem, apámmal méhészkedtünk. Amikor én a buszon...


OKT.
28.
2026

Amber hódítása

Most 36 éves vagyok és ma már egy kicsit bölcsebb is. Vagy egyáltalán felnőttem-e? Még mindig semmi máshoz nem hasonlíthatóan szeretem a nőket.  Sokszor vágyakozom az utcán vagy a boltokban sétáló nők után. Arra is hajlamos vagyok, hogy több barátom feleségéről fantáziáljak.
Azt hiszem, a „nőfalás” már jóval korábban, a középiskola után kezdődött. De hé, tényleg nőfalás az, ha szívességet teszel a nőknek?
Körülbelül két hónapja szakítottam egy komoly barátnőmmel, Amberrel. Hét hónapig jártunk együtt, mikor szakított velem „végleg”.
„Ez nekem nem működik” – mondta. „Más emberekkel kell találkoznunk. Ráadásul pár hónap múlva egyetemre megyek. ”
Az igazi probléma az volt, hogy...


Kihasználás

A szüleim elváltak. Anyám külföldre költözött, így végül apámnál kötöttem ki. Úgy alakult, hogy volt egy gyakornoki állásom a közelben. Minden rendben volt, amíg apám úgy nem döntött, hogy újra megnősül. Akkor 23 éves voltam. Többször is találkoztam a leendő mostohaanyámmal, és egy nap bejelentették, hogy összeházasodnak. Apám akkor már majdnem 50, Ágnes pedig 33 éves volt. Azt gondoltam, minek házasodnak meg? De minden olyan egyszerű volt, mint a nap. Szőke haj, nagy mellek, gyönyörű lábak, minden férfi nedves álma. Nem tetszett, bár gyakran gondoltam rá masztrurbálás közben.
Igazság szerint megpróbált barátságos lenni, én pedig néha-néha erőltetetten mosolyogtam. Csak betolakodónak...


Emlékezetes ajándék 1. rész

– Három nap múlva találkozunk szépségek! – mondta apa anyának és nekem, miközben kezében a bőröndjével kilépett az ajtón.
– Vigyázz magadra, és siess haza, drágám! Megünnepeljük a születésnapodat, ha visszajössz! – mondta neki anya, mielőtt elbúcsúzott tőle egy puszival.
– Gyere ide hercegnő, és adj egy puszit az apádnak búcsúzóul!
Odaszaladtam hozzá, gyorsan megcsókoltam az arcán, majd szorosan megöleltem.
– Bárcsak ne kellene elmenned apa! – mondtam neki, miközben még egyszer megöleltem.
– Mielőtt még hiányozni kezdenék, itthon leszek! – nevetett apa, miközben beült az autó volánja mögé.
– Jók legyetek! – mondta még egyszer, miközben kihajtott a kapu elől....


A megvilágosodás sora 2. rész

Erre a kijelentésére nem számítottam. Ő is defektes, mint én? A kérdés bennem volt, de tudtam, bennem is marad. Most hallgatnom kell.

– Tudod, a keresztem a melleim – kezdett bele töprengőn, mégis beszélni kezdett, de lehet, sőt... ez terelés. – Tizenhárom évesen a fiúk fizettek, hogy megfoghassák. Majd csókolózni kezdtem, hátha nem a melleim viszik a pálmát, hanem én... én, az arcom, a szemem, az alakom... de rájöttem: egy szürke egér, egy szürke mell vagyok a fiúk szemében. A csókolózás is egyre csak arról szólt nekik, hogy a mellemet fogdossák. Harmadikos gimis voltam, mikor Judit... Judit, egy végzős, kezdett beszélgetni velem. Nem úgy, mint a fiúk, hogy csak a mellemet nézték,...


Aranyhaj

Aranyhaj
Aranyhaj
Aranyhaj

OKT.
27.
2026

Mit tehettünk volna?

A tüzes aszfalt megégette a lábamat, amikor óvatosan kiszálltam a kocsiból. Forró délután volt, nagyon forró, a nap perzselt a felhőtlen égen. Ráadásul forró szellő fújt, ami az utolsó nedvességmaradékot is felszárította a testemről.
Becsaptam az autó ajtaját, és a járda füve felé rohantam. Minden egyes lépés kínzó volt, mintha égő szénen rohannék. Amint izzadságcseppek jelentek meg a testemen, a szél gyorsan leperzselte őket.
Tovább futottam a gyalogút végéig, majd át a homokos emelkedőn, amely a tengerpartra vezetett. Hallottam a hullámok morajlását, és hamarosan megpillanthattam a tenger csodálatos látványát, ahogy fenséges hullámai a teljes pusztítás pillanatában a partra...


Egy csarnokban Csepelen

Amikor lehajtottunk a Gubacsi hídról és megálltunk a csepeli rozsdaövezet egyik egykori üzemcsarnokánál, elmagyaráztam a fiamnak, hogy ez egy bukkake buli lesz.
Nem én szerveztem a bulit. Azt Kovács úr intézte. Kapcsolatai voltak az égvilágon mindenkivel, az élet árnyékos és napos oldaláról egyaránt. Én csak a főszereplőt adtam: a fiamat, Tamást. Több másik bulin is sztár volt már, és nem igazán szerette őket.
Napokig durcás volt, ahogy a bulik egyre közelebb kerültek. Mindig szóltam neki, hogy közeleg egy buli, hogy kellőképpen rá tudjon hangolódni. A mellkínzós összejövetel szórakoztató volt. A vendégek egyre erősebb és erősebb csipeszeket tettek érzékeny mellbimbóira, és...