Erotikus történetek, szex történetek

Szökés

Nem arról volt szó, hogy nem szerettem volna a családtagok körében lenni. Egész jó viszonyom volt a szüleimmel, a bátyámmal, az összes nagynénimmel, nagybácsimmal, nagyszülőmmel és unokatestvéremmel. Csak így mindannyian egyszerre egy helyen kicsit terhelőek voltak, hogy finoman fogalmazzak. Anya oldalán a család meglehetősen kiterjedt volt. Évente egyszer családi összejövetelt szerveztünk és aki ráért eljött. Minden évben két szélsőség között ingadoztam: egyszerre akartam velük találkozni és valami kifogással kerülni a tömeget. Az érzéseim persze nem sokat nyomtak a latban. Anya kiváló érzékkel tudott bűntudatot kelteni bennem, ha a részvétel iránti vonakodás legkisebb jelét mutattam. Néha megfordult a fejemben hogy könnyebb lenne ha fiúnak születtem volna. A család kissé matriarchális volt és a lányoktól elvárták hogy részt vegyenek bizonyos beszélgetéseken és tevékenységekben. A bátyám bezzeg rendszerint szabadon mehetett ahová akart.

29. születésnapom 4. rész

Alig vártam, hogy hazaérjek. Ahogy beléptem az ajtón, már hívtam is Hugit telefonon. Finoman lepattintott, hogy majd visszahív, mert most nem tud beszélni. Na, teljesen magamra maradtam a gondolataimmal. Be kell vallanom, hogy sokkal egyszerűbbnek gondoltam a Zsu-val való kapcsolatomat, az után a bizonyos éjszaka után. Még nem vágytam ennyire nőre, mint rá. Azt, hogy szerelmes vagyok bele, elvetettem, hiszen még alig ismerem (de lehet, hogy még magamnak sem mertem bevallani!), de, hogy őrült hatással van rám, az biztos. Nem tudtam, hányadán állunk. Valójában nagyon vágytam rá már régóta, de ez csak most kezdett bennem tudatosodni. Hugiról nem is beszélve! Ő is állandóan a fejemben járt! Mindkettőjükre vágytam! Ez biztos, hogy tisztára beteges. Nem lehet egyszerre két lányra vágyni. Az egyik a tetejében még az én féltett Húgom! Biztos, hogy csak én vagyok ilyen lökött! Kínomban ettem valamit, de azt sem tudtam, mit eszek.

Unokahugi 5. rész

Az éjszaka csendes és nyugodt volt. Zsófim szorosan mellém bújva az igazak álmát aludta, míg én ébren voltam. Időtöltés-képpen gyönyörű arcát néztem, melyet megvilágított az ablakon át érkező Hold fénye. Később nekem is sikerült álomba merülnöm. Másnap reggel, míg Zsófi aludt, én a konyhában tevékenykedtem: reggelit készítettem, majd rendet raktam a konyhában. Épp kávémat kortyolgattam az ablakon kinézve és élvezve a friss levegőt, puha, selymes kezek takarták el szemeimet.
- Jó reggelt! - suttogta kedvesem a fülembe.
- Jó reggelt! - köszöntöttem én is. Letettem a csészémet, lefejtettem arcomról Zsófi kezeit, szembefordultam vele és megcsókoltam, szoros ölelésbe zárva őt.
- Hogy aludtál?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is, köszönöm. Szinte meg sem mozdultál mellettem - mondtam neki mosolyogva, mire ő is elmosolyodott.

Váratlan látogató

Borongós péntek este volt, az embernek semmihez sem volt kedve igazán. Főleg nekem nem. A munkahelyi stressz és a kimerültség is rányomta a bélyegét a hangulatomra, nem beszélve arról, hogy 1,5 éve nemhogy párkapcsolatom nem volt, de még csak egyéjszakás kalandom sem. Ez, 30 felé közeledve elég frusztrálttá tesz egy egészséges férfit. És hiába a tinder, hiába az egyéb internetes társkereső oldalak, egyszerűen nem jött össze semmi. Már-már azon gondolkodtam, hogy felhívok egy …khm… dolgozó nőt, de az elveim ellenkeznek ezzel.
Szóval ilyen gondolatokkal készültem az estére, engedtem magamnak egy forró fürdőt, bontottam egy sört és bekapcsoltam a rádiót. Levetkőztem, elhelyezkedtem a kádban, lazítottam és megpróbáltam elfelejteni mindazt, ami az elmúlt munkahéten történt velem.

Kedves Látogatóink!

Újabb kerek számokhoz érkeztünk, a történetek száma elérte a 9600-et, így az oldal 18. születésnapja felé közelítve. :)

Köszönjük minden írónknak és fordítónknak ezt a szép számot, nélkületek nem sikerülhetett volna! :) És természetesen továbbra is szivesen látjuk a történeteiteket, képregényeiteket, legyen az akár saját, akár fordítás.

További jó írást, olvasást: A lassan 18 éves Törté-Net Szerkesztősége :)

Társasjáték

Kis termetű vékony lány vagyok, sokáig nagyon félénk voltam, keveset buliztam aztán mikkor bekerültem az egyetemre ez megváltozott. Összehaverkodtam egy menő csajjal, Zsófival, na ö teljesen más volt, mint én, magas volt, feszes fenék. hosszú szőke hajjal, hatalmas nagy mellek (amit természetesen imádott mutogatni, állandóan kivágott ruhákba járt és ritkán hordott melltartott. Irigy is voltam rá, de azért jobban voltunk.
Szóval Zsófi elhívott egyszer egy házibuliba, ahol rajtunk kívül csak két srác volt Zsolt és Tamás. És hát mi tagadás elégett ittunk ahhoz, hogy végül rávegyenek hogy játszunk kockás vetkőzős játékot.
A játék nagyon egyszerű kockával dobunk és aki a legkisebbet dobja az valamilyen büntetést kap.
Az első pár körbe még nagyon egyszerű dolgokat kaptunk, egyél meg egy citromot puszild meg szembelévőt, vedd le a polodat.

Lányok nélkül nem élhetek 2. rész

Halk kopogtatásomra nem jött válasz, erősebben koppintottam hát a faajtót, közben körülnéztem a füves, virágos, hintaágyas udvarban ahol a kerti székek hívogatóan támaszkodtak az ovális asztalhoz. Megpróbáltam mobilon felhívni Jennát, talán mind az öten elmentek valahová? Hívásomra senki nem jelentkezett, benyitottam az ajtót, amit nyitva találtam.
Izgalom vett rajtam erőt, fél sötét uralkodott odabent.
- Hahó Jenna, megérkeztem!
- Semmi válasz. Kitapogattam a falon a villanykapcsolót, az üres tértől megijedtem. Beljebb haladva egészen nagy helyre értem, kanapék, televízió, puha szőnyeg fogadott. Ekkor velőtrázó kiabálást hallottam, öt mosolygó, gyönyörű arcú és testű lány ugrott ki a kanapé mögül, ahová elbújtak előlem, hogy kellően hatásos legyen a meglepetésem.

Vetkőznöm kellett az állásinterjún

Egyik nyáron beadtam a jelentkezésem egy táborba, ahol egy kalandpark területén kellett feladatokat ellátni. A park területén volt az interjú, ahol a tábort rendezték, ide hívtak be. Volt egy nagy, felállított sátor, és oda kellett mennem.
Néhány srác állt a bejáratnál. Jól megnéztek. Egy barna sort és piros felső volt rajtam. A vizslató tekintetek közepette léptem be a sátorba.
Odabent egy hosszúhajú srác ült izomtrikóban, egy asztal mögött. Már ekkor eléggé zavarban éreztem magam. Dagadó, szép izmai voltak, nem bírtam megállni, hogy ne bámuljam meg őket. A srác mosolyogva felállt, és bemutatkozott.
Én kezet fogtam vele, s szintén mosolyogva megmondtam neki a nevem. Ezután a fiú visszaült, és kérdéseket tett fel, miután egy lapot vett maga elé, hogy jegyzetelhessen.