OKT.
6.
2026
– Mmmmm – nyögi Kristina a nyelvem körül, miközben folytatom az izgatását a gyengéd punciján. A többi lányra pillantok; izgatottan nézik, ahogy a barátjuk vonaglik az ágyon.
Folyamatosan izgatom a punciját és dörzsölöm a kis szerelemgombját, miközben csókolózva végigsiklok a testén. A széttárt lábai közé helyezkedem, az ujjamat a nyelvemmel helyettesítem, és egy elképesztően erőteljes orgazmuson keresztül nyalom.
– A francba! – sikít. – Ó, a francba! – Ó, Brandon! Ó, Istenem! Ó, Ó, Élvezek! – szopom a csiklóját, és ujjazom szűk, szűz puncijának szabad nyílását. – Hatalmasat élvezek! – sikítja, miközben az ujjaival a hajamba túr, és az arcomat szorosan a remegő puncijába húzza. A...
Lassan felálltunk és Matteo szemébe néztem.
– Na, ezt most jól el... izéltem. Tudom, a munka ugrott.
– Miért is? – kérdezte Matteo, halvány mosollyal a szája sarkában.
– Hát mondjuk az előbb történtek nem férnek bele egy főnök-beosztott viszonyba.
Matteo felnevetett. A nevetése mély volt, olaszos, dallamos – olyan, ami betöltötte a szobát, és megrezegtette a levegőt.
– Ilona! Ha nem vetted volna észre, a szerződésen a közvetlen főnököd nem én vagyok. Én a tulajdonostárs vagyok, és az ügymenetért felelek. A személyzeti dolgok a helyettesem feladata – akit láttál, amikor öltöztünk. Tehát ezt a felállást nehezen tudjuk elbaszni.
Hozzám lépett, és...
Délután Nicole felugrott hozzám egy kávéra. Hamarosan nagyon mérges lettem, ugyanis elmesélte, hogy éjjel felszedtek valakit Angélával (akit addig alig ismertem), és hármasban szexeltek.
Nem vagyok féltékeny, inkább irigy típus, főleg, mikor elmesélte mit csináltak.
Részletekbe nem nagyon ment bele, de megmutatta a derekára rászáradt spermafoltokat.
Ez a mocsok tudta nagyon jól mi az, amitől teljesen beindulok, aztán hazament.
Nem tudtam, mit csináljak, ideges, izgatott, zaklatott, feldúlt, egyszerre vidám és szomorú voltam.
Felhívtam egy barátnőmet palacsintát enni. Ezt sokszor csináltam, mert sütni főzni is szeretek, és ilyenkor valamiért a felszabadultság vagy a gyomor...
A szomszéd családnál elfogyasztott vacsora sokkal kevésbé volt emlékezetes mint Christináé.
Ha a házigazdák nem lettek volna meztelenek és nem lett volna a beszélgetéseikben általánosságban szexközpontú a hangvétel, szinte egy átlagos vasárnap estének is elmehetett volna. Diane az étkezés nagy részét azzal töltötte, hogy kérdésekkel halmozta el a Wheeler családot a köztük történtekről. Mary mesélt a nagy részéről, Tim és Danny pedig időnként közbeszóltak, hogy pontosítsák az eseményeket.
Diane-t különösen érdekelte Tim és az anyja kapcsolatának alakulása és azon tűnődött, hogy vajon egy ilyen közvetlen megközelítés működne-e a fiával, John-nal is. Kevesebb mint egy hét múlva hazajön....
„Felálltam, elmostam a kávét, ami már úgyis hideg volt, és a szekrényhez mentem. Kivettem a vasalt inget, amit a temetésekre szoktam hordani, és megálltam vele a tükör előtt. Az ember hetvenkét évesen már nem azért öltözik, hogy jól nézzen ki, hanem hogy ne maradjon szégyenben. De most valami más volt. Most azért öltöztem, mert nem tudtam, mi vár rám, és az öltözködés volt az egyetlen dolog, amit még kézben tudtam tartani. "
Kettőkor elindultam. Az utcán sárga levelek hevertek, és a levegőben érződött az a hűvös, száraz szag, ami mindig szeptember végén jön. A buszmegállóban egy fiatal anya tolta a babakocsit, és amikor elment mellettem, hallottam, ahogy a gyerek nevetett valamin....
Langyos, kora nyári délutánon munkahelye közelében vártam Fannira, épp elmerengtem egy, az utcán ringva vonuló, formás popsi látványán, amikor hirtelen beszállt mellém a kocsiba. Az üdvözlés után szokásos módon puszit adtunk egymásnak, majd elindultunk hazafelé. Láttam rajta, valami felzaklatta.
– Gond van a melóban? – kérdeztem.
– Hát úgy is mondhatjuk – válaszol morcosan.
– Mesélj, ha akarsz. De duli-fulizhatsz is velem, biztos én vagyok a hibás.
– Bocs, de tiszta ideg vagyok. Az egyik ügyfelünk CEO-ja elég egyértelműen nyomul rám.
Mondhatni nem lepődtem meg. Fanni harmincnégy éves, szőke, magas, formás, sportos alkatú, kifejezetten szép arcú nő. Az irodai...
Tizenhét éves voltam, amikor először komolyan elgondolkodtam azon hogy orvos szeretnék lenni. Addig az orvosi egyetem számomra valami távoli, nehéz és kissé félelmetes dolognak tűnt. Tudtam, hogy sok év tanulás, rengeteg vizsga és még több lemondás vár arra, aki ezt az utat választja.
Aztán anya beteg lett.
Először csak annyit vettünk észre, hogy egyre többször panaszkodik arra, hogy erősen vérzik. Azt mondta, valószínűleg csak egy nőgyógyászati probléma, majd rendbe jön. Nem akarta, hogy aggódjunk. A vizsgálatok után kiderült, hogy nagyobb a baj. Miómákat találtak a méhében. Vérszegény lett, sokszor fáradt volt, később pedig a fájdalmak is egyre gyakrabban jelentkeztek....
