MÁJ.
9.
2026

Elengedés után a boldogság 5. rész

Zsófi vallomása nem húzott le. Nem taszított el. Nem kavart bennem féltékenységet vagy undort.
Felfokozott.
A kép, ahogy elképzeltem őket – Rita és Zsófi, a szobában, a kanapén, a kert végében – az agyam képzelgett. Ismerem mindkét nőt. Rita fiatalos, szőrtelen teste Zsófi testes, dús szőrzetű, ősasszonyos testéhez simulva. A két nő, akit szerettem – az egyiket elvesztettem, a másikat megtaláltam – egymást szerette.
Nem voltam féltékeny. Inkább... kíváncsi. És valami más. Valami, amit szégyelltem kimondani, de ami ott élt a legmélyebben.
A szeretkezéseink közben egyre gyakrabban kértem Zsófit, hogy meséljen.
– Mondd el, hogyan csókoltad meg először – suttogtam a fülébe,...


A mi történetünk

– Allie, hol a távirányító?
– A dohányzóasztalon – kiabált vissza a húgom a konyhából.
Hallottam, ahogy a hűtőben kotorászik, valószínűleg megint szendvicset csinál. Folyton mondogattam neki, hogy figyeljen a szénhidrátbevitelre, de ő megszállott futó volt, napi két – három mérföldet kocogott. Ennek megfelelően úgy evett, mint egy cápa, következmények nélkül.
Ránéztem a dohányzóasztalra, arra a masszív, európai stílusú fém-üveg bútordarabra, amit apa hozott az egyik üzleti útjáról, de a távirányító nem volt rajta. Gyorsan átnéztem a kanapé két oldalán lévő kis asztalokat is, de ott sem találtam semmit. Ez pedig gáz volt, mert ha nincs távirányító, nincs film sem. A hülye Blu-ray...


MÁJ.
8.
2026

Anyák és szeretők 2. rész

Andrew (Drew) Williams édesanyjával, Maryvel élt egy elegáns kis házban Közép-Floridában.
A családi medence ovális, egyik végén egy vízesés köti össze a pezsgőfürdővel. A medence körüli területet magas téglafal büszkélkedhet, hogy távol tartsa a kíváncsi szemeket. Augusztus vége forró, fülledt napokat hozott Florida ezen részére amikor Drew és édesanyja péntek délután hűsöltek a munkából való hazaérkezésük után. A medence hűvös, sekély végén ültek a tornác által nyújtott árnyékban, Drew idegesen beszélt az édesanyjához.
– Anya, szeretném, ha elolvasnál egy történetet, amit épp most fejeztem be a kedvenc weboldalaimon. Ez inspirált arra, hogy író legyek és azt hiszem nagyszerű...


Egy kellemes este

Szombat, késő este van és még mindig meleg van ezen a kora őszi napon. A nap már régen eltűnt a hotizont alatt. Az erkélyen már érezni, hogy az éjszaka hűvöse lassan felváltja a nappal melegét. Steffen akinek a 37. – ik születésnapját ünnepelték, az előbb búcsuuzott el az utolsó vendégétől. Háttal állt a bejárati ajtajának. A folyosó még mindig fülledt meleg volt. Steffen kimerülten dőlt neki az ajtó hűvös fa lapjának.
A csukott ajtón keresztül is hallotta a nappaliban szorgoskodó két nő zaját. Halkan beszélgetve rámolták el a maradék ételeket és a sok szennyes edényt. Megpróbálják a buli maradványit feltakarítani. Karina egy üres poharakkkal teli tálcával lép ki a folyosóra. Rámosolyog...


MÁJ.
7.
2026

XY 1. rész

A szájbabaszott élet tizenhat éves koromban kúrt belém rendesen.

Nem fokozatosan jött, nem lehetett felkészülni rá. Anyám börtönbe került. Végig abban a hitben éltem, hogy ártatlan – a rendszer, a koncepciós perek, a nem létező demokrácia áldozataként. Később kiderült, hogy nem csak azé.

Volt egy jól menő külkereskedelmi cégük. Apámmal fele-fele arányban voltak vezetők és tulajdonosok. Aztán jött a közérdekű vagyon hűtlen kezelése, sikkasztás – tíz év letöltendő. Anyám váltig állította, hogy nem ő volt az, aki az európai uniós vissza nem térítendő támogatást kiszedte a cégből. Nekem akkor elég volt annyi, hogy ő ezt mondja.

Apámmal maradtam. Ő lett a gyámom, és...


Összezárás

Nem sokan tudják rólam, hogy előbb ültem versenyautóban, mint hogy legálisan vezethettem volna az utcán. Tizenhét voltam, amikor először rajthoz álltam egy kisebb rally futamon. Jogsim még nem volt, de a kormány mögött valahogy mindig pontosabban tudtam, mit kell tenni, mint az élet más területein.

Aztán jött a valóság. Anyám egy mondattal tette helyre a dolgokat: versenyezni lehet, de legyen egy rendes szakmád is. Így kerültem az esti képzésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre. Nappal munka járőrként és edzés, hétvégén verseny, este előadás. Nem volt könnyű, de élveztem azt a furcsa egyensúlyt, hogy nappal a határokat keresem, este meg szabályokat tanulok.

Ott kezdett el...


MÁJ.
6.
2026

Csak egy éjszaka

„Egy anyának és 18 éves fiának meg kell osztania az ágyat, egy váratlan megállás során egy úton. A fiúnak gondjai vannak az alvással, és az anya a sajátjába veszi a dolgokat... nos, tudod. ”
Cindy és a fia, Michael beléptek a hotelszobába, az ajtó bezárult mögöttük. Az út hosszú volt, és az útépítés miatti váratlan kitérő miatt ide kerültek éjszakára. Michael bedobta a táskáját, kinyújtotta a karját, miközben körül pillantott. Cindy az ágy felé mozdult, a szeme elkerekedett, amikor meglátta – csak egy nagyméretű ágy van a szobában, fehér lapokkal.
– Ó, nem – mondta Cindy, a kezét a szája elé téve. – Csak egy ágy van. Biztos összekeverték a szobát.
Michael a válla fölött...


Eltartás 3. rész

Nem akartam hallgatózni. Esküszöm, nem akartam.

Lementem volna az alagsorba, de a lépcsőn eszembe jutott, hogy a gyógyszeres doboz a nappaliban maradt. Katalin kérte, hogy adjam be Jani bácsinak estefelé a vérnyomáscsökkentőt. Visszafordultam.

A folyosóról már hallottam a hangokat. Jani bácsi szobájából jöttek.   Csendesen, lopva akartam bemenni a nappaliba – de ahogy a résnyire nyitott ajtóhoz értem, megtorpantam.

Karcsi bent volt. Jani bácsi beszélt. A hangja olyan volt, amilyet még soha nem hallottam. Nem a beteg ember fáradt, nyögdelő hangja. Hanem egy erős, akaratos, szinte parancsoló férfi hangja. A halál küszöbéről.

Ott álltam a résnél. Nem bírtam...