Kedves jelenlegi és jövendőbeli Íróink, Fordítóink!

Van érzéked az íráshoz, fordításhoz? Kipróbálnád magad? Vagy nyelvet akarsz tanulni? Elismerésre vágysz? Írj, fordíts erotikus történeteket vagy képregényeket a Törté-Netre! :)
Továbbra is szívesen látjuk az általad írt vagy fordított történetedet, képregényedet.
Ha ötletre, segítségre lenne szükséged hozzá, az írói segédletek oldalunkon azt is megtalálod.
Minden egyes beküldött történetért vagy szöveges képregényért (legyen az saját mű vagy fordítás) 30 napos Törté-Net VIP tagságit és mellé 30 napos Goldengate.hu VIP tagságit is adunk! :)
Várjuk régi és új íróink történeteit a Tölts fel Te is! menüpontban.

További jó írást, olvasást: A 21 éves Törté-Net Szerkesztősége :)

Egyenlőség 1. rész

Huszonhét évesen egy tervező irodában dolgozom. Szabad kezet kapok a tervezésbe, de precizitást várnak el az építésfelügyeletnél. A szigor nem büntetés, nem harag – előrelátás és felelősség. Ha kell, egy egész heti munkát is vissza kell bontatni. A kevés megmaradt időmben maszekot is vállalhatok családi házak, kisebb vállalkozások bővítéséhez, felújításához.
Nem tartoztam a csórók közé, de nem is panaszkodtam. Nagyszüleim kulákok voltak. Szüleim megörökölték az erdőket, a szántókat, a szőlészetet a pincével, és apám által kibővített szőlőfeldolgozót. Egy idő után apa öregnek érezte magát. A szántókat eladta, és az úgynevezett vidéki panelekbe vett lakásokat a pénzből. Előrelátó volt –...

Eltartás 2. rész

Arcunk szinte összeér,   de nem és nem is mozdulunk. Mennyi idő telt el? Fél perc? Egy perc? Több perc? A monitoron János bácsi egyenletes szuszogása, néha egy horkantás egy álom végeztével. Csak Katalin leheletét éreztem az arcomban. Halvány acetilén. Cukor.

Meg kell nézni – ez volt az első gondolatom. Az ápolói agyam automatikusan elindult. A cukorbetegség jele. Az acetilénszag. De aztán a második gondolatom már nem az ápolói agyamé volt.

Mit veszítek?

Azt, ami eddig volt. A lakást. A pénzt. A Mazdát. A biztonságot. Katalin jóindulatát. Ha ezt elcseszem, lehet, hogy holnap már pakolhatok. Pali úgysem jön haza – ha hazajön is, ki tudja, meddig marad. Az albérletet...

Elengedés után a boldogság 3. rész

A kocsiban ültünk. A kis Rita a hátsó ülésen, az autós hordozóban, mélyen aludta a szállodai éjszakák után járó pótlást. Elöl Zsófi vezetett – én túl fáradt voltam, és talán ő is jobban szerette így, ha a kezében van a kormány, ha ő irányít.

Az eső kopogott a szélvédőn. Az ablaktörlők monoton ritmusa ringatott.

– Apának köszönhetjük – mondtam halkan.

Zsófi rám sandított.

– Mit?
– Hogy... ez megtörténhetett.

Nem kellett magyaráznom. Tudta, mire gondolok. Az ajtó. Az az ötlet, hogy a közös főfalba ajtót kell ütni. Hogy ne kelljen átmenni a kertben, ne kelljen kopogni, ne kelljen külön lenni.

– Felnyitott egy ajtót – mondta Zsófi, és...

Április bolondja 1. rész - Az „érzéki” rezonancia

Volt egy magasabb szint az egyszerű kanosság fölött, amiről pár nappal ezelőttig nem is tudtam, hogy létezik. Közel három hétig nem dugott hülyére a barátnőm, és én már a robbanás határán voltam. Amíg bírtam, tartottam magam, aztán elbuktam. Háromszor is.
Alex túl jól ismert. Hiába voltam majd’ szétcsúszva a vágytól, azonnal levágta, hogy ez még mindig nem az igazi, hogy nem lett olyan intenzív, mint amilyennek lennie kellett volna

– Azt hittem, megegyeztünk: nincs orgazmus, amíg vissza nem jövök – mondta halkan, és pontosan úgy kérdezett, hogy ne tudjak kibújni alóla.
– Meg is... csak... én... – az ujjai már ott voltak bennem, köröztek, a G-pontomon. Egy hajszál...

Vállalkozás

E történet elmesélését huszonegy éves koromtól kezdem. Akkor Jani bácsinál voltam kőműves. Megbecsült az öreg, jól fizetett, hiszen az anyagiakon kívül mindent is én csináltam. Egy péntek volt. A céges kocsit letettem, és három kilométerre a saját ötvenhat négyzetméteres panelomig mentem gyalog. Fáradt voltam, de ezt nem engedtem látszani a mozgásomon.

Egy kis utcából egy robogó vágódott ki. Elugrottam, centikkel került el, de én hanyatt vágódtam. Megállt. Nő... persze, hogy nő. Látásból ismertem. Pár utcára laknak tőlünk. Nagyon megijedt. Rendőrt nem akart hívni... én sem, hiába a járdán száguldozott. A könyökömet súroltam le, meg a farokcsontom zsibbadt.

A lány Bia,...

Eltartás 1. rész

31 éves vagyok, Melinda, de mindenki csak Melinek hív. Tizenhárom, sőt a gyakorlattal együtt már tizennégy éve vagyok a neurológiai osztályon. Kötelező és önszorgalmi képzésen folyamatosan képzem tovább magam, sőt mondták, beiskoláznak felsőfokra is. Nem hinném, hogy nekem kell egy középvezetői teher – már a főnővér helyettesítése is sok.

Most hoztak át egy hetven éves bácsikát. Az életveszélyen túl van, már csak ő, mi és az idő, ami mindent eldönt. Láttam a leleteit. Időben kapták el, és jó helyen volt a baj. Nem mindenki ilyen szerencsés. Van, aki kóma, mélyaltatás, küzdelem – és minden mindig ötven-ötven százalék. Mosoly vagy sírás.

Jani bácsinál a mérleg a mosoly felé...

A csapatkapitány hálójában

Shreya a hazai harmadosztályú női krikettcsapat tagja volt. A meccseiket ritkán közvetítette a televízió, de az egyik legutóbbi meccsüket igen. A játék során, miközben Shreya vetődve próbálta megállítani a labdát, sajnálatos módon a nadrágja lecsúszott, és kivillant a bugyija. Bár abban a pillanatban kínosan érezte magát, nevetéssel próbálta palástolni a zavarát. Érezte a csapatkapitány és a barátai tekintetét magán, de úgy tett, mintha észre sem venné.
Később, az öltözőben, közeli barátnője, Neha lépett oda hozzá.

– Miért csináltad ezt?
– Baleset volt – mentegetőzött Shreya.
– Akkor is, NŐ vagy! Nem hagyhatod, hogy ilyesmi megtörténjen! – Szidta meg Neha.
–...

Kastély - Anna megjelenik

Mint „munkás csajszi” elindulsz az estébe.
Egyik sarkon összeakadsz egy régi ügyféllel. Rá is markol a popsidra.
– Még mindig jó áru.
– Még mindig olcsón adom – feleled.
Egy kis markolászás közben felgyűri a szoknyádat, majd kicsit megpaskolja.
– Szeretnéd jól megdugatni magad?
– Igen, kellene egy-két jó menet.
Miközben tovább markolássza a bugyi nélküli fenekedet, látod rajta, hogy támadt egy ötlete.
– Tudom is, hova vigyelek. Ott sok farok van neked.
– Nem, köszi, grupit nem.
– Nem olyan, mindig csak egy jön, de lesz változatosság és utánpótlás. Te döntesz.
– Így már érdekel. Pénz?
– Ígérem, jó pénzt kapsz, többszörösét, mint itt!...