Kedves jelenlegi és jövendőbeli Íróink, Fordítóink!

Van érzéked az íráshoz, fordításhoz? Kipróbálnád magad? Vagy nyelvet akarsz tanulni? Elismerésre vágysz? Írj, fordíts erotikus történeteket vagy képregényeket a Törté-Netre! :)
Továbbra is szívesen látjuk az általad írt vagy fordított történetedet, képregényedet.
Ha ötletre, segítségre lenne szükséged hozzá, az írói segédletek oldalunkon azt is megtalálod.
Minden egyes beküldött történetért vagy szöveges képregényért (legyen az saját mű vagy fordítás) 30 napos Törté-Net VIP tagságit és mellé 30 napos Goldengate.hu VIP tagságit is adunk! :)
Várjuk régi és új íróink történeteit a Tölts fel Te is! menüpontban.

További jó írást, olvasást: A 21 éves Törté-Net Szerkesztősége :)

A főnököm és a fia

A nevem Melanie. 35 éves vagyok és egyedül élek a 17 éves fiammal, Johnnal. Szeretek futni és kondiban tartani a testem. Van egy jól kereső munkahelyem, ami részben annak köszönhető, hogy a főnököm titokban a szeretőm. Az életem a helyes vágányon fut, és harmóniában élünk a fiammal, de mindez megváltozott egy nyári délutánon.
– Szia anya. Nem fogod kitalálni, hogy kik a vendégeink! – kiáltott a fiam az ajtóból.
– Szia Melanie. Remélem nem zavarunk – hallom a főnököm mély hangját.
– Ez a fiam, Fred. Nagyon jól egyeznek Johnnal.
– Micsoda meglepetés. Hogyhogy beléptetek?   – kérdeztem kissé remegő hangon, kérdően nézve a főnökömre, Mikire, hiszen megegyeztünk, hogy a...

Leo és Rico 5. rész - A lépcsőházban

Az estét követően, amit közösen a Forró Amazonas-ban töltöttek, Leo és Rico megadták egymásnak az elérhetőségüket. Ezúttal már nem követték el azt a hibát, hogy csak úgy faképnél hagyják a másikat. Főleg abban a tekintetben, hogy iszonyatosan vonzódtak egymáshoz, ez tagadhatatlan volt.
Úgy döntöttek, hogy megpróbálják.
Ezt követően, amikor csak lehetőségük volt rá, találkoztak. És minden egyes találkozásuk emlékezetes volt. Volt, amikor találkáikat egy köztes helyen tartották meg, de legtöbbször egymás lakásában vitelezték ki a bensőséges együttléteket függöny mögött, főleg Robins-éban, egyrészt azt követően, miután az már egy jó ideje függetlenedett a szüleitől, másrészt azért, mert...

Húgom fantáziálása 9. rész

A lépcsőn nagy nehezen leérve úgy döntöttem inkább taxival megyünk haza, mivel hugi nem volt még olyan állapotban, hogy haza tudjunk metrózni meg buszozni. Lassan visszasétáltunk a Duna Plázához és ott beültünk egy taxiba ami hazavit minket. Nagyon elment az idő, kb 3-ra értünk haza és hugi rögtön ment is lefeküdni.
– Mire anyáék hazaérnek azért mutasd meg magad, ne kombináljanak, hogy már megint mi bajod lehet.
– Rendben, igyekszem majd.
Ezzel én is meg hugi is elmentünk pihenni.
Anyáék szerencsére nem vettek észre semmit hugin, lefekvésig már semmi extra nem történt. Alváshoz készülődve azonban kaptam egy üzit Nikitől, hogy szeretne velem holnap délután a boltban talizni....

Duci várvédő

Nem bírtam levenni a szemem a jegypénztár üvege mögött ülő, csodaszép teremtésről. A duci nők a gyengéim. Főleg az idősebbek. Hát, még a szőkék. A kerek arcú, ragyogó szemű kis hölgy mind a három kritériumnak megfelelt. Ötven körül lehetett, biztos voltam benne, hogy legalább tizenöt évet rám ver. A csattal összefogott hajában leheletnyi rózsaszín tincsek bújtak meg. Túl kicsi volt rá a blúz. A fehér anyag ráfeszült a hatalmas melleire, és kivillanó dekoltázsra sem volt szükség ahhoz, hogy elhűljek a látványtól.
– A vár már csak fél óráig látogatható. Hatkor sajnos bezárunk – szólalt meg, csiripelő hangon. – Csak azért szólok, mert ilyen kevés időre nem igazán éri meg bemenni. Elég sok...

Három barátnő

Hatvan év! Ha elmondanám egy ismeretlennek, hogy hatvan éve vagyunk barátnők Katival meg Judittal, biztos azt hinné, túlzok. Pedig dehogy. Már az oviban, a csoportképen is egymás mellett voltunk, nyafogós copfosok a műanyag bicikli körül. Kati a racionális, mindig a homokozó másik felén épített valami struktúrát. Judit akkor is csak nevetett a fiúk „jaj, be büdös a kinti budi” beszólásain. Én? Mindig is a szavakat szerettem. Már akkor is beárultam a dadusnak, ki kezdte a verekedést.
Ma már nevetünk ezeken, vagy inkább csak mosolygunk, mert nevetni csak wellnessen szoktunk igazán, néhány prosecco után, fáradtan, mikor már leült bennünk a világ zaja.
Én, Erzsi, jogásznak tanultam. A...

A túra 2. rész

A fürdőszobában csak a víz halk csobogása hallatszott. A hab alig rezzent körülöttünk, mégis olyan volt, mintha minden porcikánk feszülten figyelne. Nem volt szükség szavakra, a levegő sűrű volt, mint egy nyári vihar előtt, és valami ismeretlen, mégis biztonságos várakozás feszített bennünket. Egymással szemben ültünk a kádban, a lábaink összeértek, Tamara ujjai néha a víz alatt finoman hozzáértek a térdemhez, mintha véletlenül tenné. De már rég nem volt véletlen semmi. Lassan csúsztatta a lábfejét a lábaim közé. A pinámat birizgálta, nagylábujjával a csiklómat simogatta. Az érzés felemelő volt. Mosolyogva nézte a kínlódásomat, hogy ne engedjek teret vágyaimnak. Aztán csak felálltunk,...

Villám, a fekete csődör 2. rész

A délután folyamán Andi cukorfalat volt, úgy viselkedett, mint aki valami óriási tehertől megszabadulva megkönnyebbült. Kimondatlanul is mindenki számára világossá tette, hogy több van közöttünk egyszerű barátságnál. A langymeleg tavaszi délután lassan estébe fordult, elkezdtünk szedelőzködni, hogy haza induljunk, de Tatáék addig marasztaltak bennünket, hogy végül is ott aludtunk. A vidék szigorú etikettje szerint Andit és engem a ház két legtávolabbi sarkában szállásoltak el. Ahhoz, hogy átosonjunk egymáshoz, a közöttünk levő szobákon kellett volna észrevétlenül átlopakodni, amelyekben a két idősebb generáció aludt. Reménytelen volt, így hát én álmodozással, fantáziálással töltöttem a fél...