hetero, MILF, munkatárs
Harmincöt éves vagyok, és tizenhét éve a szülőfalum melletti kisváros határában dolgozom egy háromcsillagos szállodában, egy horgásztó mellett. Rendszerint heti hét napot, néha két éjszakát is ráhúzva pluszban. A főnökeim szeretnek, megbecsülnek, vezetőnek is ki akartak nevezni, de én maradtam karbantartó. Az a srác, aki az épület minden szegletét ismeri a pincétől a padlásig. A szobákat, a konyhát, az éttermet, a kis wellnesst és a tóparti pihenőrészeket is.
Öten voltunk karbantartók. Nem volt főnök és beosztott, a kor sem számított. Az ötvenes ugyanúgy odatette magát, mint a frissen végzett tizenéves. Magunk osztottuk be a munkát, vállvetve, sokszor izzadva oldottuk meg a gondokat, és...
családi, középkorú, orvos, testvérek
Soha nem felejtem el. Kedd volt, 17 óra 23 perc.
Még az orvosi szobában ültem, a papírokat rendezgettem. Az ügyelet átadása éppen véget ért. A nappalos vezető orvos átadta az osztályt az éjszakás kollégának. Mindkettőjüket régóta ismertem, kiváló szakemberek voltak, nyugodt szívvel bíztam rájuk a betegeket. Ráadásul semmi sem utalt arra, hogy ez a nap más lenne, mint a többi. Egy csendes, átlagos keddet zártunk.
Ekkor megrezdült az okosórám.
Klári hívott.
Minden este beszéltünk, de mindig hét és nyolc óra között. Már a hívás időpontja is rosszat sejtetett. Amikor felvettem, a ziháló légzéséből tudtam, hogy nagy a baj.
– Szia, Klári! Mi történt?...
leszbi, munkatárs
Naya valami profin kisminkelt. Talán először csettintettem magamban a nyelvemmel. Na bazd meg, Márta, már nézel ki valahogy. Ez a gondolat volt, mikor a tükörbe néztem. Naya inkább simogatott, mint sem paskolt a popsimra.
– Na csajszi, legalább kicsit emberi formád van – nevetve mondta, és viharzott a rendelőbe, ha már velem elbaszta az időt. Kapkodnia kellett.
A doktornő is utolsó pillanatban érkezett. Rám nézett, egy pillanatra megállt, majd sunyi mosollyal mondta:
– Márta, jó le vagy strapálva, pedig még csak most kezdődik a hét. De a sminked pepec. Naya csinálta, mi?
És ekkor csukódott be mögötte a párnázott ajtó. Talán köszönés, majd csend, majd...
hetero, maszturbáció, anál, diák
családi, anya, férj-feleség, fia, fordítás
Miközben lement a hálószobája felé, Danny mindent megtett, hogy féken tartsa a fortyogó dühét. Könnyű volt megígérnie anyjának, hogy visszafogja az érzelmeit, amíg el nem magyarázza az apjának a helyzetet de az ígéret betartása sokkal nehezebbnek bizonyult mint gondolta. Szinte lehetetlennek találta, hogy apja jelenlétében ne legyen megbántva és elárulva. Csak az anyja arcán látható idegesség tartotta vissza attól, hogy nagyobb jelenetet csináljon.
Saját személyes bűntudatán túl szorongott amiatt is ami odafent történik.
Annak ellenére, hogy haragudott az apjára, nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a családjukat szétszakítják az elmúlt napok eseményei. Igen, dühös volt de szerette...
gruppen, munkatárs
Tizennyolcak évese lettünk nemsokára, mikor végeztem villanyszerelőként, a legjobb barátommal, osztálytársammal, Tihamérral. A város múltjához kerültünk operátornak. Egy évig csak nappali tizenkét óra, kis furfanggal a bérszámfejtésben és a jelenléti nyilvántartásban – megtanultuk, hol lehet kicsit igazítani az órákon, hogy azért járjon a túlórapénz. Majd szerencsére Tihamér kiszúrta, hogy targoncásokat keresnek. Jelentkeztünk. A cég állta a tanfolyam díját, amit persze duplán visszafizettettek velünk, szintén okosban. De megérte, mert onnantól nem az alkatrészeket tologattuk robot módban hanem a raklapokat.
Én akkor már tatám régi házában laktam. Régi? Hatvan éve épült a város...
hetero
A következő este a levegő fülledt és nehéz volt, a közelgő vihar előszele vibrált a sötétben. Gábor az autóskulcsot forgatta a kezében a volánnál ülve, de most nem ő döntött. Diána ült az anyósülésen, a lábait felhúzta az műszerfalra, a szoknyája combig csúszott. A tekintetében olyan hűvös, uralkodói magabiztosság égett, ami teljesen megbénította Gábor akaratát.
– Nem a parkolóba megyünk – mondta Diána, a hangja nyugodt volt, ellentmondást nem tűrő. – Hajts ki a tó melletti földútra. Arra, ahol a horgászstégek vannak.
Gábor nyelt egyet, de nem ellenkezett. A kocsi lassan gördült végig a rázós, kavicsos úton, míg el nem érték a náddal szegélyezett, sötét vízpartot. Nem messze tőlük...
gruppen, hetero, leszbi, diák, humor, CGI/számítógéppel generált, fordítás, manga-film
hetero, munkatárs
Teltek a napok. Naya egyre több kétes, szinte már szexualitásra utaló megjegyzést tett rám, felém a semmittevéseinkor. Én meg hárítottam, amennyire tudtam.
– Márti, tudod, hogy a te szemed olyan, mint a kávé, amit reggel főztél? Keserű, de mégis felébreszt valamit az emberben. – Nézett rám, és közben a tollát pörgette az ujjai között.
– Aha – feleltem, és visszafordultam a monitorhoz. – Megint a koffeinhiány beszél belőled. Ott a cukor is meg az édesítő is.
– A cukrot bizonyos helyekről szívesen nyalogatnám.
Elengedtem a fülem mellett
Máskor meg csak odavetette.
– Érdekes, hogy mindig ugyanazt a parfümöt használod. – Naya a pultra dőlt, az...
hetero, szűz, tini
Pécs, 1998. szeptember 24. Ha visszamehetnék az időben, pontosan ide jönnék vissza. Nem a születésnapomra, nem valami nagy történelmi eseményre. Ide. Erre a napra. Erre az éjszakára. Amikor férfivá lettem, s nővé tettem egy lányt.
Akkor kezdtem az egyetemet, és ugyanakkor kezdtem el a munkát is. Egy kis pécsi kollégium gondnoka, második embere, mindenese voltam. Huszonnégy fiatal egyetemista lány. Sokan azt mondanák, ez a mennyország. Nekem nem az volt. Tizennyolc éves voltam, a hormonjaim tomboltak, és még mindig szűz voltam. A főnököm, egy öreg, nyugdíj előtt álló nő, az első napon röviden és vágóan közölte velem: a lányok tabuk. Neki könnyű volt. Szerintem évtizedek óta nem dobta szét...
