Szüzességem elvesztése - Fekete szerető 2. rész

Reggel kipihenten ébredtem 7 órakor. Az első gondolatom azonnal a tegnapi élményem volt Johnnal. Életem első munkanapján elvette a szüzességemet egy gyönyörű fekete férfi. Még most is megborzongtam a gondolattól. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a mai nap. Elvileg tegnap elmondtak mindent a munkával kapcsolatban, ma már bizonyítanom kell (mint a későbbiekben kiderül, ez sikerült), hogy jó alkalmazott leszek.
Anyám, aki tegnap eléggé meglepődve fogadta az első munkanapomon történteket, meglehetősen nyugodtan és  kedvesen viselkedet, főleg, hogy amint elmondtam neki esemény utáni tablettáért rohant. Kimentem a konyhába és leültem.

– Jó reggelt kislányom!
– Szia Anya. Köszönöm a reggelit.
– Egészségedre, de lassan készülnöd kell munkába.
– Tudom, máris megyek zuhanyozni.
Ez után rám nézet és a táskájából egy doboz gyógyszert vett elő és átadta.

– Nem szeretnék állandóan eseményutáni tablettáért rohangálni neked. Tegnap lehet, hogy egy kicsit túlreagáltam, végül is 18 éves felnőtt nő van. A mai világban inkább azon kéne meglepődnöm, hogy ez csak most történt meg.
Tessék itt ez a gyógyszer, fogamzásgátló. Ebből naponta 1 darabot kell bevenni és akkor nem lesz gond.
Én elvettem a gyógyszert és be is vettem egyet, majd megköszöntem neki, hogy ilyen normálisan áll a dologhoz.
Reggeli után gyorsan zuhanyoztam (szerencsére az öcsém ma sem volt otthon, így azonnal bejutottam a fürdőszobába), és mentem öltözködni. A tegnapihoz hasonló, csak egy kicsit rövidebb ruhát vettem fel, de anyám szerint ez még egyáltalán nem kihívó. Tegnap mondta John, hogy nem árt, ha viszek magammal pakolós ruhát, hogy a csomagok összekészítésénél ne piszkoljam magam össze, ezért gyorsan bedobtam egy térd felé érő rövidnadrágot és egy pólót egy táskába. Ahogy ránéztem a táskára eszembe jutott valami. Levettem a bugyimat és azt is a táskába tettem. Nem szoktam bugyi nélkül járkálni, de most arra gondoltam, hogy ha ma is úgy alakulna a helyzet Johnal mint tegnap, akkor ezzel biztosan meglepem. A bugyit természetesen a váltóruhák alá tettem, anyám nehogy meglássa.
Ideje volt indulni. Anyám még az ajtóban megfogta a kezem és a táska tetejére tett néhány szendvicset. (Még jó, hogy a bugyit a táskám aljára tettem. )