Egy nem mindennapi házasság 5. rész
Megjelenés: ma
Hossz: 6 018 karakter
Elolvasva: 297 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Azóta az este óta más lett minden. Zita semmit nem sejtett, vagy legalábbis nem szólt és nem aludt nálam. Én viszont nem tudtam kiverni a fejemből Kittit. A hangját, a pillantását, ahogy magát simogatta... és amit a végén mondott:
„Ne zárd be az ajtód. Hátha... megint szomjas leszek. ”
Nem zártam be. Persze, hogy nem.
Éjfél elmúlt, amikor a kilincs megmozdult. Halk nesz, aztán az ajtó lassan, hangtalanul kinyílt. Kitti volt az. Sötét póló, semmi nadrág, semmi bugyi. Csak egyetlen fénycsík esett rá az ablakból, ami a combjai közé világított.
Szó nélkül odajött. Nem kérdezett, nem magyarázkodott. Lassan feltolta a takarót, és bebújt mellém. Én ott feküdtem meztelenül, a testem azonnal reagált.
– Éreztem, hogy nem alszol – suttogta. – Én sem tudtam.
A keze a hasamon pihent meg, aztán egyre lejjebb csúszott. Nem kérdezett, nem kért engedélyt. Ujjai rásimultak a merevedésemre.
– Még keményebb, mint tegnap este – suttogta huncutul. – Ez az enyém most?
Nem válaszoltam. Csak bólintottam.
A következő másodpercben már a fejét hajtotta le, és a szája meleg, nedves burokban zárta körül a farkam. Nem volt tapasztalatlan. Inkább... mohó. A nyelve körözött, a szája vákuumként szívott, az egyik kezével a golyóimat simogatta, a másikkal a tövét markolta.
– Szeretnéd, ha lenyelném az egészet? – kérdezte, miközben a nyálával játszott a makkomon. – Szeretem érezni, ahogy lüktet, mikor már jössz...
A szavai mocskosak voltak, szinte perverzek. És én élveztem minden másodpercét. A teste, a szája, a szeme, a hangja. Minden az őrület határára tolt.
Megmarkoltam a haját, és ösztönösen kezdtem baszni a száját. Nem ellenkezett. Engedte, hogy mélyre toljam, nyálas csattogással, míg a torka meg nem remegett.
– Ez az... igen... most... – lihegtem, és egy utolsó lökéssel elélveztem. A torkába, mélyen. Kitti lenyelte. Minden cseppet.
Aztán rám nézett. A szája sarkán egyetlen csepp maradt, amit a nyelvével letörölt.
– Még nem végeztünk – mondta. – Én is sorra kerülök.
Rám hajolt, és a teste minden ívét éreztem, miközben az ajkai finoman végigsiklottak a mellkasomon. A lehelete perzselte a bőröm, ahogy egyre lejjebb haladt, egészen addig, míg meg nem éreztem a nyelve nedves, játékos érintését a legérzékenyebb pontomon.
„Ne zárd be az ajtód. Hátha... megint szomjas leszek. ”
Nem zártam be. Persze, hogy nem.
Éjfél elmúlt, amikor a kilincs megmozdult. Halk nesz, aztán az ajtó lassan, hangtalanul kinyílt. Kitti volt az. Sötét póló, semmi nadrág, semmi bugyi. Csak egyetlen fénycsík esett rá az ablakból, ami a combjai közé világított.
Szó nélkül odajött. Nem kérdezett, nem magyarázkodott. Lassan feltolta a takarót, és bebújt mellém. Én ott feküdtem meztelenül, a testem azonnal reagált.
– Éreztem, hogy nem alszol – suttogta. – Én sem tudtam.
A keze a hasamon pihent meg, aztán egyre lejjebb csúszott. Nem kérdezett, nem kért engedélyt. Ujjai rásimultak a merevedésemre.
– Még keményebb, mint tegnap este – suttogta huncutul. – Ez az enyém most?
Nem válaszoltam. Csak bólintottam.
A következő másodpercben már a fejét hajtotta le, és a szája meleg, nedves burokban zárta körül a farkam. Nem volt tapasztalatlan. Inkább... mohó. A nyelve körözött, a szája vákuumként szívott, az egyik kezével a golyóimat simogatta, a másikkal a tövét markolta.
– Szeretnéd, ha lenyelném az egészet? – kérdezte, miközben a nyálával játszott a makkomon. – Szeretem érezni, ahogy lüktet, mikor már jössz...
A szavai mocskosak voltak, szinte perverzek. És én élveztem minden másodpercét. A teste, a szája, a szeme, a hangja. Minden az őrület határára tolt.
Megmarkoltam a haját, és ösztönösen kezdtem baszni a száját. Nem ellenkezett. Engedte, hogy mélyre toljam, nyálas csattogással, míg a torka meg nem remegett.
– Ez az... igen... most... – lihegtem, és egy utolsó lökéssel elélveztem. A torkába, mélyen. Kitti lenyelte. Minden cseppet.
Aztán rám nézett. A szája sarkán egyetlen csepp maradt, amit a nyelvével letörölt.
– Még nem végeztünk – mondta. – Én is sorra kerülök.
Rám hajolt, és a teste minden ívét éreztem, miközben az ajkai finoman végigsiklottak a mellkasomon. A lehelete perzselte a bőröm, ahogy egyre lejjebb haladt, egészen addig, míg meg nem éreztem a nyelve nedves, játékos érintését a legérzékenyebb pontomon.
Ez csak a történet kezdete, még 3 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1